Mire tanít a judaizmus 6. rész - Hány szín alatt fogyasszuk a Széder vacsorát?

A kereszténységen belül komoly feszültségekhez, ádáz vitákhoz vezetett a "hány szín alatt áldozzunk?" kérdés. A katolikusok általában egy szín alatt áldoznak (csak ostyával), nagyobb ünnepeken két szín alatt (borba mártott ostyával), és hiszik, hogy a kenyér és bor valóban Jézus testévé-vérévé válik. A reformátusok két szín alatt áldoznak (borba mártott kenyérrel), de csupán jelképnek tekintik a szertartást. Ha a vitázó felek ismernék a Jézus által utolsó vacsoraként elfogyasztott hagyományos Széder menetét, régen abbahagyták volna a torzsalkodást.

A Széder vacsorát a judaisták Pészach (az öldöklő angyal által a bárány vére miatti kikerülés, az Egyiptomból való szabadulás ünnepe) előestéjén fogasztják, ősi rend szerint. A rend kétezer év alatt szinte nem változott, kivéve, hogy a bárányt a Jézustól való elhatárolódás jegyében csirkével helyettesítették. A Széder vacsora nem egy vagy két színből, hanem sokkal többől áll. Idézem a Wiki vonatkozó szócikkét.

"Gyertyagyújtás (mááriv) után a következőképpen zajlik a széder este:

Kidus

(קדש) A kidus, vagy kádés egy általánosan használt (minden szombat előtt) áldásmondás a borra. Az áldást teli pohár vörösborra szokás mondani. A széder folyamán összesen négy pohár bort fogyaszt el minden személy, ebből a kidus az első. A bort esetenként mások töltik a poharakba, hogy ezzel is nyilvánvalóbbá váljon a szabadság érzése. Az áldást minden résztvevő elmondja a borra, de nőknek nem kötelező, helyettük a széder vezetője is megteheti azt. A férfiak az ivást balra dőlve végzik el, lehetőleg egy hajtásra.

Urchác

(ורחץ) A zsidók szokásos rituális bemosakodása, melyet kenyérevés előtt végeznek, ám ennél az alkalomnál elmarad a kenyér megáldása (ál nötilát jádájim), mivel a kenyér elfogyasztása csak később lesz esedékes. Ez a szertartás a megtisztulást jelképezi.

Kárpász

(כרפס) A kárpász (vagyis hagyma vagy főtt burgonya) sós vízbe mártása. A vízbemártást áldásmondás követi (boré pri háádámá). Ez az áldás vonatkozik a márorra és a koréchre is. Az étkezés utáni maradék nem kerül vissza a szédertálra. A kárpász, vagyis a zöld növény utal a tavaszra, a sós víz pedig a szolgaság könnyeire.

Jáchác

(יחץ) A középső pászka kettétörése. A pászka nagyobbik felét további darabokra törik és elrejtik. A pászkának ezt a széttört részét ezután áfikománnak nevezik és a vacsora vége felé elfogyasztják. A kisebbik (össze nem tört) darab visszakerül a másik két pászka közé.

Mágid 

(מגיד) A pászka részleges kitakarása után ülő helyzetben elmondják a Hagada hé láchmá ánjá kezdetű részét. Visszatakarják a pászkát, félrehúzzák a szédertálat és kitöltik a második pohár bort. Elhangzik a má nistáná 

Folytatják a Hagada szövegének felsorolását (dám váés vötimrot ásán, tíz csapást és döcách, ádász böácháv), közben fröccsentenek ujjukkal, vagy loccsantanak tizenhatszor a borból egy törött edénybe (a loccsantások a szenvedésre, a kifolyt vérre emlékeztetik a széder résztvevőit). Természetesen a pohárból kikerült bor nem használható, ezért a poharat újra megtöltik.

A mácá… má és a máror… má kezdetű részeknél a megfelelő élelmiszereket érintik meg (mácá, vagyis pászka, máror, vagyis keserűfű).

Ráchcá 

(רחץ) Újabb rituális bemosakodás. Itt elhangzik az ál nötilát jádájim áldás.

Moci és Macá 

(מוציא / מצה) A maradék pászka megáldása (hámóci – המוציא). Újabb áldásként az ál áchilát mácá hangzik el, amelyet az elrejtett pászkadarabokra és a maradékra is értenek. Minden darabból törnek és elfogyasztják. Ennél a résznél és a következő kettőnél is igyekeznek csendben folytatni a szertartást.

Máror 

(מרור) A keserűfűvet chároszetbe mártják és lerázzák a rátapadt masszát. Áldást mondanak (ál áchilát máror), mely a márorra és a koréchre is értendő, majd elfogyasztják a márort.

Koréch 

(כורך) Az alsó pászkából letört darabok közé chároszetes keserűfűvet tesznek, majd egy szakaszt olvasnak a Hagadából (kén ászá Hilél). Balra dőlve elfogyasztják az imént készített falatot.

Sulchán Oréch 

(שולחן עורך) A vacsora tálalása, a héber szöveg: az asztal előkészítve. A vacsorát nem feltétlenül balra dőlve folytatják. Elsőként a bécát martják háromszor a sós vízbe, majd fogyasztják el. A vacsora alatt bort szokás inni a négy pohár kötelező boron túl is. A mácá, vagyis a pászka letakarása azért is fontos, mert a szigorúbb szabályok szerint nem lehet vizes, ezt leginkább a chászid zsidók tartják nagyon fontosnak. Annyit fogyasztanak, amennyi jólesik, de az áfikomán számára mindenképpen hagynak helyet, hogy azzal lakjanak jól.

Cáfun 

(צפון) Az áfikomán elfogyasztása balra dőlve. Az elrejtett maceszdarabokat ilyenkor keresik meg (rendszerint a gyerekek). Az izraeli zsidóság éjfél előtt fogyasztja el az áfikománt, tehát az előző részeket úgy kell időzíteni, hogy nehogy elmúljon éjfél, mire a cáfunhoz érnek. Izraelen kívül (ahol két szédervacsorát tartanak) csak az első széder esetén fontos, hogy az áfikománt éjfél előtt vegyék magukhoz. Az összetört macesz jelképezi a páskabárányt. Ezután már nem szabad több ételt megenni.

Bérách 

(ברך) Tiszta poharakba kitöltik a harmadik pohár bort (a megváltás pohara). Ismét rituális bemosakodás következik májim ácháronim).

Bencsolás a szédert levezető személy vezetésével:

Felemelik a poharakat és úgy tartják a Jerusálájim áménig. A vezető a megfelelő szakaszoknál felemeli hangját, a résztvevők ilyenkor, és ha maguk is a szakaszok végén járnak, áment mondanak.

Bencsolás után ismét felemelik poharaikat, áldást mondanak (boré pri hágáfen), majd megisszák a bort.

Megtöltik a negyedik poharat és Illés próféta serlegét, majd égő gyertyákkal kezeikben kinyitják az utcára vagy udvarra nyíló ajtót. Az ajtóban (vagy akik az asztalnál maradtak, az asztalnál ülve) mondják el a sfoch chámátchá kezdetű szakaszt.

Hállél 

(הלל) Közösen elmondják a Hálél befejező részét, úgy, hogy a vezető előimádkozására a többi résztvevő felel a refrénekkel.

A negyedik pohár bor (elfogadás, vagy dicséret pohara) elfogyasztása előtt áldást mondanak (boré pri hágáfen), az ivást utóáldás követi (ál pri…).

Az Illésnek szánt bort visszaöntik az üvegbe.

Nircá 

(נירצה) Befejezés. A zsidó felfogás szerint a széder helyes megtartásával Isten kedvére tesznek. Az első széderest után lefekvés előtt nem a szokásos imát mondják, hanem csak a sömá első szakaszát (hámápil áldás). A második estétől visszaáll a szokásos lefekvés előtti rend.

A szédereste kötöttsége mellett helyt ad a hagada egyes történeteinek személyes magyarázatára is. Mit jelent az egyén számára a szabadulás…

Elköszönés az alkalom végén: Lesáná hábáá birusálájim! (A jövő évben Jeruzsálemben!)

A bor négyszeri ivása 

„Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által. És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.”

Mózes II. könyve 6. fejezet 6–7. (Károli Gáspár fordítása)

megszabadítalak, kivezetlek (hocéti) – A fizikai szabadulás (Egyiptomból)

megmentelek (hicálti) – megváltás a szolgaságból

megváltalak (gáálti) – szabad néppé formálódás

népemmé fogadlak (lákáhti) – isteni kiválasztás (lásd sávuot)

…és az ötödik (Illés próféta kelyhe):

beviszlek titeket az országba – ez a Szentföldre vonatkozik, amelyen a szentély újra áll a messiás eljövetelekor… (Az ötödik pohár bort nem isszák meg, mert még várják a Messiást.)"

A hatodik tanulság
Egyrészt, ha nem élnének ma is judaisták, és nem követnék az ősi szertartásrendet, akkor a fentiekről senkitől nem értesülhetnénk. Jó, hogy élnek, és jó, hogy őrzik a folklórt.

Másrészt látható, hogy a vacsora színeinek száma tucatnyi, a szertartás időtartama több óra. Ezt nem lehet érdemben elintézni egy ostya kontra boros kenyér vitával, vitatkozás helyett a tartalomra kellene figyelni. Amikor Jézus a tanítványaival elfogyasztja a Széder vacsorát, akkor nem talál ki új szertartást, nem is egyénieskedik. Izrael egész népe ugyanezt a vacsorát fogyasztja a tanítványokkal egy időben, egyetlen lényegi különbséggel. Jézus Messiásként kiegészíti a hagyományosan előírt rítust egy-egy gondolattal. Elmondja, hogy a kenyér mostantól az Ő testét, a bor pedig az Ő vérét jelenti-jelképezi, mivel az áldozati bárány helyébe lép, hogy követőinek örök életük legyen Benne. (Amint az ajtófélfa bárányvérrel való bekenése megóvta a zsidó elsőszülötteket a tizedik csapástól, az öldöklő angyaltól Egyiptomban, úgy óv meg a Messiás önkéntes véráldozata minden embert, aki hisz benne, és megtartja a tanítását.) Jézus megparancsolja, hogy e szertartással emlékezzenek meg múlhatatlan érvényű áldozatáról. Egy szóval sem mondja, hogy a bor és a kenyér ott helyben, konkrétan az Ő testévé és vérévé változna, ez misztérium, és felesleges rajta vitatkozni.

Ahogy a messiáskövetés elterjedt a gójok körében, a számukra teljesen ismeretlen szertartás jelentősen leegyszerűsödött, de nem veszítette el az eredeti értelmét: a Messiás beteljesítette a választott népnek adott ígéretet, szükségtelenné tett minden további áldozatot, meghirdette uralmát a világ felett, az egész emberiség számára elhozta a béke, jólét és igazságosság végidejét. A mi feladatunk, hogy a színek számán és az átváltozás jellegén való torzsalkodás helyett biztosítsuk a messiási értékrend egyetemes uralmát.

Ennyi tanulságot tudtam levonni a judaizmusból, aki további tanulságokat tud, írja le őket az okulásunkra.

- vége -