Sok gondot okoz számunkra, hogy nem vagyunk északi protestáns ország, társadalmunk nem pozitív, nem konstruktív, nem problémamegoldó, és nem öntevékeny. Közéleti gondjaink egyike az OVI-jelenségnek is nevezhető felvilágosult abszolutizmus, vagyis Öregnéniként viselkedő társadalmunk voluntarista áttolása a zebrán, akár át akart menni, akár nem. Leszögezem, hogy gyári programom szerint a felvilágosult abszolutizmus ellensége vagyok, csakhogy ragaszkodom ahhoz, hogy működőképes országban élhessek viszonylagos jólétben, rendezett gazdasági-társadalmi viszonyok között. A jelek szerint ehhez az kell, hogy szigorú pedellus csapkodja a tanári asztalt a kerge nebulók között.
Sokkal jobban örülnék neki, ha pozitívan gondolkodva, problémáinkat önállóan megoldva, céljainkért közösen dolgozva okafogyottá tennénk az OVI-jelenséget. A megoldás roppant egyszerű, "mindössze" aktív társadalmi közreműködésre van szükség, az alábbi elvek mentén. 1. Problémáink közösek, közösen kell őket átgondolnunk és megoldanunk. 2. A felmerülő megoldási javaslatokat kizárólag pozitív alternatív javaslattal lehet kiváltani. 3. Ragaszkodnunk kell a megfelelő gyakorlati végeredményekhez. 4. Kinek-kinek a maga területén kell aktívan hozzájárulnia a társadalom fejlődéséhez.
A feladat keményen, nemesen egyszerű. Úgy tehetjük okafogyottá a felvilágosult abszolutizmust, hogy önállóan is képesek vagyunk összefogni, eredményeket felmutatni. Ha nem vagyunk erre képesek, akkor jó néhány kormányzati ciklus során latin-amerikai módra oszcillálunk majd két nem kívánatos végpont között -- hol a káosz felé sodródó frakciózás vesz rajtunk erőt, hol egy ügyeletes erős ember akaratának diadalán morgolódhatunk setét érzelmekben tajtékozva.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése