Két tanult kollégámmal beszélgettem tegnap gazdasági témákról, próbáltak meggyőzni, hogy Marx mennyire kente-vágta a tutit, csak rosszul valósították meg szegényt. Elszomorodtam a képzett tájékozatlanságnak ezen a fokán. Egyrészt Marx német földön képzelte el a modelljét, ahol sosem valósult meg, ez már elég lenne ahhoz, hogy amatőr kategóriába kerüljön. Orosz földön viszont megvalósították, és arról koldult sok millió ember. Ez már a gazfickó kategóriába emeli. Rosszul valósították meg? Fenét, pont úgy, ahogy ő elképzelte. Alkotott egy rossz modellt, amit addig hájpoltak világszerte, míg bele nem rokkantak.
Mit tévesztett el Marx? A kizsákmányolást. Úgy vélte, hogy a termelt érték és a munkaerő ára közötti különbség automatikusan lenyúlás - pedig dehogy. Ez a különbség motiválja a befektetőt, hogy befektessen, beruházzon, újítson, tervezzen-szervezzen, menedzseljen, jólétet növeljen. Ha erkölcsileg elítélendőnek minősítjük ezt a különbséget, akkor lefagyasztjuk az emberek igyekezetét, és az lesz, amit a szocializmus végére megéltünk: irigykedés a szomszédos Ausztriára, ahol nem hadoválnak kizsákmányolásról, ennek köszönhetően kétszer jobban élnek. (Megjegyem, azóta is, mert nem dőltek be a gazdasági liberalizmus nevű másik agyszörnyedménynek, mint mi az utóbbi időkig.)
Lényeg a lényeg, Marx nem értett a gazdasághoz, a marcisták sem értettek hozzá. Akik értettek: Adam Smith (Wealth of the Nations), Hayek és Keynes. Utóbbi kettő egymással ütköző modellt állított fel, de két különböző helyzetre, így ez nem probléma. Hayek leírta, hogyan működhet a szabad piac optimista hangulat mellett, Keynes pedig leírta, hogy lábalhat ki az állam egy válságból pesszimista hangulat mellett. Mindkét modell rendkívül értékes, nagyon szükséges, helyzetfüggően alkalmazandó. Adam Smith pedig leírta a lényeget, miszerint a motivált egyének teszik gazdaggá a társadalmukat, keresztény erkölcsi keretek között.
Marx lényege, hogy fogsz egy erős gazdaságot, és demotiválva tönkreteszed. Lenin és kompániája annyiban tért el ettől, hogy fogott egy elmaradott gazdaságot, és azt tette Marx módszerével még elmaradottabbá. Hayek egy erős gazdaság szabad erősödéséről értekezett, Keynes egy épp kevéssé működő gazdaság helyreállításáról, Smith pedig a keresztény etika által szabályozott önérdek jólétteremtő erejéről. Ha az ember gazdasággal akar foglalkozni, ők a hozzáértő források.
A magyar társadalom ehhez képest mivel foglalkozik? A marcista elmecsökevény kizsákmányolással, még mindig erre van rákattanva. Ha ez jó megközelítés lenne, sosem bukott volna meg a szocialista gazdaság, és ma Ausztria irigykedne ránk, nem fordítva. Ideje szemléletet váltani, erről szól rövidre tervezett sorozatom. Egyfajta együtt gondolkodás ez, hiszen amiről írok, annak magyar földön, társadalmi részvétellel kell megvalósulnia, ez értelemszerűen csak társadalmi részvétellel - így az olvasókéval is - működhet.
Nem állítom, hogy kizsákmányolás márpedig semmilyen értelemben nem létezhet. Létezhet, olyasmit jelent hasraütésszerű alapon, hogy a javak kirívóan igazságtalanul oszlanak el, vagyis nem a teljesítménnyel, hanem a pénzügyi-társadalmi kiváltságok arányában. Ez azonban nem gazdasági, hanem önállósági probléma, semmi keresnivalója egy működőképesnek szánt gazdasági modellben. Megvan annak az oka, hogy a keleti társadalmak Dzsingisz Kántól Putyinig tartó íven mozognak, katasztrófáról katasztrófára zötyögnek miközben a nyugati jóléti modell világméretekben irányadóvá válik. Az ok az önállótlan egyén, aki folyton atyuskát keres, és ürügyet, hogy miért ne legyen önálló, cselekvő, résztvevő, felelősen gondolkodó. A kizsákmányolás, extraprofit, lenyúlás mind ilyen ürügy. Kicsit szakmaibbnak hangzik, mint hogy délelőtt esik az eső, nincs kedvem dolgozni, délutánra kisüt a nap, most meg azért nem dolgozom, de attól még ürügy. Akkor lesz jólét, ha elfelejtjük az ürügyeket, és szorgalmassá válunk. Jólétet a keresztény etika által irányított önérdek teremt, az Adam Smith által leírt módon (tessék őt tanulmányozni).
Megkísérlem leírni, hogyan hozhatók létre olyan vállalkozások magyar földön, amelyek jólétet teremtenek, igazságosan és felelősen működnek, továbbá fenntarthatók.
Első példám egy hunburger büféhálózat lesz. A fantázianév népszerű magyaros gyorsételeket takar. Fogunk egy bódét, felállítjuk egy gyalog és autóval is megközelíthető helyen, majd kitesszük a cégtáblát: Hunburger Büfé - magyaros gyorsételek. Itt kezdődnek az izgalmak.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése