... így ír Paul Johnson A kereszténység története c. könyvében:
'A keresztények hallatlan mértékben kiterjesztették az egykori zsidó diaszpórabeli jótékony kötelezettségvállalást, és egyfajta miniatűr jóléti államot működtettek egy olyan birodalomban, amelyik jószerivel teljesen nélkülözte a szociális intézményeket. Julianus császár, aki a 4. században fel kívánta éleszteni a pogányságot, a szegények támogatására hasonló jótékonysági alapot próbált megteremteni. Egy levelében, amelyben erre utasította a birodalom papságát, megjegyezte: "Miért nem vesszük észre, hogy éppen az idegenek iránti jóakaratuk, halottaik sírjának gondozása és életük szemmel látható szentsége az, amitól a leginkább növekszik az istentelenség?" (márminthogy a keresztények egyre népszerűbbek). Úgy vélte: "szégyenteljes dolog, hogy amikor egyetlen zsidónak sem kellett soha koldulnia, és a kegyes galileaiak nemcsak a saját szegényeiket támogatják, hanem a mieinket is, ország-világ láthatja, hogy a saját népünk nem kap tőlünk segítséget".'
A fenti idézet többféle tanulságot is hordoz:
1. a rómaiak szemében a keresztények egybemosódtak a zsidókkal; ez nem csoda, az említett Galilea zsidó tartomány volt, a hitbeli különbségek pedig nemcsak Julianus, hanem még a nagy Mohamed figyelmét is elkerülték, utóbbi élete vége felé döbbent csak rá, hogy a számára homogén zsidó-keresztény csoport radikálisan nem ért egyet vallási ügyekben; ehhez képest manapság szerintem túlhangsúlyozzuk a zsidók és keresztények különállását, elméleti-gyakorlati konfliktusát
2. a jótékonyság erényét Mózes törvényei alapján a zsidók is bőséggel gyakorolták a saját törzsükön/népükön belül, a keresztények újítása abban állt, hogy minden emberre kiterjesztették az "embertárs" fogalmát, s ezáltal a karitászt; ez újabb ok arra, hogy a zsidók és keresztények felfedezzék egymás vallásgyakorlatában a közös pontokat
3. Juliánus kellő önkritikával versenyt, alternatívát hirdetett saját papjai, mai szóval a kor MSZP-SZDSZ értelmisége számára, és nem a keresztényeket szidta a versenyképességükért; a XXI. századi neoliberális állam hívei leépítenék a szociális gondoskodást, az oktatást, az egészségügyet, a szolidaritáson alapuló nyugdíjat, közben sértetten szidják a keresztény egyházat, amiért nem vonul ki ezen területekről; talán alternatívát kéne teremteni, fel kéne vállalni a versenyt, mielőtt előáll a julianusi helyzet: "a saját népünk nem kap tőlünk segítséget".
Ha Akáclombosfalva lakóinak szavazniuk kéne az általános iskola sorsáról, és csak az alábbi két lehetőség közül választhatnának, vajon milyen eredmény születne?
1. Az általános iskola ne szűnjön meg anyagi okokból, inkább vegye át a katolikus egyház.
2. A katolikus egyház semmiképpen ne vegye át az általános iskolát, inkább ne legyen a falunkban iskola.
Buzdítom az olvasót, hogy találjon ki további alternatívákat, egyúttal közlöm a magamét:
3. Az általános iskola maradjon állami. Valamennyi párt tegyen ünnepélyes esküt a választók színe előtt, hogy a következő 30 évben egyetlen általános iskolát sem szüntet meg anyagi okból, az eredményes működéséhez szükséges pénzt minden körülmények között, állami forrásból biztosítja.
Ennek kikényszerítéséhez "csak" közösségben gondolkodó, együttműködő választókra van szükség.
'A keresztények hallatlan mértékben kiterjesztették az egykori zsidó diaszpórabeli jótékony kötelezettségvállalást, és egyfajta miniatűr jóléti államot működtettek egy olyan birodalomban, amelyik jószerivel teljesen nélkülözte a szociális intézményeket. Julianus császár, aki a 4. században fel kívánta éleszteni a pogányságot, a szegények támogatására hasonló jótékonysági alapot próbált megteremteni. Egy levelében, amelyben erre utasította a birodalom papságát, megjegyezte: "Miért nem vesszük észre, hogy éppen az idegenek iránti jóakaratuk, halottaik sírjának gondozása és életük szemmel látható szentsége az, amitól a leginkább növekszik az istentelenség?" (márminthogy a keresztények egyre népszerűbbek). Úgy vélte: "szégyenteljes dolog, hogy amikor egyetlen zsidónak sem kellett soha koldulnia, és a kegyes galileaiak nemcsak a saját szegényeiket támogatják, hanem a mieinket is, ország-világ láthatja, hogy a saját népünk nem kap tőlünk segítséget".'
A fenti idézet többféle tanulságot is hordoz:
1. a rómaiak szemében a keresztények egybemosódtak a zsidókkal; ez nem csoda, az említett Galilea zsidó tartomány volt, a hitbeli különbségek pedig nemcsak Julianus, hanem még a nagy Mohamed figyelmét is elkerülték, utóbbi élete vége felé döbbent csak rá, hogy a számára homogén zsidó-keresztény csoport radikálisan nem ért egyet vallási ügyekben; ehhez képest manapság szerintem túlhangsúlyozzuk a zsidók és keresztények különállását, elméleti-gyakorlati konfliktusát
2. a jótékonyság erényét Mózes törvényei alapján a zsidók is bőséggel gyakorolták a saját törzsükön/népükön belül, a keresztények újítása abban állt, hogy minden emberre kiterjesztették az "embertárs" fogalmát, s ezáltal a karitászt; ez újabb ok arra, hogy a zsidók és keresztények felfedezzék egymás vallásgyakorlatában a közös pontokat
3. Juliánus kellő önkritikával versenyt, alternatívát hirdetett saját papjai, mai szóval a kor MSZP-SZDSZ értelmisége számára, és nem a keresztényeket szidta a versenyképességükért; a XXI. századi neoliberális állam hívei leépítenék a szociális gondoskodást, az oktatást, az egészségügyet, a szolidaritáson alapuló nyugdíjat, közben sértetten szidják a keresztény egyházat, amiért nem vonul ki ezen területekről; talán alternatívát kéne teremteni, fel kéne vállalni a versenyt, mielőtt előáll a julianusi helyzet: "a saját népünk nem kap tőlünk segítséget".
Ha Akáclombosfalva lakóinak szavazniuk kéne az általános iskola sorsáról, és csak az alábbi két lehetőség közül választhatnának, vajon milyen eredmény születne?
1. Az általános iskola ne szűnjön meg anyagi okokból, inkább vegye át a katolikus egyház.
2. A katolikus egyház semmiképpen ne vegye át az általános iskolát, inkább ne legyen a falunkban iskola.
Buzdítom az olvasót, hogy találjon ki további alternatívákat, egyúttal közlöm a magamét:
3. Az általános iskola maradjon állami. Valamennyi párt tegyen ünnepélyes esküt a választók színe előtt, hogy a következő 30 évben egyetlen általános iskolát sem szüntet meg anyagi okból, az eredményes működéséhez szükséges pénzt minden körülmények között, állami forrásból biztosítja.
Ennek kikényszerítéséhez "csak" közösségben gondolkodó, együttműködő választókra van szükség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése