Tizennégy éves lehettem, mikor az Élet és Tudomány újságban közölt forgatási sablonok segítségével, életemben először sikerült kiraknom a bűvös kockát. Eleinte némi töprengéssel járt a dolog, hamarosan azonban másfél-két perces, csaknem teljesen mechanikus szintre jutottam. Óriási érzés volt. Matematikailag nem igazán láttam át a megoldást, nyilván nem is optimális lépésszámmal értem el az eredményt, és mégis megvolt, az enyém volt, pubertás zseninek érezhettem magam.
A szudoku módszer leírása után ötlött fel bennem, hogy társadaljobbító törekvéseinkben sajnos nem azt, hanem a bűvöskocka módszert alkalmazzuk. Mivel nem értünk a bűvös kockához fogható komplexitású társadalom alakításához, mechanikus fogásokkal próbáljuk kirakni az elképzelt ábrát, megszüntetni a szegénységet, biztosítani az esélyegyenlőséget, visszaszorítani a prostitúciót és a családon belüli erőszakot. Ádáz vitákba bonyolódunk az oktatásról: ha azt szeretnénk, hogy a jövő tyúkja más legyen, akkor a tojással, a csibével vagy a felnőtt tyúkkal kezdjük-e a munkát, esetleg mindegyikkel egyszerre -- vagy hagyjuk mindet békén, és a verseny ösztönzésével érjünk-e el organikus változást. Nagy társadalmi ügyeink máig eldöntetlenek, mégpedig azért, mert a félig sem értett folyamatokra reflexszerűen bemondott forgatási panelekről folytatunk meddő hitvitát.
A bűvös kocka mechanikus kirakása számos előnnyel és legalább annyi hátránnyal jár. Az előnyök: a. nem kell elemezni, megérteni a kocka konkrét állásából adódó feladatot; b. egyszerű lépésekkel érhetünk el sikert; c. közepes intellektussal nagyszerű eredményre jutunk. A hátrányok: a. nem értjük pontosan, mit csinálunk; b. kénytelenek vagyunk ragaszkodni a mechanikus lépésekhez akkor is, ha a részforgatások közben átmenetileg messzebb kerülünk a célállapottól.
A társadalmi változásokhoz képest a levelező sakk Formula-1-es sebességgel zajlik. A társadalom bűvös kockáját még soha senki nem rakta ki a történelem során, és a panelekről valójában nem is tudjuk, pusztán úgy hisszük, hogy működnek. A pszichológia és a szociológia felállított bizonyos munkahipotéziseket, ezeket a paneleket használjuk -- vagy utasítjuk el.
A bűvös kocka esetén egy panel így fest: ki akarod rakni a fehér sarkokat? Akkor tégy így (http://buvoskockakirakasa.mindenkilapja.hu/). A társadalmi panel pedig így: renitens a gyereked? Ülj le vele beszélgetni. Kimaradt az iskolából? Keress jobb iskolát. Nagy a munkanélküliség? Küldj minél több gyereket egyetemre. Nagy a szegénység? Fokozd a szociális juttatásokat.
Ugyanez fordított panelekkel: renitens a gyereked? Adj neki egy sallert. Kimaradt az iskolából? Zavard el dolgozni. Nagy a munkanélküliség? Találj ki közmunka feladatot. Nagy a szegénység? Dolgoztasd meg a szegényeket a támogatásért.
Nem az a baj a panelekkel, hogy igazak/hamisak, hanem az, hogy hol igazak, hol hamisak, az adottságok függvényében, esetileg kéne mérlegelni, párhuzamosan alkalmazni a megoldásokat. Ehhez azonban érteni kéne, mi is a helyzet, és milyen intézkedéssel mit érhetünk el. Nehezíti a dolgunkat, hogy a társadalom nem akar forogni, mint a bűvös kocka, folyton odébb táncol, mire rájönnénk, mi az ábra, és mire valami változást érünk el, addigra olyan sok tényező változik, hogy sosem tudhatjuk pontosan, minek tudható be egy adott változás vagy annak hiánya. Ráadásul egy panel kiforgatása során átmenetileg messzebbre is kerülhetünk a kívánt állapottól, tehát a panel végéig az ellendrukkereknek legalább annyira igazuk lesz, mint a panel híveinek. Például lehet, hogy az egyetemi oktatás kiterjesztése rövid távon csökkenti a munkanélküliséget, ám hosszú távon növeli a nem szakképzettség szerint elhelyezkedők arányát, és összességében elégedetlenebbé teszi a társadalmat. Viszont hogyan mérjük ezt, mi lesz a kontroll csoport? Hogy hasonlíthatjuk össze húsz év múlva az akkori szakmákat a maiakkal? Lehet, hogy egy jókor adott pofont tisztességes állampolgárt csinál a potenciális bűnelkövetőből. Egy rosszkor adott pofon viszont bűnözőt csinálhat egy potenciálisan tisztességes állampolgárból. Hol vannak a tudományos bizonyítékok?
