Semi-vivat Hoffmann Rózsa!

Hoffmann Rózsa oktatási miniszter egy kiszivárogtatott anyag szerint háttérbe szorítaná az angoltanítást (úgyis megtanulják a mai gyerekek), a latin helyett pedig az újlatin nyelveket helyezné előtérbe. Hoffmann úrhölgy joggal gondolja, hogy angolul manapság szinte mindenki könnyedén megtanul. Ahogy számítógépezni is, ám attól még nem kell háttérbe szorítani az informatikát. Hovatovább: a zöldségespult előtt többségünk azonnali spontán nyomást érez a négy számtani művelet készségszintű elvégzésére. Mire az évek során, halmazatilag kétezer forinttal átverik, garantálom, hogy legtöbbünk egész jól számol fejben. Mégsem szokták ezen az alapon a matematika tantervből való törlését javasolni. A hoffmanni gondolatok első tétele csak azzal a kiegészítéssel kerülheti el a citromdíjat, hogy valóban nem fontos angolra tanítani azt a diákot, aki ... már bizonyítottan jól beszél ángliusul.

Az újlatin nyelvek latinhoz képesti előnybe hozásával viszont messzemenően egyetértek: állítólag azért jó a latin, mert ismeretében könnyen, gyorsan megtanulhatunk több, tetszőleges újlatin nyelvet. Tekintve, hogy Magyarországon ritka a klasszikus latint anyanyelvként beszélő turista, célszerű megfordítani a fenti logikát. Amennyiben helytálló a "latin mint nyelvi csodaalap" elképzelés, akkor tetszőleges újlatin nyelv alapján bárki könnyen, gyorsan megértheti az ókori latint, ÉS megtanulhatja a többi újlatin nyelvet. Igaz, kicsit szótáraznia kell, viszont Horatius nem hagyja faképnél, amíg vacakol, és legalább élő nyelven tud beszélni az elébe tévedő, az adott újlatin nyelvet anyanyelvként beszélő vagy rokonnyelvként egész jól értő turistával. Gondoljunk bele, milyen vicces lenne, ha a hazánk nyelvével ismerkedő diák az Ómagyar Mária-siralom nyelvezetét használva akarna útbaigazítást kérni, villogni, hogy milyen művelt. Summa summárum, az újlatin nyelvek iránti lelkesedésemben így kiáltok: vivat Hoffmann Rózsa (vagy inkább "vive", "viva", "eviva" vagy hasonló)!