2014. november 7., péntek

Iszlám, kereszténység, családszinódus

A nyugati keresztények családügyi szinódust tartanak, miközben a keleti keresztények meghalnak a hivatalosan "békés és toleráns" iszlám határvidékein. Szoros ok-okozati összefüggést látok a nyugati elbizonytalanodás és értékvesztés, valamint az őslakos keleti keresztények kiirtása között. Ebből fakadó összkeresztény érdekképviseleti feladatokat is látok, talán sikerül érthetővé tennem a logikai kapcsolatot.

A három intoleráns ábrahámi vallás közötti vetélkedésben vannak egyensúlyi szakaszok, és vannak előretörések-visszaszorulások. Mohamed színre lépése óta mindig is voltak, mindig is ennyi muszlim erőszakkal és ennyi keresztény halálával jártak, de a mi generációnkban jobban fáj a szükségtelen erőszak, mint ami a történelmi olvasókönyvek lapjain szerepel. A judaizmus szellemi arisztokráciával tör világuralomra, az iszlám égre emelt karddal, a kereszténység meg a szeretet etikájával. Ebből következően meglehetősen védtelen az előző kettővel szemben. Ha a keresztényeknek nincs elég eszük, teret veszítenek a judaizmussal szemben. Ha nem talpraesettek, alulmaradnak a nyers iszlám erőszakkal szemben. Ezért van óriási jelentősége az okos és talpraesett keresztény érdekképviseletnek.

A családügyi szinódus azt jelzi, hogy a keresztények már maguk között is magyarázandónak tartják, hogy Jézus tényleg azt tanította a monogám heteró párkapcsolatról, amit tanított. Az evidenciák bizonygatása közben nem marad energiánk kifelé határozott értékrendnek látszani, és ez lovat ad az iszlám erőszak alá. Pontosabban modern fegyvereket  ad az iszlám harcosok kezébe. 

Ezeket a fegyvereket olajbevételekből veszik. Az olajbevétel zöme a fejlett keresztény világból származik. Az olajfogyasztásunk (szaúdi-szunni áttételen keresztül) öli a keleti keresztényeket. Miért nem ellenőrizzük, mire fordítják az olajpénzeinket? Mert a belső értékrendi válság miatt nem marad energiánk határozottan érdeket képviselni.

Szomorú logikai csavar, hogy muszlim szemmel a nyugati civilizáció már nem kereszténység, hanem hanyatló világi civilizáció babiloni erkölcsökkel. A keresztények többségben vannak a közvéleményben, de már kiszorultak a kulcspozíciókból és a döntéshozatalból, így nem tudják képviselni az értékrendjüket. Egy értékválságba került, hanyatlóban lévő, erkölcstelenségbe süllyedő civilizáció támadásra ingerli a (saját szóhasználatuk szerint) tisztákat, erkölcsösöket, akik egyelőre a perifériát tarolják le, de meggyőződésük szerint a központ is hamarosan az övék lesz. Ilyen értelemben törnek világméretű kalifátusra, aminek azután áldozatul esnek a saját mérsékeltjeik és a keresztények is. Ki tehet róla, hogy kifelé így, erkölcsi fertőként, egy szál karddal meghódíthatóként jelenünk meg? Mi magunk.

A három ábrahámi vallás képviselői sok mindenen vitatkoznak elvi alapon, időnként ádázul, de tisztelik az erkölcsi tisztaságra törekvést a konkurenciánál. (Erkölcsi tisztaság = Isten felé törekvés) A részletekről persze köteteket lehetne írni, dióhéjban csak annyit, hogy ameddig a muszlimok/judaisták/keresztények számára világos, kik-mik ők, milyen alapon, és mi merre hány lépés, addig erőegyensúly és béke van. Az erőegyensúly megbomlása mindig erőszakhoz vezet. Ha nyugaton helyreáll a keresztény identitás/erkölcs, és ezt a képet sugározzuk kifelé, az iszlám harcosok egyből elvesztik a belső támogatottságukat, mert nem lesz fertő, ami ellen küzdhetnének. A keresztény erkölcsökön múlik, hogy a mérsékelt vagy a radikális muszlimok kerülnek-e fölénybe. A nyugati keresztény erkölcsökön múlik a keleti keresztények élete.

A családügyi szinódus akkor lesz hasznos, ha a lehető leghamarabb véget érve leszögezi, hogy a Messiás Jézus azt tanította, amit az evangéliumokban olvashatunk, nem kötünk kényelmi kompromisszumot, erkölcsi tisztaságra törekszünk, igyekszünk legjobb tudásunk szerint Isten útján járni. Ez erőt és összetartást ad, kívülről pedig tiszteletet ébreszt, így módunkban áll megvédeni a keleti keresztényeket. Például alaposan megnézzük, ki mire költi az olajpénzeinket, és akár elzárjuk az olajcsapot - nem kötünk kényelmi kompromisszumot. Helyreáll az erőegyensúly, hogy azután hosszú távon győzzön békésen a legnagyobb jólétet és boldogságot biztosító alternatíva.

4 megjegyzés:

  1. Gratula!!!! Nagyon jó írás. De sajnos a nyugati világnak a pénz fontosabb, mint néhány ázsiai keresztény élete

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem biztos, hogy ez így van. Pl. a nyugati világ egész jól összehozott egy orosz terjeszkedés elleni szankciócsomagot, holott jóval kevesebb erkölcsi indoka volt rá, mint az Iszlám Állam hadserege esetében lenne (blokkolni a harcosok finanszírozóit, akik elég jól ismertek). Sok múlik azon, mit diktál a közvélemény, és a közvélemény fókusza befolyásolható. Rajtunk múlik, hogy kiálljunk a világban üldözött keresztényekért, és egyben hazai földön a magunk értékrendjéért.

      Törlés
  2. Alapvetően jó gondolat, de gyakorlatilag megvalósíthatatlan az előző bejegyzéshez írt megjegyzésemben leírtak miatt. A keresztényeket simán beáldozzák a hatalom oltárán, a közvéleményt meg úgy manipulálják, ahogy akarják.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Felkeltetted a kíváncsiságomat. Kifejthetnéd kicsit bővebben, mire gondolsz.

      Törlés