Napi fix filó 18. rész

18. Működőképes erkölcsi elv-e a "szeresd embertársadat, mint önmagadat"? 
Ez a Jézushoz kötődő tanítás többféle változatban keringett az ókori világban: "bánj úgy mással, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak"; "ne tedd másnak, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek"; "szeresd nemzettársadat, mint önmagadat", stb. Jézus tanítása nyomán terjedt ki az egész emberiségre. 
    Az "embertársadat, mint önmagadat" rész két szinten alkalmazható: alsó szinten ki-ki gyűlölheti és bánthatja embertársait, mint önmagát. Ez sajnos elég elterjedt stratégia. Felső szinten pedig ki-ki bánhat olyan jól embertársaival, ahogy önmagával bánik. Szerencsére ez még elterjedtebb stratégia. 
    A "szeresd" komponens egyértelművé teszi, hogy a szabályt a felső szinten kell alkalmazni, a gyűlölet és bántás tehát tilos - természetesen azzal a kiegészítéssel, hogy az etikus viselkedésre törekvő bárányok ne essenek áldozatul az etikára magasról és nagy ívben nem törekvő farkasoknak. Azaz, józan észre is szükség van szeretetalkalmazás közben; Jézus szavaival: "legyetek szelídek, mint a galamb, és okosak, mint a kígyó". 
    A "szeresd embertársadat, mint önmagadat" parancs szimmetrikus és igazságos bánásmódot eredményez világméretekben. Nem csak működőképes erkölcsi rendszerelv, hanem ennél etikusabb rendezőelvet el sem tudunk képzelni. 
    Hőtani hasonlattal, az önszeretet különböző hőmérsékletű pontokat hoz létre a világban, ki-ki önszeretetének hőfokától függően; az embertársak önmagunk szerinti szeretete pedig különböző hőmérsékletű embercsoportokat eredményez, egyenletesebb hőeloszlást hoz létre a magasabb hőmérsékletű egyének környezetében. Az ennél egyformább hőmérséklet csupán elméleti lehetőség: mivel ütközik a szabadság és a tulajdon preferenciájával, a gyakorlatban ez az elérhető legtökéletesebb. 
    A "szeresd embertársadat, mint önmagadat" elv további előnye, hogy önkéntes, kizárja a diktatórikus alkalmazást. Elvben lehetne hatóságilag ellenőrizni, ki hogyan szereti önmagát, és vajon ennek megfelelően szereti-e embertársait, de ez elképesztően bonyolult lenne, és nem szankcionálható. Jézus nem beszélt arról, hogy mi legyen az embertársait magánál kevésbé (vagy jobban) szerető emberrel. 
    Utóbbi különösen érdekes kérdés: szükséges-e, sőt ésszerű-e embertársainkat önmagunknál jobban szeretni? Hőtanilag abszurd: az egyén felmelegíti maga körül a környezetét, miközben a középpont alacsonyabb hőmérsékletű... A fizikában ilyen nincs; emberileg nem tiltható ugyan, de téveszmés erőlködésnek tűnik; eredményesebb az önszeretet növelésével elérni, hogy legyen mit továbbadni. 
    Arra az ellenérvre, hogy a "szeresd embertársadat, mint önmagadat" elv Jézushoz mint Messiáshoz és általában az istenhithez kötődik, így aki szerint Jézus nem a Messiás, illetve nincs Isten, az máris érvényesen elvetheti az egész koncepciót, úgy válaszolhatunk, hogy nem szükséges Mengyelejev esetleges isteni küldetésében hinni ahhoz, hogy a periódusos rendszer érvényét belássuk, sem Galilei esetleges feltámadásában, hogy a heliocentrikus modellt elfogadjuk. Az elv Jézus és Isten nélkül, az egész kerettörténettől akár teljesen függetlenítve, tisztán emberi koncepcióként is működik, és a gyakorlatban elérhető legigazságosabb világrendhez vezet - ilyen alapon alkalmazandó. 
    Következtetés: az egész emberiség számára optimális erkölcsi rend átfogó elve a "szeresd embertársadat, mint önmagadat", szabályainak pedig szükségképpen egyetemesnek kell lenniük. 
    Ami egyesek Istennel kapcsolatban szkeptikus álláspontját illeti, a későbbiekben látni fogjuk, hogy ennek a vártnál kisebb a relevanciája, mert az állításuk szerint ateisták is monoteistaként viselkednek. 
    Előbb azonban visszatérünk a mosógép hibakeresésére, a bolondgomba és a vargánya közötti különbségre, és a tapasztalatokból tanulásra.