Napi fix filó 15. rész

15. Erényetika, univerzalizmus, transzcendens ösztönzés 
Már az ókori görögöknek is feltűnt, hogy pozitív gondolkodás nélkül a magatartási szabályok könnyen nyomasztóvá válhatnak: Szókratész, Platón és Arisztotelész is az erények fejlesztésére helyezte a hangsúlyt. Az előző rész példáira visszatérve, a párját meg nem csaló ember a hűség erényét erősíti, a fél zsemlét ki nem dobó pedig a jótékonykodás erényét gyakorolná (ha láthatatlan manók elvinnék a zsemlét az éhezőkhöz). 
    Tény, hogy szorongás, lelkiismeretfurdalás helyett sokkal eredményesebb pozitív irányban dolgozni az erényeken. 
    Aquinoi Szent Tamás nyomán Kant arra jutott, hogy csak az egyetemes erkölcsi szabályok lehetnek irányadók. Hogy ez milyen szabályokhoz vezet, a következő részben vizsgáljuk meg. 
    Kant azt is leszögezi, hogy túlvilági jutalom reményében, illetve túlvilági büntetéstől tartva ésszerű erkölcsösnek lenni, ezek hiányában pedig ésszerűtlen. Éleslátó gondolat: aki kételkedik, fontolja meg, hogy vajon egy teljesítménybért alkalmazó vállalatnál dolgoznak-e jobban, vagy olyan cégnél, amelyik teljesítménytől függetlenül minden alkalmazottnak ugyanannyit fizet. 
    Az ötlet Kant erkölcsi istenérveként is ismert, de valójában nem Isten létét támasztja alá, hanem hogy Isten létét hasznos feltételezni olyan alapon, hogy erkölcsösebb viselkedést eredményez. (Azaz, Isten léte funkcionális igazság; célszerű magatartáshoz vezet.) 
    Ezek után lássuk, mely szabályok alkalmasak az emberiség magatartásának alakítására. 
    Folyt. köv.