2011. április 10., vasárnap

Zöld erdőben a tücsök

...házasodni készül, ölelgeti a legyet, kéri feleségül -- így szól a ma különös aktualitást nyert gyermekdal. Heves vitákat vált ki pro és kontra az azonos neműek nemi kapcsolata, együttélése, amely a házasság elnevezésre is igényt tart, annak minden előnyével együtt. Vajon az azonos nemű szerelmesek elleni diszkrimináció, ha az alkotmány konkretizálja, hogy házasság egy férfi és egy nő (illetve egy nő és egy férfi) között jöhet létre? Szerintem nem. Nem erről szól a diszkriminációmentesség.

Ennek megértéséhez tisztáznunk kell néhány alapfogalmat. Az alkotmány egy állam alaptörvénye. Az állam egy nemzetközileg elismert határok között együtt élő emberek politikai-gazdasági közössége. E közösség életének, működésének alapjait szabályozza az alkotmány. A benne szereplő jogok és kötelezettségek az államban élő közösség (politikai nemzet) érdekeit szolgálják. Következésképp a jogok és kötelezettségek nem véletlen szeszélyből, hanem konkrét, nyomós okból kerülnek bele az alkotmányba.

A házassághoz fűződő jogok nem közvetlenül, állampolgári jogon, hanem a jogintézménybe belépve vehetők igénybe. A házasság évezredek óta a társadalom fennmaradását szolgáló intézmény, melynek keretében nők és férfiak lépnek házasságra, alapítanak családot, vállalnak és nevelnek gyerekeket, biztosítva az utánpótlást, a fiatalok felnevelkedésének hátterét. Ezért -- és nem vicces kedvű tudósok ötletelése nyomán -- kapcsolódnak a házassághoz/családhoz olyan különleges jogok, mint a házastárs öröklése és védelme, valamint hogy a gyerekek az apjuk vezetéknevét viselhetik, öröklik a szüleik vagyonát. Az 1 ffi + 1 nő + gyerekek formáció vallásilag is szentesített, a nyugati társadalom struktúrájának megkérdőjelezhetetlen alapja -- volt kb. 100 évvel ezelőttig. Azóta folyamatosan devalválódik: előbb az állami esküvő vette át az egyházi frigy szerepét, aztán jött a válás, majd az azonos neműek államilag elismert együttélése, aztán egyes országokban az azonos neműek házassága, végül a gyermekek azonos nemű párok általi örökbefogadása, és a melegjogi aktivisták tevékenysége nálunk is ebbe az irányba terelné a jogszabályokat. Az azonos nemű párok jogaiért küzdők azonban szem elől tévesztik a tényt, hogy a házasság alapértelmezetten heteroszexuális; a törvények azért nem nevesítették a heteroszexualitást, mert egészen a közelmúltig nem merült fel kétség e tekintetben. A heteroszexuális házasság és az általa alapított (heteroszexuális) család főszabályként gyermekvállalásra és -nevelésre alkalmas, a társadalom fennmaradását szolgálja, ennek alapján illetik meg az imént említett jogok -- melyek nem járnak alanyi jogon az együttjáróknak, a csókozóknak, a flörtölőknek, a papás-mamást játszóknak, az azonos nemű kapcsolatot folytatóknak, legyenek bármilyen kedves, aranyos, szeretetre méltó emberek. A heteroszexuális házasság és család kizárólag azért élvez előjogokat, mert a társadalom számára létfontosságú és hasznos. A homoszexuális házasság biológiailag kizárja a gyermekvállalást, főszabályként nem biztosítja a különneműek házasságától várható társadalmi eredményt, tehát nem is érdemel kiemelt védelmet. A homoszexuálisok e téren nincsenek diszkriminációnak kitéve, bárki mással azonos joguk van heteroszexuális házasságot kötni, heteroszexuális családot alapítani.

Egy demokratikus társadalom alkotmánya nem szórja két kézzel a házasság/család védelméhez hasonló előjogokat, de aki keres, az -- a mentelmi jog formájában -- talál analógiát: a parlamenti képviselők azért kapnak mentelmi jogot, hogy a hatóságok ne zaklathassák őket politikai okból, ne akadályozhassák őket az érdekképviseleti munkában. Ez kiemelt fontosságú az állam demokratikus működése szempontjából. Értelemszerű és természetes, hogy visszaélés, pl. korrupció vagy köztörvényes bűncselekmény (tudatos hazugsággal elkövetett rágalmazás, hamis tanúzás) esetén a mentelmi jog megszüntethető, erről a képviselőtársak döntenek, egyszerű szavazattöbbséggel. A mentelmi jog konkrét feltételekhez és célokhoz kötött, melyek alapja a társadalmi hasznosság, a közösség szempontjából értelmezett kiemelt fontosság. Képzeljük el, hogy Ghypsz Jakab előáll azzal: neki is joga van a boldogságra, ezt a mentelmi jogtól reméli, tehát ő is igényt tart rá, jóllehet, nem országgyűlési képviselő. Megkapja? Nem. Diszkrimináció ez? Nem. A diszkriminációmentesség ugyanis adott: Ghypsz úr indulhat az országgyűlési választáson, s ha megválasztják, megkapja a képviselői mentességet. Mi történne, ha esélyegyenlőségi aktivisták felkarolnák Ghypsz úr és sorstársai ügyét, követelve a mentelmi jog kiterjesztését alternatív "képviselőkre" -- mondjuk, először a megyei közgyűlésekre, majd az önkormányzatokra, civil szervezetekre, köztisztviselőkre, cégvezetőkre, vállalkozókra, alkalmazottakra, és így tovább? Kárt okoznának a társadalomnak. Ha fokozatosan kiterjesztenénk a mentelmi kört, akkor nem tízmillió mentelmi jogosult "képviselő" országa lennénk, hanem értelmetlenné válna ez a konstrukció, nem szolgálná a társadalom érdekeit, és mindenkitől meg kéne vonni a mentelmi jogot, ideértve az országgyűlési képviselőket is. Az aktivistáknak adandó helyes válasz így szól: a mentelmi jog nem közvetlenül, alanyi jogon, hanem az országgyűlési képviselőség jogintézményéhez kötötten jár; az esélyegyenlőség az esélyek, és nem az eredmények egyenlőségét jelenti -- azonos eredmény azonos feltételek teljesítésével várható. A diszkriminációmentesség azt jelenti, hogy az esélyt mindenki -- nemzetiségre, bőrszínre, korra, nemre, nemi beállítottságra, világnézetre, vallásra, stb. tekintet nélkül -- megkapja, sőt indokolt esetben segítséget, támogatást is igénybe vehet, hogy élhessen az eséllyel, de a feltételeket teljesítenie kell. Ha angoltanár akarok lenni, az esélyegyenlőség jegyében angolórát, fakultációs lehetőséget követelhetek, de diplomát nem kérhetek alanyi jogon.

A házassággal járó jogok igénybevételének egyik feltétele, hogy a házasság heteroszexuális partnerek között jöjjön létre. Ha a heteroszexuális házassággal járó jogokat fokozatosan kiterjesztenénk az azonos nemű párokra, a szinglikre, stb., akkor a "házasság" főszabályként már nem biztosítaná a rá ma jellemző társadalmi előnyöket, indokolatlanná válna a kiemelt védelme, azaz meg kéne szüntetni a hozzá kapcsolódó jogokat. Az azonos neműek házassága mellett kampányolók ennélfogva nem a homoszexualitással élőket ajándékoznák meg a boldogsággal (azt a magánélethez fűződő jog keretében ma is élvezhetik), hanem a társadalmat fosztanák meg attól a lehetőségtől, hogy támogathassa fennmaradásának zálogát. Szerintem ez -- tiszteletben tartva mindenki véleményalkotási szabadságát -- a Magyarországot sújtó demográfiai válság fényében meggondolatlanság lenne.

2 megjegyzés:

  1. azok a házaspárok, amelyeknek nincs gyerekük, értelemszerűen fizessenek büntetőadót blöffölés miatt

    VálaszTörlés
  2. Nem rossz ötlet. Tulajdonképpen indirekt módon meg is valósul, hiszen nem vehetik igénybe a gyerekek után járó adókedvezményeket.

    VálaszTörlés