A magyar baloldal számára axióma, hogy csak a halott egyház jó egyház. Az egyház meg mit tehet mást, igyekszik elkerülni a kipusztulást. Ó, boldog békeidő! A felvilágosodás mindössze odáig jutott, hogy Istenben többé-kevésbé hívő emberek igyekeztek maxigázzal ártani a klérusnak. A XIX. század virulens ateizmust (finomkodó kifejezéssel agnoszticizmust) hozott, a XX. század pedig frontális támadást indított először az egyházak, aztán a vallás minden formája ellen.
Sikertelenül, mert bár a XXI. század már alapértelmezetten egyházellenes, közben azért ki-ki Lego-szerű individuális vallásokat rak magának össze, mint autórendeléskor a kárpitot, metálfényt, extrákat. Celebjeink interjúiból kiderül, hogy őrangyalokkal társalognak, feltöltődnek a lélekvándorlástól, csillagjóslatokkal kelnek-fekszenek, és a biztonság kedvéért szárazon tartják a Feng Shuit is. A szinkretikus vallásfelfogásban kétségtelenül zavaró tényező a némi következetességet számon kérő egyház, nem is szeretik ezért. A csekély számú, ám annál asszertívebb ateistával karöltve szeretnék kiszorítani, ahonnan csak lehet. A hosszú, több évszázados meccs nálunk jelenleg az állami iskolák egyházi átvételénél tart.
Nehéz idők járnak az egyházra: a fogyasztói társadalom a javak hajszolására, a nap gyümölcseinek kiélvezésére biztat az önmérséklettel, a hosszabb távú érdekekben gondolkodással szemben. A média puha sugallattal érvényesíti mindazt, amit kemény vitában még nem sikerült. A jólétben élő emberek elfordulnak a szervezett vallástól, a társadalmi közösségtől, a gyermekvállalástól, következésképp egész Európa, ezen belül hazánk lakossága is elöregszik. A csökkenő gyermekszám gazdaságtalanná teszi a falusi iskolákat, melyeket a neoliberális technokraták szerint össze kell vonni, be kell zárni. A jobboldali kormány ezt megelőzendő, az egyháznak adja át őket, egyenlő mértékű támogatást biztosítva. A baloldal pedig a választók irigységére hatva igyekszik elhitetni, hogy az egyházi iskola több pénzt kap, mint állami megfelelője.
Valójában ugyanannak az összegnek az átadásáról van szó, amit az állami iskola is megkap, legalábbis egy bizonyos minimum gyerekszámig. Az egyház számára fontos az oktatás helyben tartása, akkor is, ha a nyers gazdasági megfontolás mást diktál. Aki az oktatást ellenőrzi, azé a jövő, legalábbis a jövő alakításának esélye. Nem véletlen, hogy a baloldal vehemensen ellenzi az egyház növekvő szerepvállalását, bár alternatívát nem tud felmutatni, hiszen a maga oktatási politikájában ugyancsak körzeti iskolák szerepelnek.
A jobboldali kormány ezúttal jól sakkozik. Ha most átadja az egyháznak a hosszabb távon megszűnésre ítélt iskolákat, akkor néhány év múlva már nehéz lesz visszafordítani a helyzetet, és a jobboldal nyer. Ha azonban állami/önkormányzati kézben tartja a kis létszámú iskolákat, akkor egy baloldali kormányváltás azok összevonásával fenyeget, de úgy, hogy az egyházak garantáltan ne legyenek átvételi helyzetben. A baloldal a Vatikánnal kötött szerződést is habozás nélkül megszegi, ha az egyház visszaszorításának "szent" ügye ezt kívánja. Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején is ez történt, az Állami Számvevőszék hiába állapította meg, hogy az egyház nem kapta meg a jogos járandóságát, a baloldal kitartott a jogtiprásban, egészen a látványos bukásig.
Mivel a baloldal kizár minden együttműködést, minden kompromisszumot, élet-halálharcra kényszeríti az egyházat. Nem csoda, hogy az egyház a demokratikus jogállami keretek között igyekszik optimalizálni a stratégiáját, a jelen állás szerint sikerrel. Az egyház iskolaátvételei mellett szól az is, hogy a gyereklétszám csökkenése be sem következik, ha az egyházat nem szorítják évtizedeken keresztül ki a közéletből. Miért kéne most lúzerként viselkednie abban a játszmában, amelynek erőviszonyait és szabályait nem ő alakította, pusztán alkalmazkodott a rákényszerített helyzethez? Helyeslem, hogy az egyház jelenleg tudatos stratégiát folytat, bejátssza a rendelkezésére álló játékteret.
A baloldal szintén tudatosan játszik: igyekszik elhitetni, hogy az egyház több pénzt kap az állami iskoláknál, hogy az egyháznak alapértelmezetten semmi keresnivalója az oktatásban, a közéletben, hogy az ésszerű érdekképviselet ellentmond a keresztényi szeretetnek, sőt magának a demokráciának. Ahogy javul az egyház pozíciója, úgy keményedik az ellentaktika, melynek végső célja az egyház karanténba zárása, ellehetetlenítése.
Sikertelenül, mert bár a XXI. század már alapértelmezetten egyházellenes, közben azért ki-ki Lego-szerű individuális vallásokat rak magának össze, mint autórendeléskor a kárpitot, metálfényt, extrákat. Celebjeink interjúiból kiderül, hogy őrangyalokkal társalognak, feltöltődnek a lélekvándorlástól, csillagjóslatokkal kelnek-fekszenek, és a biztonság kedvéért szárazon tartják a Feng Shuit is. A szinkretikus vallásfelfogásban kétségtelenül zavaró tényező a némi következetességet számon kérő egyház, nem is szeretik ezért. A csekély számú, ám annál asszertívebb ateistával karöltve szeretnék kiszorítani, ahonnan csak lehet. A hosszú, több évszázados meccs nálunk jelenleg az állami iskolák egyházi átvételénél tart.
Nehéz idők járnak az egyházra: a fogyasztói társadalom a javak hajszolására, a nap gyümölcseinek kiélvezésére biztat az önmérséklettel, a hosszabb távú érdekekben gondolkodással szemben. A média puha sugallattal érvényesíti mindazt, amit kemény vitában még nem sikerült. A jólétben élő emberek elfordulnak a szervezett vallástól, a társadalmi közösségtől, a gyermekvállalástól, következésképp egész Európa, ezen belül hazánk lakossága is elöregszik. A csökkenő gyermekszám gazdaságtalanná teszi a falusi iskolákat, melyeket a neoliberális technokraták szerint össze kell vonni, be kell zárni. A jobboldali kormány ezt megelőzendő, az egyháznak adja át őket, egyenlő mértékű támogatást biztosítva. A baloldal pedig a választók irigységére hatva igyekszik elhitetni, hogy az egyházi iskola több pénzt kap, mint állami megfelelője.
Valójában ugyanannak az összegnek az átadásáról van szó, amit az állami iskola is megkap, legalábbis egy bizonyos minimum gyerekszámig. Az egyház számára fontos az oktatás helyben tartása, akkor is, ha a nyers gazdasági megfontolás mást diktál. Aki az oktatást ellenőrzi, azé a jövő, legalábbis a jövő alakításának esélye. Nem véletlen, hogy a baloldal vehemensen ellenzi az egyház növekvő szerepvállalását, bár alternatívát nem tud felmutatni, hiszen a maga oktatási politikájában ugyancsak körzeti iskolák szerepelnek.
A jobboldali kormány ezúttal jól sakkozik. Ha most átadja az egyháznak a hosszabb távon megszűnésre ítélt iskolákat, akkor néhány év múlva már nehéz lesz visszafordítani a helyzetet, és a jobboldal nyer. Ha azonban állami/önkormányzati kézben tartja a kis létszámú iskolákat, akkor egy baloldali kormányváltás azok összevonásával fenyeget, de úgy, hogy az egyházak garantáltan ne legyenek átvételi helyzetben. A baloldal a Vatikánnal kötött szerződést is habozás nélkül megszegi, ha az egyház visszaszorításának "szent" ügye ezt kívánja. Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején is ez történt, az Állami Számvevőszék hiába állapította meg, hogy az egyház nem kapta meg a jogos járandóságát, a baloldal kitartott a jogtiprásban, egészen a látványos bukásig.
Mivel a baloldal kizár minden együttműködést, minden kompromisszumot, élet-halálharcra kényszeríti az egyházat. Nem csoda, hogy az egyház a demokratikus jogállami keretek között igyekszik optimalizálni a stratégiáját, a jelen állás szerint sikerrel. Az egyház iskolaátvételei mellett szól az is, hogy a gyereklétszám csökkenése be sem következik, ha az egyházat nem szorítják évtizedeken keresztül ki a közéletből. Miért kéne most lúzerként viselkednie abban a játszmában, amelynek erőviszonyait és szabályait nem ő alakította, pusztán alkalmazkodott a rákényszerített helyzethez? Helyeslem, hogy az egyház jelenleg tudatos stratégiát folytat, bejátssza a rendelkezésére álló játékteret.
A baloldal szintén tudatosan játszik: igyekszik elhitetni, hogy az egyház több pénzt kap az állami iskoláknál, hogy az egyháznak alapértelmezetten semmi keresnivalója az oktatásban, a közéletben, hogy az ésszerű érdekképviselet ellentmond a keresztényi szeretetnek, sőt magának a demokráciának. Ahogy javul az egyház pozíciója, úgy keményedik az ellentaktika, melynek végső célja az egyház karanténba zárása, ellehetetlenítése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése