2018. november 11., vasárnap

Napi fix filó 4.a rész

4.a Mi tesz bennünket emberré? 
Az állatok nem ismerik az elvont fogalmakat és ami az elvont fogalmakból következik: nem képesek értelmezni a múltjukat, jelenüket, jövőjüket. Nem tudnak tervezni, hanem intuitíve sodródnak erre-arra, túlélésre optimalizált módon. A vadászó farkasfalka úgy működik együtt, ahogy egy rögbicsapat együtt rögbizik: örökölt készségekkel, begyakorlott mozdulatokkal; de a farkasoknak nincs fogalmuk rá, hogy épp vadásznak. Az állat és az ember cselekedeteinek külső megjelenése gyakran hasonlít vagy akár egyforma, ám az állatból hiányzik az értelmező tudat. 
    A lényegi különbség, hogy az embernek absztrakt világképe és ebből adódó lelkiismerete van, az állatnak meg egyik sincs. A lelkiismeret arról tájékoztatja az embert, hogy a magatartása mennnyiben tér el az ideálisként elképzelt magatartástól. A különbség belső feszültséget, némi neurózist okoz. Ez az enyhe neurózis teszi lehetővé a társadalmak, civilizációk kialakulását és fennmaradását. Lelkiismeret nélkül nagyobb embercsoportok nem tudnának együttműködni. 
    Már Kant levezette, hogy igazmondás nélkül rövid úton összeomlana előbb a gazdaság, aztán a társadalom, majd vele az emberiség. Darwin modelljéből és az agykutatás adataiból pedig pontosításig tartható munkafeltevésnek tűnik, hogy az evolúció egy pontján a homo sapiens agyában kialakult a prefrontális kortex (a homloklebeny elülső része), amelyben a tudat és a lelkiismeret működik. Egyik állatban sincs ilyen funkciójú agyi terület. 
    Kijelenthetjük, hogy a lelkiismeret tesz bennünket emberré (és nem az emlékezet vagy az IQ, amelynek egyes mechanikus elemeivel az állatok is rendelkeznek). 
    A következő kérdés: hogyan kezdődhetett a mai emberlétünkhöz vezető folyamat?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése