4. Hogyan jutottunk olyan állapotba, amelyben szabadon elvonatkoztathatunk a napi túlélés szempontjaitól, és akár emberlétünkön kívüli nézőpontot vehetünk fel?
Az evolúciós modell szerint a lehető legegyszerűbb szervezetek túlélési versenyében fokozatosan egyre bonyolultabb szervezetek alakultak ki, míg a folyamat az emberrel elérte a csúcspontját.
A kíméletlen versenyben a túlélő nem a legszebb, legaranyosabb vagy a legszelídebb, nem is a legvadabb vagy a leggátlástalanabb, hanem a túlélésre leginkább alkalmas létforma lesz. Ez tautológia, azaz szóismétlés: a túlélő az, aki túlél. E tautológia potenciálisan embertelen üzenete, hogy a túlélés szentesíti a módszert, a túlélőn pl. erkölcsi szempontokat számon kérni tájékozatlan elképzelés: aki ilyet tesz, nem értette meg az evolúció lényegét.
Mivel az ember az intelligenciája révén túlélési előnybe került, ennek birtokában tovább fokozhatta előnyét, így elérte a külső nézőpont felvételéhez szükséges luxuspozíciót. Már nem kell napi szinten a túlélésért aggódnia, mint az összes többi fajnak. Ez teszi lehetővé, hogy ráérő idejében felhőasztal modellt alkosson, komolyan vegye, és közben ne pusztuljon ki.
Ezen a ponton érdemes egy rövid kitérő keretében tisztázni, pontosan mi a különbség az ember és a többi élőlény között. Mit tud az ember, amit egyetlen más faj sem?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése