2014. november 24., hétfő

Mire tanít a judaizmus 3. rész - A Messiás csak ember?

Ahhoz képest, hogy a judaizmus mintegy két és félezer éve várja a messiást (mosiach-t), meglehetősen szűkszavú és ellentmondásos személyiségprofilt ad róla. Minden forrás hangsúlyozza, hogy a messiás csak egy ember, semmiképp sem isten, mint hívei szerint az a régi álmessiás.

Maimonidész (Mose ben Maimon, 1137-1204) azt írja róla, hogy a mosiach olyan zsidó vezető, aki szorgalmasan tanulmányozza a Tórát, módszeresen teljesíti a zsidók küldetését (értsd: megszerzi a világuralmat), rávezeti őket arra, hogy a Tóra útján járjanak, és megvívja Isten csatáit. Ennek alapján már feltételezhetjük róla, hogy ő a mosiach. Ha az előbbiekben mind sikerrel jár, továbbá újjáépíti a jeruzsálemi nagytemplomot, és egybegyűjti a zsidókat Izrael földjén, akkor már biztosak lehetünk benne, hogy ő a mosiach.

A Chabad zsidó megújulási mozgalom honlapja szerint a mosiach Dávid király leszármazottja, egy Mózeshez hasonló próféta lesz, aki kettős szerepet tölt be. Egyrészt igazságos királyként uralkodik az egész emberiség felett, a zsidókkal betartatja mind a 613 törvényt, a gójokkal pedig Noé hét törvényét. Másrészt minden idők legnagyobb tanítójaként magyarázza a Tóra lényegét és legmélyebb rejtelmeit, amelyeket Isten ebben az időben feltár rajta keresztül.

(Egyes kisebbségi vélemények szerint a messiás nem feltétlenül győzedelmes harcos-király, hanem szerény, szamárháton érkező bölcs is lehet, de mivel ez gyanúsan kedvező a keresztény álláspont szempontjából, ne ringassuk magunkat hamis optimizmusba, inkább a reális többségi állásponttal foglalkozzunk.)

A többségi álláspont számos ellentmondással terhelt:
- a messiás elvben Mózeshez hasonló próféta, de Mózes sosem volt világuralkodó, még Kánaánban sem uralkodott
- az ókorban sem volt elképzelhető egyetlen világuralkodó, a mai demokratizálódó világban pedig végképp elképzelhetetlen
- ha a messiás igazságosan uralkodik, miért alkalmaz kettős mércét, miért van különbség a zsidókra és a gójokra vonatkozó szabályok között, és persze ebből adódóan a társadalmi állásuk között is?
- milyen harca lehet Istennek a végidőkben, és egy feltételezett fegyveres konfliktust megnyerő messiás hogyan teremthet világbékét?
- mi lesz a messiással a győzelem után? Előbb-utóbb meghal, és a világ ismét új messiásra várhat, vagy örökké él?
- ha a messiás csak ember, hogyan hajthatja végre a neki tulajdonított rendkívüli, sosem tapasztalt tetteket?

Komoly előny, ha egy vallás térít, mert ez külső kontrollt jelent, nem hirdethet akármilyen következetlenségeket anélkül, hogy derültség tárgyává tenné magát. A judaizmus nem térít, ezért nincs külső kontrollja, így a legalapvetőbb ellentmondások sem szúrnak szemet az érzelmileg azonosuló híveknek.

A harmadik tanulság
A fentiekből világosan látszik, hogy a messiásnak tulajdonított világtörténelmi jelentőségű cselekedetekre ember nem képes, ezért vagy hamis reményről van szó, amely sosem teljesülhet, vagy inkább kiváró álláspontról, miszerint előbb jöjjön el a messiás, aztán majd kitaláljuk, hogy állunk az ő embervoltával. Mózesnél nagyobb, és majd ha itt lesz, meglátjuk, mi is ő: emberisten vagy istenember, vagy leginkább külön kategória, a Messiás.

(Nem untatom az olvasót annak sulykolásával, hogy Jézus mennyire megfelel a messiás munkaköri leírásának és személyiségprofiljának, mert ez a kereszténységből levonható tanulság lenne a judaizmus számára, miközben én a judaizmusból levonható tanulságokat keresem a kereszténység számára. Két adalék azonban mindenképpen ide kívánkozik a Messiással kapcsolatban. Az első, hogy a Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat győzelmi himnusz egyértelműen megfogalmazza, hogy követői szerint Jézus a földi világ tényleges ura, hatalmasabb, mint földi testben bárki lehetne.

A második, hogy egy zsidó hitéleti lapban olvastam egy máramarosszigeti rabbiról, aki híresen jól tudta magyarázni az Írást. Olyannyira, hogy a tisztelői szívében remény ébredt, hátha ő lesz a mosiach. Egyre nőtt körülötte a rajongótábor, míg egy nap el nem látogatott hozzá egy tehetséges nő, aki szintén nagyon értett az írásmagyarázathoz, és emellett igen vonzó testi adottságokkal is rendelkezett. A rabbi magánbeszélgetésbe merült vele, a dolgozószobájában több órán át fejtegették együtt az Írások értelmét, és amikor végre előjöttek, a hívek számára egyértelmű volt, hogy a rabbi le van nyűgözve, fülig belehabarodott a szép látogatóba. Ebből azonnal tudták, hogy nem lehet a mosiach, mert a mosiach nem rabja gyarló földi vágyaknak. Ennyit arról, mennyire lehet ember a Messiás. Gondoljunk arra, hogy az evangéliumokban hány nő sürgölődik Jézus körül, hányan kenik illatszerekkel, hányan simogatják, hányan borulnak a keblére könnyek között anélkül, hogy testi vonzalmat keltenének.)

Úgy tűnik, a judaizmus Jézus megjelenése után finomította a mosiach jellemzőit, kiemelten odafigyelve arra, hogy a szabadító minél kevésbé hasonlítson a názáreti álmessiásra, nehogy a hívek elbizonytalanodjanak e tekintetben. A legyőzhetetlenség, az egyetemes, örökké tartó hatás és a földi vágyaktól való mentesség is arra utal, hogy a mosiach embervoltáról szóló nagyhangú fejtegetések ad hoc célt szolgálnak, és nem igazán felelnek meg a tényleges messiásprofilnak.

Más szóval, a judaizmus ugyanúgy rendelkezik Szentháromsággal, mint a kereszténység, a három személy neve: Jahve, Messiás, Sekina.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése