2014. november 20., csütörtök

Jól csak a szívével?

Lehet-e rosszul szeretni? Sokak szerint nem: jól csak a szívével lát az ember, ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet, sorolhatnánk még a bölcs kliséket.

Én azt gondolom, hogy lehet rosszul szeretni, mert rosszul szeret mindenki, aki nem szeret jól. Pl. ötöst kínál a bukást érdemlőnek, segélyt a lógósnak, erkölcsi piedesztált a prostituáltnak, kényszerelvonó helyett tűcserét a heroinistának, kötelet az öngyilkosnak, pálinkát a hajléktalannak, legalitást a vérfertőzőnek, védelmet a bűnözőnek, belenyugvást az áldozatnak. Akit így szeretnek, annak nincs szüksége rosszakarókra. Hogyan lehet jól szeretni?

Úgy, hogy jó legyen annak, akit szeretünk. Ilyen egyszerű, és ilyen bonyolult.

A legtöbb ember jó a lelke mélyén, jót akar főként magának, de nem mellékesen a többi embernek és a világnak is. Ezt a jó akaratot fordítja le aztán különböző felszíni magatartásformákra abban a reményben, hogy a jó akarat automatikusan jó következményhez vezet. Ész nélkül sajnos ritkán vezet.

A bajban lévő ember a közvetlen, pillanatnyi igényeit látja, a jövő kicsit sem érdekli. Ez természetes. Az már nem természetes, hogy a jó szándékú emberek többsége sem foglalkozik hosszú távú megfontolásokkal, és közben jó fejnek véli magát, erkölcsösnek, sőt kötelezőnek tartja a rövidlátását. Magabiztosan hivatkozik Jézusra és a szeretetre.

Jézus azonban csak olyanokon segített, akikben távlatot és tiszta szívet, őszinte bűnbánatot és életreform-szándékot látott. Egyetlen kivételt jegyez fel az Újszövetség, amikor tíz meggyógyított leprás közül csak egy szamaritánus (félgój, azaz ségec) hálálkodik. Kilenc potyautas is megtisztult, csupán azért, hogy negatív például szolgáljon. Ettől eltekintve Jézus kizárólag olyanokkal tesz csodát, akikről tudja, hogy Istenre nyitottság és változásra való készség lakik a szívükben.

Jézus nem bocsát meg feltétel nélkül mindenkinek, csak annak, aki megvallja és bánja a bűneit, továbbá tartós változást fogad. Röviden: aki kész megtérni Istenhez, aki igyekszik a jövőben őszintén Isten útján járni. A többiek dörgedelmeket és fenyegetést kapnak a Messiástól. Jézus nem volt vérző szívű liberális, a gyógyítása, megbocsátása azoknak szól, akik készek és hajlandók gyökeresen átalakítani, Istenre hangolni az életüket. Jézusra mint a rövidlátó majomszeretet védőszentjére hivatkozni álságos dolog, ellentétes az evangéliummal. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ingyen ebéd még Istennél sincs, a meghívás van ingyen, válaszkényszerrel. Aztán ha igent mondtál, kezdődik a zöldségpucolás, asztalterítés, felszolgálás, mosogatás...

Az szeret jól, aki jó eredménnyel segít. Ez nem könnyű, fel kell hozzá mérni, meg kell érteni, mi használ valóban a megsegítettnek. Sokszor nem az, amit épp kér. Fel kell vállalni a konfliktust, változást kell elérni, hogy közép- és hosszú távon is jó legyen, hogy valóban használjunk neki, és ezáltal a világnak.

A "jól csak a szívével lát az ember" szép gondolat, úgy értelmezhető, hogy átfogó értelemben véve jót kell akarni az embertársaknak, ami nem megy érzelmi elkötelezettség nélkül. Viszont eredménycentrikusan jót is kell cselekedni velük, ami nem megy ész nélkül. Kövessük ebben is Jézus példáját.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése