Munkát a kéregetőknek

Többnyire előkotrok egy százast a zsebemből, ha az aluljáróban vagy a piros lámpánál kéregetővel találkozom. Az ember szíve nincs kőből. A feje annál inkább, mert ha jobban belegondolok, két típusú kéregető bukkanhat elém: aki összeverte a konkurenseit, hogy e zsíros helyre kerüljön; akit a koldusmaffia tart rabszolgasorban. Egyik típusnál sem kerül jó helyre a fizikai munkánál lényegesen jobban jövedelmező anyagi segítség. A kéregetés igazságtalan azzal a több százezernyi rászorulóval szemben, aki nem elég erőszakos, hogy érmegyűjtő helyzetbe hozza magát. Félig-meddig megértem azt is, aki felháborodottan odaveti: menj el dolgozni! Emberileg mégis nagyon nehezen vállalható, hogy ne adjunk valamit. Meg aztán a kéregető joggal mondhatja, hogy menne ő dolgozni, de nem kap munkát. Ma kitaláltam a megoldást.

100 Ft értékű állami közmunka-utalványokat kell készíteni, melyeket az adományozók 50 Ft-ért megvásárolhatnak az Állami Foglalkoztatási Szolgálat kirendeltségein. Az utalványt a kéregetők kezébe nyomhatják, akik a Szolgálatnál munkára jelentkezve megkereshetik az ígért 100 Ft-ot. Így az adakozás tényleg jó célt szolgálna: aki önhibáján kívüli okból kiegészítő jövedelemre szorul, közmunkával megkeresheti. Az állam a közmunka költségének felét megkapná a lakosságtól. Az adakozó a mainál sokkal biztosabb lehetne benne, hogy adománya jó célt szolgál. A foglalkoztatási illetékesek félpénzzel dupla szociális hatást tudnának elérni. Azt mondom, vágjunk bele.