Európa szerte a polgárokat kiszolgáló állam irányába fejlesztik a közigazgatást. Nálunk is évek óta folynak az e-kormányzati és e-közigazgatási projektek, nem csekély eredménnyel. Egyre könnyebb az interneten ügyet intézni, ügyfélszolgálati tájékoztatást kapni, időpontra bejelentkezni, űrlapot benyújtani, sőt hivatalos levelezést folytatni. A közigazgatás egyes területei azonban továbbra is az örök életűeknek szánt szigetként működnek, notóriusan nem tartják be a saját határidőiket, követhetetlen lassúsággal nem intézik, hanem a szó eredeti értelmében "bonyolítják" a rájuk bízott ügyeket. Néhány példa: örökbefogadás, építési és egyéb engedélyezés, bírósági tárgyalás. Javaslatom e szigetek valódi szolgáltatássá alakítását célozza a gyorsaság, hatékonyság, értékelvűség jegyében. Az ötletet a McDonalds-tól kölcsönöztem: egy időben mérték a sorban állással töltött időt, és akit 3 percen belül nem szolgáltak ki, az ajándékot kapott. Az akció jelentős hatékonyságjavulást és forgalom-/elégedettségnövekedést hozott a cégnek.
Ennek jegyében törvényt (lex time-out avagy az elmulasztott államigazgatási határidőről szóló jogszabály) kéne alkotni, hogy a határidőre el nem intézett ügyekben automatikusan az állam veszít, az ügyfél nyer. Így nem húzódhatnának örök időkig az ügyek, az állampolgár vagy a gyorsasággal, vagy a pozitív kimenetellel lenne elégedett, ezáltal mindenki nyerne. Fenti példáimnál maradva: a fél éven belül el nem bírált örökbefogadási ügy automatikusan örökbefogadással végződne, az egy hónapon belül el nem bírált építési kérelem automatikusan elfogadottnak tekintendő, az egy éven belül tárgyalásra nem bocsátott ügy automatikusan az állam vereségével végződik. Vadul hangzik? Megtoldom egy lépéssel: a tíz percen belül ki nem szolgált utas kiállhat a sorból, és ingyen utazhat a vasúton, az egy héten belül meg nem büntetett gyorshajtó büntetlen marad, az egy éven belül nem tárgyalt gyilkosság vádlottját felmentik!
Természetesen a célhatáridőket ésszerűen kell megállapítani, valahogy úgy, hogy a ma reális helyzethez képest minden évben 10%-ot javuljon a sebesség, és a polgár úgy érezze, hogy ezt a rendszert nem csak az ő adójából finanszírozzák, hanem valóban őérte működtetik. Ötletem rövid leírását nem terhelem a célérték elmulasztásából adódó következmények további részletezésével, röviden csak ennyit: bizonyos számú elintézetlen ügy esetén mondjon le az ügyintéző, aztán a főnöke, aztán az ő főnöke, aztán az illetékes miniszter -- és e számok ismeretében döntse el a választó, kire szavaz a következő választáson. Ugyanakkor e szakemberek nyíltan álljanak elő azokkal a finanszírozási igényekkel, melyek teljesülése előfeltétel a gyors, színvonalas munkához. A polgár szembesüljön azzal, hogy ügyintézési elvárása bizonyos százaléknyi fizetésemelést, költségvetés-emelést, ezáltal adóemelést igényel. Így a kör bezárul, az ok és okozója szembesül az okozattal, valamint fordítva.
Ha a McDonalds-nak sikerült, nekünk miért ne sikerülhetne?
Ennek jegyében törvényt (lex time-out avagy az elmulasztott államigazgatási határidőről szóló jogszabály) kéne alkotni, hogy a határidőre el nem intézett ügyekben automatikusan az állam veszít, az ügyfél nyer. Így nem húzódhatnának örök időkig az ügyek, az állampolgár vagy a gyorsasággal, vagy a pozitív kimenetellel lenne elégedett, ezáltal mindenki nyerne. Fenti példáimnál maradva: a fél éven belül el nem bírált örökbefogadási ügy automatikusan örökbefogadással végződne, az egy hónapon belül el nem bírált építési kérelem automatikusan elfogadottnak tekintendő, az egy éven belül tárgyalásra nem bocsátott ügy automatikusan az állam vereségével végződik. Vadul hangzik? Megtoldom egy lépéssel: a tíz percen belül ki nem szolgált utas kiállhat a sorból, és ingyen utazhat a vasúton, az egy héten belül meg nem büntetett gyorshajtó büntetlen marad, az egy éven belül nem tárgyalt gyilkosság vádlottját felmentik!
Természetesen a célhatáridőket ésszerűen kell megállapítani, valahogy úgy, hogy a ma reális helyzethez képest minden évben 10%-ot javuljon a sebesség, és a polgár úgy érezze, hogy ezt a rendszert nem csak az ő adójából finanszírozzák, hanem valóban őérte működtetik. Ötletem rövid leírását nem terhelem a célérték elmulasztásából adódó következmények további részletezésével, röviden csak ennyit: bizonyos számú elintézetlen ügy esetén mondjon le az ügyintéző, aztán a főnöke, aztán az ő főnöke, aztán az illetékes miniszter -- és e számok ismeretében döntse el a választó, kire szavaz a következő választáson. Ugyanakkor e szakemberek nyíltan álljanak elő azokkal a finanszírozási igényekkel, melyek teljesülése előfeltétel a gyors, színvonalas munkához. A polgár szembesüljön azzal, hogy ügyintézési elvárása bizonyos százaléknyi fizetésemelést, költségvetés-emelést, ezáltal adóemelést igényel. Így a kör bezárul, az ok és okozója szembesül az okozattal, valamint fordítva.
Ha a McDonalds-nak sikerült, nekünk miért ne sikerülhetne?
Jó ötlet!
VálaszTörlés