Ezekre a kérdésekre sem a szakirodalom, sem a szakemberek nem kínálnak választ. Hogyan láthatja át az átlagember a helyzetet? Úgy, ahogy egy autószerviz munkáját: megtanul autót szerelni. A bűvös kocka nyelvén ez azt jelenti, hogy mindannyiunknak foglalkoznunk kell valamilyen szinten a kirakás tartalmi kérdéseivel. Ezen a ponton pedig célszerű áttérnünk a szudoku módszerre.
A szudoku módszer leírása után ötlött fel bennem, hogy társadaljobbító törekvéseinkben sajnos nem azt, hanem a bűvöskocka módszert alkalmazzuk. Mivel nem értünk a bűvös kockához fogható komplexitású társadalom alakításához, mechanikus fogásokkal próbáljuk kirakni az elképzelt ábrát, megszüntetni a szegénységet, biztosítani az esélyegyenlőséget, visszaszorítani a prostitúciót és a családon belüli erőszakot. Ádáz vitákba bonyolódunk az oktatásról: ha azt szeretnénk, hogy a jövő tyúkja más legyen, akkor a tojással, a csibével vagy a felnőtt tyúkkal kezdjük-e a munkát, esetleg mindegyikkel egyszerre -- vagy hagyjuk mindet békén, és a verseny ösztönzésével érjünk-e el organikus változást. Nagy társadalmi ügyeink máig eldöntetlenek, mégpedig azért, mert a félig sem értett folyamatokra reflexszerűen bemondott forgatási panelekről folytatunk meddő hitvitát.
A bűvös kocka mechanikus kirakása számos előnnyel és legalább annyi hátránnyal jár. Az előnyök: a. nem kell elemezni, megérteni a kocka konkrét állásából adódó feladatot; b. egyszerű lépésekkel érhetünk el sikert; c. közepes intellektussal nagyszerű eredményre jutunk. A hátrányok: a. nem értjük pontosan, mit csinálunk; b. kénytelenek vagyunk ragaszkodni a mechanikus lépésekhez akkor is, ha a részforgatások közben átmenetileg messzebb kerülünk a célállapottól.
A társadalmi változásokhoz képest a levelező sakk Formula-1-es sebességgel zajlik. A társadalom bűvös kockáját még soha senki nem rakta ki a történelem során, és a panelekről valójában nem is tudjuk, pusztán úgy hisszük, hogy működnek. A pszichológia és a szociológia felállított bizonyos munkahipotéziseket, ezeket a paneleket használjuk -- vagy utasítjuk el.
A bűvös kocka esetén egy panel így fest: ki akarod rakni a fehér sarkokat? Akkor tégy így (http://buvoskockakirakasa.mindenkilapja.hu/). A társadalmi panel pedig így: renitens a gyereked? Ülj le vele beszélgetni. Kimaradt az iskolából? Keress jobb iskolát. Nagy a munkanélküliség? Küldj minél több gyereket egyetemre. Nagy a szegénység? Fokozd a szociális juttatásokat.
Ugyanez fordított panelekkel: renitens a gyereked? Adj neki egy sallert. Kimaradt az iskolából? Zavard el dolgozni. Nagy a munkanélküliség? Találj ki közmunka feladatot. Nagy a szegénység? Dolgoztasd meg a szegényeket a támogatásért.
Nem az a baj a panelekkel, hogy igazak/hamisak, hanem az, hogy hol igazak, hol hamisak, az adottságok függvényében, esetileg kéne mérlegelni, párhuzamosan alkalmazni a megoldásokat. Ehhez azonban érteni kéne, mi is a helyzet, és milyen intézkedéssel mit érhetünk el. Nehezíti a dolgunkat, hogy a társadalom nem akar forogni, mint a bűvös kocka, folyton odébb táncol, mire rájönnénk, mi az ábra, és mire valami változást érünk el, addigra olyan sok tényező változik, hogy sosem tudhatjuk pontosan, minek tudható be egy adott változás vagy annak hiánya. Ráadásul egy panel kiforgatása során átmenetileg messzebbre is kerülhetünk a kívánt állapottól, tehát a panel végéig az ellendrukkereknek legalább annyira igazuk lesz, mint a panel híveinek. Például lehet, hogy az egyetemi oktatás kiterjesztése rövid távon csökkenti a munkanélküliséget, ám hosszú távon növeli a nem szakképzettség szerint elhelyezkedők arányát, és összességében elégedetlenebbé teszi a társadalmat. Viszont hogyan mérjük ezt, mi lesz a kontroll csoport? Hogy hasonlíthatjuk össze húsz év múlva az akkori szakmákat a maiakkal? Lehet, hogy egy jókor adott pofont tisztességes állampolgárt csinál a potenciális bűnelkövetőből. Egy rosszkor adott pofon viszont bűnözőt csinálhat egy potenciálisan tisztességes állampolgárból. Hol vannak a tudományos bizonyítékok?
Ezekre a kérdésekre sem a szakirodalom, sem a szakemberek nem kínálnak választ. Hogyan láthatja át az átlagember a helyzetet? Úgy, ahogy egy autószerviz munkáját: megtanul autót szerelni. A bűvös kocka nyelvén ez azt jelenti, hogy mindannyiunknak foglalkoznunk kell valamilyen szinten a kirakás tartalmi kérdéseivel. Ezen a ponton pedig célszerű áttérnünk a szudoku módszerre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése