2014. november 10., hétfő

Marx helyett Smith után, szabadon 2. rész

Megnyitottuk magyaros gyorsbüfénket. Miből? Egy közepes autó árából. Kinek van ennyi pénze? Aki közepes autóval jár. Ha körülnézünk az utakon, vannak egy páran, van tehát pénz büféalapításra, nem kell hozzá gyémántbányát örökölni Ugandában. Akár te is nyithatsz magyaros gyorsbüfét.

Mekkora megtérülésre számíthatunk? 10% az alapértelmezett érték, vagyis 10 év alatt egy másik közepes autó árát kell hoznia a befektetésünknek. Mivel azonban mi is benne dolgozunk, ennél sokkal többet, a folyamatos jövedelmünket is biztosítania kell. Sőt, az első sikeres hónap után felveszünk egy alkalmazottat, hogy minél gyorsabban ki tudjuk szolgálni a sorban állókat. Így már két fizetésre, plusz 10% megtérülésre számítunk.

Mitől leszünk sikeresek? Három tényezőtől: 1. helyszín, 2. termék, 3. kiszolgálás. Mindhárom területen jól kell teljesítenünk. Tegyük fel, hogy sikerült, a módszertani részletekre később még visszatérünk. Jó a helyszín, jó a termék (árban és minőségben), jó a kiszolgálás, a büfé sikerrel működik. A költségek levonása után  marad havi 1 millió hasznunk, hogyan osszuk el?

Tegyük fel, a közepes autó ára 4 millió volt, ennyit fektettünk be. Évi 400 ezer megtérülést várunk, vagyis havonta 33.333 forintot. A fennmaradó 966.667 forint fizetésre és járulékra fordítható. Mennyit kapjon az alapító-tulajdonos, és mennyit az alkalmazott? Hogyan kerülhetjük el a kizsákmányolás vádját?

Osszuk el fele-fele alapon a pénzt? Tegyük ezt az alkalmazottól függővé. Azzal kezdtük, hogy büféhálózatot akarunk létrehozni. Ehhez pénz kell, 10% megtérülésből nem lehet terjeszkedni, hiszen így csak 10 év múlva tudnánk egy újabb büfét nyitni, ha egy fillért sem veszünk ki a befektetésből. Természetes elvárás, hogy a befektetés hozamának legalább a felét ki tudjuk venni, különben minek fektetnénk be? Így csak 20 év múlva tudnánk újabb büfét nyitni. Ebből soha nem lesz hálózat. Olyan modellt szeretnénk, amellyel évente megduplázódik a büfék száma.

Havi 1 millió haszon évi 12 millió, ebből kiveszünk 4,4 milliót, így megvan a büfé ára és a megtérülés. Igazságos ez? Nem igazságtalan, de azért még tökéletesíthető. Avassuk be az alkalmazottat a tervünkbe. Ha vállalja, hogy a fizetéséből félreteszi egy fél büfé árát, egy év múlva üzlettársak leszünk, a szükséges összeget beépítjük a fizetésébe. A 12 millió haszonból kiveszünk 2,4 milliót, megfejeljük 1 millióval, hisz mégis csak mi alapítottuk a hálózatot, a többit pedig úgy osztjuk fel, hogy nekünk 20%-kal több jusson, mint leendő üzlettársunknak. Miért? Mert most mi vagyunk a főnök, ha a következő büfének ő lesz a főnöke, ő is 20%-kal többet keres majd az alkalmazottnál. Sokallja a 20% különbséget? Jövőre fordul a kocka, kevesellni fogja... Ne engedjünk a populizmusnak, a vállalkozás önérdekeltséget feltételez. Azért csináljuk, hogy megérje nekünk. Más is azért csinálja, hogy megérje neki.

Most így néznek ki a számok: évi 12 millió haszonból 2,4 millió a miénk, a többit felosztjuk két fizetésre 55-45% arányban. Az alkalmazott köteles a maga 45%-ából 1 év alatt félretenni 2 milliót, azaz havi 166.666 forintot. Reális ez, ha a nettó fizetése kb. havi 180 ezer? Nem. Újra kell számolnunk a modellt. Újratervezés.
Folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése