Milyen irányban befolyásolta volna Newton fizikai törvényeinek érvényét, ha a nagy fizikus abból a személyes meggyőződésből indul ki, arra építve alkot átfogó rendszert, hogy az alma fölfelé esik? Bibó István abból indult ki, hogy a társadalom szabálykövető egyedekből áll, akiknek lelkébe égetjük a magatartási szabályt, ők meg zokszó nélkül követik az utasítást. A sors iróniája, hogy ha Bibónak igaza lett volna az alkalmazott személyiségmodell tekintetében, akkor teljesen feleslegesen vetette volna papírra szabályait: az emberiség ugyanis akkor már rég megvalósította volna sir Thomas Moore Utópiáját. Sőt, az emberiség rég megvalósította volna Platón Állam-át. Még tovább megyek: az emberiség ki sem jött volna az Édenkertből, mert Ádám és Éva (Éva és Ádám) bele se harap az almába, hanem a kígyó felvilágosító kampánya dacára rendületlen lélekkel, tökéletes szabálykövetéssel engedelmeskedik az isteni szabályoknak. Más szóval, Bibó szabályalkotó törekvése éppen attól volt jogos, hogy az emberiség a történelem során a legkevésbé sem bizonyult szabálykövetőnek, legyen bár szó a legemelkedettebb szabályokról. A Bibó alkotta rendszer 20 éven belül, egy más alkalmazási körben nagyon hasznosnak bizonyulhat: azt olvasom ugyanis a National Geographic Magazine-ban, hogy 2050-re házvezető szintű robotok várhatók. Ha ezt Bibó megérhette volna, bizonyára örülne, hogy az ő művei alapján programozzák például a közterület-fenntartó robotokat. Alábbi kritikus észrevételeim lényege, hogy élő emberre lehetőleg ne alkalmazzuk a tetszetős bibói modellt, mert ebben a körben sajnos nem működik, és kivált nem működik Bibó honfitársai, a magyarok körében.
A magyar homo sapiens 10 fő eltérése Bibó István elgondolásától
(1. megköveteli magának és megadja másnak a minden embernek kijáró tiszteletet, de megkülönböztetett tiszteletet, sem magának semmi címet nem követel, másnak pedig úrvoltáért, sem vagyonáért, sem hatalmáért, sem befolyásáért, sem ruhájáért megkülönböztetett tiszteletet nem ad, csak tisztességéért, vagy érdeméért; senki emberfia előtt meg nem alázkodik, alázatoskodó megszólítási és köszönési módokat szájára nem vesz.)
1. a magyar homo sapiens apró előnyökért megalázkodik a maga fölött állónak gondoltakkal szemben, a lenézettektől érdem nélkül is kiemelt tiszteletet követel, ám nekik nem ad; nem emberi méltóságban, hanem hierarchiában gondolkodik.
(2. magát munkában szolgának, szabad idejében és a maga otthonában úrnak tekinti, és szembeszáll mindenkivel, aki magát szolgálata és munkája alatt is úrként, hatalmasként viseli és másokat szolgáknak, alacsonyabbrendűeknek kezel.)
2. a homo sapiens felfelé nyal, lefelé tapos, azaz magát úrként viseli ott és ahol csak lehet; a hierarchia elutasítása csak az északi protestáns népeknél tömeges, a magyar ember ellenben honfitársai fölött akarja tudni magát rangban, érdemben, fizetésben, kultúrában, lakhelyben, illetékességben.
(3. a maga vagy más munkája értékének a leszállítását, emberi kiuzsorázását, vagyoni vagy hatalmi helyzet kihasználását, s egyáltalán semmiféle kizsákmányolást nem tűr, magát vagy mást a maga igazából, világos jogából, megszolgált követeléséből semmiféle erőszakkal, megfélemlítéssel, rábeszéléssel, fortéllyal kiforgatni nem engedi.)
3. a homo sapiens olcsón vesz és drágán ad, ügyeskedik az értékekkel, s kivált nem mér olyan mércével másnak, mint magának.
(4. őrködik a maga és minden ember egzisztenciájának a szabad és biztosított volta felett, illetéktelen vagy önkényes behatástól való mentessége jogvédelemmel és garanciákkal ellátottsága felett.)
4. a homo sapiens kizárólag a maga szabadsága felett őrködik, de anyagi előnyökért arról is szívesen lemond.
(5. szüntelenül szem előtt tartja, hogy az emberi szabadság és az emberi méltóság egy és oszthatatlan és az egyik ember ellen akár társadalmi helyzete, akár származása, akár neme vagy kora címén elkövetett minden sérelem mindenki más szabadságát, méltóságát is veszélyezteti: ezért az emberi szabadság minden korlátozása, önkényes letartóztatás, fogvatartás, egyéni vagy hatósági hatalmaskodás, s az emberi méltóság mindenféle megalázása ellen azonnal együttesen, de ha az rögtön nem lehetséges, magában is fellép.)
5. a homo sapiens nagy ívben tesz a másik ember méltóságára, ezen belül a magyar homo sapiens meggyőződése, hogy ha a házi- és kerti munkát a saját bérének töredékéért végezteti mással, akkor az illetőt nem hogy nem sérti méltóságában, hanem egyenesen jót tesz vele; esze ágában sincs méltányos, azaz a szolgasorban tartáshoz szükségesnél magasabb bért fizetni neki.
(6. gyűléseken, egyesületben, munkaközösségben vagy bármiféle közösségben éppenúgy, mint a magánéletben önkényeskedést, akarnokoskodást, magánérdek illetéktelen érvényesítését, visszaélést, köz becsapását, közakarat meghamisítását, s mindenféle fenyegetést és terrorizálást nem tűr, minden ilyen ellen saját maga azonnal felszólal és más tisztességes emberekkel összefog, az erőszakosan érvényesülni próbálókat, tekintet nélkül arra, hogy kire és mire hivatkoznak, leleplezi és meghátrálásra kényszeríti, tisztában lévén azzal, hogy minden ilyennek az érvényesülése csakis a tisztességes emberek kényelmessége és megfélemlíthetősége miatt lehetséges.)
6. a magyar homo sapiens jól tudja, hogy az "urak" csalnak, és minden vágya, hogy egyszer ő is úr legyen.
(7. semmiféle anyagi visszaélést vagy panamát el nem hallgat, sem elfedezni nem segít, bármilyen hatalmas embert kell is ezzel lelepleznie.)
7. a magyar homo sapiens szerint a korrupció az, amiből őt kihagyták.
(8. minden közügyben meggyőződése szerint vall színt: fenyegetéstől meg nem ijed, hízelgésnek be nem dől, s szavazatát vagy aláírását semmi pénzért vagy előnyért el nem adja.)
8. a magyar homo sapiens magánérdekből ügyeskedik és paktál.
(9. minden felismert közérdek ügyében kezdeményezőleg lép fel, minden közérdekű szövetkezésben vagy mozgalomban tehetsége szerint munkájával és adományával részt vesz s igyekszik azt győzelemre segíteni, tisztában lévén azzal, hogy a közügyek elhanyagoltsága vagy méltatlan emberek kezébe való kerülése egyedül a tisztességes emberek kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága miatt történik.)
9. a magyar homo sapiens csak koncért dolgozik kitartóan egy ügyön, mások egyéni kezdeményezését passzívan szemléli vagy aktívan gáncsolja.
(10. bízik a közösség erejében, az emberek többségének tisztességében és abban, hogy ezt elegendő bátorsággal és igyekezettel érvényre is lehet juttatni, ezért a maga példájával, minden rosszhiszeműség elleni együttes és eredményes fellépéssel és minden jóhiszeműség számára a bizalom előlegezésével erősíti maga körül a közösségben és a tisztességes szándék győzelemre vihetőségében való hitet.)
10. a magyar homo sapiens szilárd meggyőződése, hogy csak a hülye bízik a közösségben, az emberek többségének tisztességében, a tisztességes szándék esélyében; a maga részéről mindent el is követ, hogy megnevelje az ilyen "hülyéket".
Ezért olyan a magyar közélet, amilyennek kiábrándultan tapasztaljuk. Mindez persze nem indok a csüggedésre, a tétlenségre, csak el kell fogadnunk, hogy az emberek többsége egyszerű homo sapiens, akinek a viselkedése nem idealista elméletekkel, hanem közgazdasági ösztönzőkkel alakítható. A magyar társadalom vezetésére nem jogfilozófusok, hanem a politikát a lehetséges művészeteként gyakorló, józan eszű távlatos gondolkodók alkalmasak.
A magyar homo sapiens 10 fő eltérése Bibó István elgondolásától
(1. megköveteli magának és megadja másnak a minden embernek kijáró tiszteletet, de megkülönböztetett tiszteletet, sem magának semmi címet nem követel, másnak pedig úrvoltáért, sem vagyonáért, sem hatalmáért, sem befolyásáért, sem ruhájáért megkülönböztetett tiszteletet nem ad, csak tisztességéért, vagy érdeméért; senki emberfia előtt meg nem alázkodik, alázatoskodó megszólítási és köszönési módokat szájára nem vesz.)
1. a magyar homo sapiens apró előnyökért megalázkodik a maga fölött állónak gondoltakkal szemben, a lenézettektől érdem nélkül is kiemelt tiszteletet követel, ám nekik nem ad; nem emberi méltóságban, hanem hierarchiában gondolkodik.
(2. magát munkában szolgának, szabad idejében és a maga otthonában úrnak tekinti, és szembeszáll mindenkivel, aki magát szolgálata és munkája alatt is úrként, hatalmasként viseli és másokat szolgáknak, alacsonyabbrendűeknek kezel.)
2. a homo sapiens felfelé nyal, lefelé tapos, azaz magát úrként viseli ott és ahol csak lehet; a hierarchia elutasítása csak az északi protestáns népeknél tömeges, a magyar ember ellenben honfitársai fölött akarja tudni magát rangban, érdemben, fizetésben, kultúrában, lakhelyben, illetékességben.
(3. a maga vagy más munkája értékének a leszállítását, emberi kiuzsorázását, vagyoni vagy hatalmi helyzet kihasználását, s egyáltalán semmiféle kizsákmányolást nem tűr, magát vagy mást a maga igazából, világos jogából, megszolgált követeléséből semmiféle erőszakkal, megfélemlítéssel, rábeszéléssel, fortéllyal kiforgatni nem engedi.)
3. a homo sapiens olcsón vesz és drágán ad, ügyeskedik az értékekkel, s kivált nem mér olyan mércével másnak, mint magának.
(4. őrködik a maga és minden ember egzisztenciájának a szabad és biztosított volta felett, illetéktelen vagy önkényes behatástól való mentessége jogvédelemmel és garanciákkal ellátottsága felett.)
4. a homo sapiens kizárólag a maga szabadsága felett őrködik, de anyagi előnyökért arról is szívesen lemond.
(5. szüntelenül szem előtt tartja, hogy az emberi szabadság és az emberi méltóság egy és oszthatatlan és az egyik ember ellen akár társadalmi helyzete, akár származása, akár neme vagy kora címén elkövetett minden sérelem mindenki más szabadságát, méltóságát is veszélyezteti: ezért az emberi szabadság minden korlátozása, önkényes letartóztatás, fogvatartás, egyéni vagy hatósági hatalmaskodás, s az emberi méltóság mindenféle megalázása ellen azonnal együttesen, de ha az rögtön nem lehetséges, magában is fellép.)
5. a homo sapiens nagy ívben tesz a másik ember méltóságára, ezen belül a magyar homo sapiens meggyőződése, hogy ha a házi- és kerti munkát a saját bérének töredékéért végezteti mással, akkor az illetőt nem hogy nem sérti méltóságában, hanem egyenesen jót tesz vele; esze ágában sincs méltányos, azaz a szolgasorban tartáshoz szükségesnél magasabb bért fizetni neki.
(6. gyűléseken, egyesületben, munkaközösségben vagy bármiféle közösségben éppenúgy, mint a magánéletben önkényeskedést, akarnokoskodást, magánérdek illetéktelen érvényesítését, visszaélést, köz becsapását, közakarat meghamisítását, s mindenféle fenyegetést és terrorizálást nem tűr, minden ilyen ellen saját maga azonnal felszólal és más tisztességes emberekkel összefog, az erőszakosan érvényesülni próbálókat, tekintet nélkül arra, hogy kire és mire hivatkoznak, leleplezi és meghátrálásra kényszeríti, tisztában lévén azzal, hogy minden ilyennek az érvényesülése csakis a tisztességes emberek kényelmessége és megfélemlíthetősége miatt lehetséges.)
6. a magyar homo sapiens jól tudja, hogy az "urak" csalnak, és minden vágya, hogy egyszer ő is úr legyen.
(7. semmiféle anyagi visszaélést vagy panamát el nem hallgat, sem elfedezni nem segít, bármilyen hatalmas embert kell is ezzel lelepleznie.)
7. a magyar homo sapiens szerint a korrupció az, amiből őt kihagyták.
(8. minden közügyben meggyőződése szerint vall színt: fenyegetéstől meg nem ijed, hízelgésnek be nem dől, s szavazatát vagy aláírását semmi pénzért vagy előnyért el nem adja.)
8. a magyar homo sapiens magánérdekből ügyeskedik és paktál.
(9. minden felismert közérdek ügyében kezdeményezőleg lép fel, minden közérdekű szövetkezésben vagy mozgalomban tehetsége szerint munkájával és adományával részt vesz s igyekszik azt győzelemre segíteni, tisztában lévén azzal, hogy a közügyek elhanyagoltsága vagy méltatlan emberek kezébe való kerülése egyedül a tisztességes emberek kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága miatt történik.)
9. a magyar homo sapiens csak koncért dolgozik kitartóan egy ügyön, mások egyéni kezdeményezését passzívan szemléli vagy aktívan gáncsolja.
(10. bízik a közösség erejében, az emberek többségének tisztességében és abban, hogy ezt elegendő bátorsággal és igyekezettel érvényre is lehet juttatni, ezért a maga példájával, minden rosszhiszeműség elleni együttes és eredményes fellépéssel és minden jóhiszeműség számára a bizalom előlegezésével erősíti maga körül a közösségben és a tisztességes szándék győzelemre vihetőségében való hitet.)
10. a magyar homo sapiens szilárd meggyőződése, hogy csak a hülye bízik a közösségben, az emberek többségének tisztességében, a tisztességes szándék esélyében; a maga részéről mindent el is követ, hogy megnevelje az ilyen "hülyéket".
Ezért olyan a magyar közélet, amilyennek kiábrándultan tapasztaljuk. Mindez persze nem indok a csüggedésre, a tétlenségre, csak el kell fogadnunk, hogy az emberek többsége egyszerű homo sapiens, akinek a viselkedése nem idealista elméletekkel, hanem közgazdasági ösztönzőkkel alakítható. A magyar társadalom vezetésére nem jogfilozófusok, hanem a politikát a lehetséges művészeteként gyakorló, józan eszű távlatos gondolkodók alkalmasak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése