Sarkalatos kérdés ez számunkra, akik jelenleg a 70e bruttó nettójával vagyunk elfoglalva: hogy van az, hogy a fejlett országok közélete meg a 700e nettó bruttója körül forog. Hol teremtették meg ennek a hátterét? Az angolok, hollandok, franciák és belgák otthon iparkodva, majd a fél világot gyarmatilag "felzárkóztatva". Az amerikaiak az I. és II. világháború hadiiparából. A svédek dinamittal, acéllal, harci repülőkkel. A finnek mobiltelefonnal. A dánok hallal és Legoval. A norvégok tenger alatti olajjal és vízerőművekkel. A németek a II. világháború nyomán sokat kárhoztatott akkurátus, fegyelmezett, precíz munkával. A svájciak csokival, órával, aranyvonattal. Az osztrákok a paradicsom és a síléc zseniális keresztezésével, valamint a hozzá tartozó udvarias, kulturált kiszolgálással. Ezek az országok jókor, jó helyen voltak öntevékenyek. Sorsuk inkább kivétel, mint szabály egy olyan világban, ahol a túlnyomó többség sültgalambra vár.
Térségünk országai másképp tettek szert jólétre: a csehek és szlovének azáltal, hogy Mária Terézia elrendelte az iparuk fejlesztését -- bizonyára emlékszik az olvasó, hogy nálunk azért nincs ipar, mert anno a magyar nemesek nem voltak hajlandók a fejlesztésért cserébe adót fizetni. Talán meg kéne kérnünk a Habsburg-család rangidős tagját, rendelje már el a magyar ipar fejlesztését. Cserébe felajánlhatnánk, mondjuk, birtokaink egy évi jövedelmét.
Kelet felé haladva: Kínában a kommunista párt rendelte el a kapitalizmus menedzselt változatának bevezetését. Indiában az állam irányítja az ipari fejlesztést. Japán a II. világháború után -- császári rendeletre -- elhatározta, hogy önálló autógyártást hoz létre. Dél-Korea parancsuralmi rendszerben sorozatgyártja az egyre kelendőbb verdákat. Ezekben az iparra enyhén szólva nem prediszponált országokban hatalmi szóval telepítették a viszonylagos jólétet hozó termelést.
Magyar gazdasági guruink ezzel szemben a szabadpiac mindenhatóságát mantrázzák, kitessékelnék az államot minden fejlesztésből, az egyén szabad, kreatív kibontakozásától remélik a jólét. Aki szerint ez így működik, elárulhatná nekem, hogy lehet, hogy a kreatív magyar közlekedési jegy lendületes csuklómozdulattal történő likasztást követően néhány megállóra jogosít, míg a fantáziátlan országok jegye időpecséttel induló utazásra 1-1,5 óra terjedelemben, tetszőleges közlekedési eszközzel? A közösség jóléte szempontjából a jelek szerint nem árt a működőképes nagy rendszerekben gondolkodás, a központilag koordinált fejlesztés, az értelmes állami jelenlét.
A rend kedvéért rögzítsük, hogy a szabadverseny tényleg mindenkiből (aki talpon marad) kihozza a legjobb teljesítményt -- a hagyományos erősségei terén. Ha Kína erre voksol, tartós világelső lehetne ópiumból, India curryexporttal éllovalhatná a kulináris slágerlistát, Japán a tengeri moszatban nyomulhatna az egészségklubok vastapsa mellett. Igaz, ettől nem lenne náluk jólét, de nyilván kivívnák a szabadverseny aktivistáinak elismerését. A magyar szabadverseny jótékony hatásairól se feledkezzünk meg: mi láthatnánk el a fél világot paradicsom 2.0-val, nanotechnológiás vöröshagymával, divatot diktálhatnánk a bugaci bőgatya üzletágban. Überszuper lehetőségek ezek, csak épp életszínvonal-emelkedést nem eredményeznek.
A fejlett országok ipari termelés, központi összetartás, gyakorlati érzék és erkölcsi elvárások segítségével teszik élhetővé a határaikon belüli életet, míg mi... Nos, talán az is segít, ha egy országban nem a Nobel-díjasok száma, hanem a közepesen képzett, épeszű öntevékenyeké magas.
Térségünk országai másképp tettek szert jólétre: a csehek és szlovének azáltal, hogy Mária Terézia elrendelte az iparuk fejlesztését -- bizonyára emlékszik az olvasó, hogy nálunk azért nincs ipar, mert anno a magyar nemesek nem voltak hajlandók a fejlesztésért cserébe adót fizetni. Talán meg kéne kérnünk a Habsburg-család rangidős tagját, rendelje már el a magyar ipar fejlesztését. Cserébe felajánlhatnánk, mondjuk, birtokaink egy évi jövedelmét.
Kelet felé haladva: Kínában a kommunista párt rendelte el a kapitalizmus menedzselt változatának bevezetését. Indiában az állam irányítja az ipari fejlesztést. Japán a II. világháború után -- császári rendeletre -- elhatározta, hogy önálló autógyártást hoz létre. Dél-Korea parancsuralmi rendszerben sorozatgyártja az egyre kelendőbb verdákat. Ezekben az iparra enyhén szólva nem prediszponált országokban hatalmi szóval telepítették a viszonylagos jólétet hozó termelést.
Magyar gazdasági guruink ezzel szemben a szabadpiac mindenhatóságát mantrázzák, kitessékelnék az államot minden fejlesztésből, az egyén szabad, kreatív kibontakozásától remélik a jólét. Aki szerint ez így működik, elárulhatná nekem, hogy lehet, hogy a kreatív magyar közlekedési jegy lendületes csuklómozdulattal történő likasztást követően néhány megállóra jogosít, míg a fantáziátlan országok jegye időpecséttel induló utazásra 1-1,5 óra terjedelemben, tetszőleges közlekedési eszközzel? A közösség jóléte szempontjából a jelek szerint nem árt a működőképes nagy rendszerekben gondolkodás, a központilag koordinált fejlesztés, az értelmes állami jelenlét.
A rend kedvéért rögzítsük, hogy a szabadverseny tényleg mindenkiből (aki talpon marad) kihozza a legjobb teljesítményt -- a hagyományos erősségei terén. Ha Kína erre voksol, tartós világelső lehetne ópiumból, India curryexporttal éllovalhatná a kulináris slágerlistát, Japán a tengeri moszatban nyomulhatna az egészségklubok vastapsa mellett. Igaz, ettől nem lenne náluk jólét, de nyilván kivívnák a szabadverseny aktivistáinak elismerését. A magyar szabadverseny jótékony hatásairól se feledkezzünk meg: mi láthatnánk el a fél világot paradicsom 2.0-val, nanotechnológiás vöröshagymával, divatot diktálhatnánk a bugaci bőgatya üzletágban. Überszuper lehetőségek ezek, csak épp életszínvonal-emelkedést nem eredményeznek.
A fejlett országok ipari termelés, központi összetartás, gyakorlati érzék és erkölcsi elvárások segítségével teszik élhetővé a határaikon belüli életet, míg mi... Nos, talán az is segít, ha egy országban nem a Nobel-díjasok száma, hanem a közepesen képzett, épeszű öntevékenyeké magas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése