Lelkesen támogatom Stadler János remek kezdeményezését az általános és kötelező állampolgári szolgálat (KÁPSZ) bevezetésére (részletes leírását és első körös vitáját lásd itt), mert minél többet gondolkodom rajta, annál több érvet találok mellette. Nem csak célt, értelmet és összetartást adna a magyar állampolgároknak, hanem tulajdonosi szemléletet is.
A vandalizmus olyan méreteket öltött, hogy minden újonnan üvegezett buszmegálló, minden frissen vakolt vagy mázolt felület veszélyben van. Puszta szórakozásból összetörik, összefirkálják, megrongálják. Az önkormányzatok nem győzik pénzzel, a rendőrök nem győzik kapacitással a rongálók megrendszabályozását. A lélektan annyit tesz hozzá az ügyhöz, hogy a vandalizmus az elkövető fiatalok rosszul artikulált segélykiáltása: a francba! nincs jövőnk! nincs reményünk! ha nekünk ronda a világ, ne higgyétek, hogy nektek szép lehet! Mindannyian jobban járnánk, ha e frusztrált fiatalok a wita.hu-n artikulálnák ki magukból a világfájdalmat, ez azonban a közeljövőben aligha jelent tömeges megoldást: a problémamegoldó közéleti vitakultúra kialakulásához idő és felnőtt példa is kell.
Felnőtt példát felelős, közéleti szemléletű emberek adhatnának, ők azonban kevesen vannak, és maguk is szellemi karanténban éltek idáig. Lassan ocsúdnak, egyelőre nehezen szólalnak meg. Bal-lib értelmiségünk oly sikerrel adta mostanáig a mérvet, hogy alapértelmezetten irtózunk a közösségtől, a központi vezetéstől. Azt gondoljuk, hogy az egyén önmaga Istene, megváltója, maximális kiteljesedése automatikusan a közösség javát fogja szolgálni. Azon kevesek, akik szerint a jogok kötelességekkel járnak nehezen tudják e nézetet közösségteremtő erővel megfogalmazni. Pozitív energiáink meddő elvi csatákban őrlődnek fel. Közéletünk ezért olyan sivár, mint egy vandálok uralma alá került park.
Az állampolgári szolgálat részeként a fiatalok felújíthatnák a közterületeket, éjjel-nappali járőrszolgálatot teljesíthetnének a rendbe hozott létesítmények környezetében. Ez nemcsak izgalmas és eredményes, hanem önnevelő hatású is lenne, hiszen az ember ritkán veri szét magánban, amibe testületileg munkát, érzelmi energiát fektetett. Nincs az a közpénz, nincs az a fizetett szolgálat, amely helyettesíti a belülről jövő tulajdonosi szemléletet. A magyar társadalom adófizető (köznyelven: balek) tagjai nem tudnak több terhet vállalni. Igazságtalan is lenne több terhet rakni a vállukra, miközben adózsákunk tátongó lyukain elillan a lehetséges bevétel minimum 30%-a. Az adóelkerülők fő érve: lopnak itt minden szinten, miért pont én fizessek be a közösbe?! A társadalom döntő többsége szívesebben fizetne be egy olyan ország államkasszájába, amelyről érzelmi azonosulás formájában tudja, hogy az ÖVÉ is. A KÁPSZ bevezetésével kialakuló tulajdonosi szemlélet tehát egyfelől költségcsökkentő, másfelől bevételnövelő tényezőként járulna hozzá Magyarország fejlődéséhez.
A vandalizmus olyan méreteket öltött, hogy minden újonnan üvegezett buszmegálló, minden frissen vakolt vagy mázolt felület veszélyben van. Puszta szórakozásból összetörik, összefirkálják, megrongálják. Az önkormányzatok nem győzik pénzzel, a rendőrök nem győzik kapacitással a rongálók megrendszabályozását. A lélektan annyit tesz hozzá az ügyhöz, hogy a vandalizmus az elkövető fiatalok rosszul artikulált segélykiáltása: a francba! nincs jövőnk! nincs reményünk! ha nekünk ronda a világ, ne higgyétek, hogy nektek szép lehet! Mindannyian jobban járnánk, ha e frusztrált fiatalok a wita.hu-n artikulálnák ki magukból a világfájdalmat, ez azonban a közeljövőben aligha jelent tömeges megoldást: a problémamegoldó közéleti vitakultúra kialakulásához idő és felnőtt példa is kell.
Felnőtt példát felelős, közéleti szemléletű emberek adhatnának, ők azonban kevesen vannak, és maguk is szellemi karanténban éltek idáig. Lassan ocsúdnak, egyelőre nehezen szólalnak meg. Bal-lib értelmiségünk oly sikerrel adta mostanáig a mérvet, hogy alapértelmezetten irtózunk a közösségtől, a központi vezetéstől. Azt gondoljuk, hogy az egyén önmaga Istene, megváltója, maximális kiteljesedése automatikusan a közösség javát fogja szolgálni. Azon kevesek, akik szerint a jogok kötelességekkel járnak nehezen tudják e nézetet közösségteremtő erővel megfogalmazni. Pozitív energiáink meddő elvi csatákban őrlődnek fel. Közéletünk ezért olyan sivár, mint egy vandálok uralma alá került park.
Az állampolgári szolgálat részeként a fiatalok felújíthatnák a közterületeket, éjjel-nappali járőrszolgálatot teljesíthetnének a rendbe hozott létesítmények környezetében. Ez nemcsak izgalmas és eredményes, hanem önnevelő hatású is lenne, hiszen az ember ritkán veri szét magánban, amibe testületileg munkát, érzelmi energiát fektetett. Nincs az a közpénz, nincs az a fizetett szolgálat, amely helyettesíti a belülről jövő tulajdonosi szemléletet. A magyar társadalom adófizető (köznyelven: balek) tagjai nem tudnak több terhet vállalni. Igazságtalan is lenne több terhet rakni a vállukra, miközben adózsákunk tátongó lyukain elillan a lehetséges bevétel minimum 30%-a. Az adóelkerülők fő érve: lopnak itt minden szinten, miért pont én fizessek be a közösbe?! A társadalom döntő többsége szívesebben fizetne be egy olyan ország államkasszájába, amelyről érzelmi azonosulás formájában tudja, hogy az ÖVÉ is. A KÁPSZ bevezetésével kialakuló tulajdonosi szemlélet tehát egyfelől költségcsökkentő, másfelől bevételnövelő tényezőként járulna hozzá Magyarország fejlődéséhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése