Mire vállalkozzon egy keresztény?

"Egyesek ragadozó tigrisnek látják a magánvállalkozást, amelyet agyon kell lőni. Mások megfejendő tehénnek tekintik. Nem elegen látják úgy, hogy egy súlyos szekeret húzó, egészséges ló." (Winston Churchill)

Magyarországon ma nem látják még elegen a magánvállalkozásban rejlő lehetőségeket, szégyenszemre keresztényként sem! Pedig Jézus világos tanítást adott a cselekvő, hasznot hajtó és azt jól felhasználó életre.

Az ember hajlamos racionalizálni, azaz ésszerűnek tűnő álérvekkel megindokolni azt, amire biológiai késztetést érez. Aki lusta, az imádja a szorgalmat jellemhibaként bemutató modelleket, főleg ha ezek örvén elveheti a szorgalmasak javait.

Aki szorgalmas, az imádja a szorgalmat dicsőítő modelleket, főleg, ha ezek örvén kizsigerelheti a neki dolgozókat.

Aki keresztény, az Istent imádja, és ésszerű középutat keres aktivitás és szemlélődés között. Jézus számos példabeszédben használ vagyoni elemeket: a tálentumok történetében (Máté 25, 14-30) például ezüstöt kell kamatoztatni a pénzváltók igénybevételével. Bár a történet elvont, hiszen elsősorban lelki tálentumokról van szó, Jézus nem teszi hozzá, hogy a szó szerinti értelmezés érvénytelen, vagy éppen ellenkezik a tanításával. A zsidó Messiás nem hirdet kivonulást a világból, éppen ellenkezőleg: a világ betöltését hirdeti a tanítását megvalósítók feladataként.

A pénz nem boldogít, de nem is tesz feltétlenül szomorúvá. A pénz egyszerűen eszköz, lehetőség Jézus tanításának életre váltására. Sem megélni, sem adakozni nem lehet pénz nélkül. A tehetős ember az, akinek van rá pénze, hogy megtehesse, amit fontosnak tart. Jézus követőjeként Isten és az embertársaink szeretetét igyekszünk minél jobban megvalósítani, és hogy ezt megtehessük, tehetősnek kell lennünk.

Jézus nem törli el a világot, sem annak természeti törvényeit. Az emberi természet olyan, hogy vagyongyűjtésre és/vagy mások vagyonának elvételére késztet. Ha egy társadalom mások vagyonának elvételére rendezkedik be, szegény lesz, mint mi a szocializmus alatt és a szocialista kormányok idején. A magántulajdont nem lehet eltörölni, mert az emberi személyiség magjához tartozik, minden korlátozás ellenére utat tör. Ha pedig a magántulajdont nem törlik el, akkor mindig lesznek olyanok, akik ügyesebben, okosabban bánnak a vagyonukkal, azaz jobban vállalkoznak a többieknél.

A cél az, hogy az embertársak szeretetét fontosnak tartó polgárok legyenek közöttük többségben. Más szóval, a keresztény társadalmakban a vagyon többségét a keresztényeknek kell birtokolniuk, mivel ők képesek, készek és hajlandók a vagyont jelentős részben az embertársaik javára fordítani. Ebből következően a vagyongyűjtést az embertársak arányos megsegítése legitimálja, nem a vagyongyűjtés maga. A vállalkozó a vagyon jelentős részét értelemszerűen megtartja, mégpedig olyan arányban, ami motiválja a további igazságos vállalkozásra. A dolgok ésszerű rendjében tehát nem merül fel a vállalkozó kisemmizésének gondolata, mert az megszünteti az igazságos vállalkozás lehetőségét, és teret nyit az igazságtalanabb vállalkozóknak - akik pl. lefizetik az adóellenőrt, és megtartják maguknak a pénz nagy részét. Tapasztalat szerint a közterhek nem haladhatják meg a jövedelmek 50%-át, mert abból vagy általános szegénység, vagy általános korrupció lesz. Jézus korában 10% volt a közteher, és Jézusnak nem volt gondja a 90% megtartásával.

A felszabadítás teológusai szerint a kapitalizmus mint olyan ellenkezik a kereszténység lényegével. Ha így lenne, Jézus bizonyára felhívta volna rá a figyelmet. A mennyek országa mint kincs példabeszédet (Máté 13: 44-46) kiegészítette volna azzal, hogy "egyébként csúnya dolog földet venni egy kincsért, vagy harácsolni egy igazgyöngyért, nehogy szó szerint ezt tegyétek". Jézus azonban nem tett ilyen kiegészítést, ami arra utal, hogy nem állt szándékában eltörölni az emberi természetet. Tudta jól, mi lakik az emberben, és az adottságaink optimális hasznosítását adta utasításba.

Azért fontos ezt tudatosítani, mert a hatalmi és pénzügyi vákuum szép álom lehet, de nem érvényes választási lehetőség. Ha a hatalom nincs a keresztényeknél, akkor mindenképpen valaki másnál lesz, aki a keresztényeknél rosszabbul fogja azt használni. Ha a természeti és pénzügyi erőforrások nincsenek a keresztényeknél, akkor feltétlenül valaki másnál lesznek, aki igazságtalanabbul fogja őket felhasználni.

Hogyan osszuk el a megszerzett javakat magunk és az embertársak között? Úgy, ahogy embertársaink osztoznának velünk, ha javakat szereznének. Létezik egy kitűnő módszer ennek megállapítására, a neve "a tudatlanság fátyla". Képzeljétek azt, hogy sorsoláson dől el, ki mennyi pénzt kap, ám előre meg kell határozni, mennyit köteles majd belőle megosztani. Senki nem tudja, mekkora vagyona lesz. Ha tudnád, hogy keveset kapsz, akkor nagyobb részt követelnél a többiekéből. Ha tudnád, hogy sokat kapsz, akkor kevesebbet ígérnél a többieknek. De nem tudod, és ez a lényeg, látatlanban kell kitalálnod egy felfelé és lefelé is igazságos társadalmi vagyonmegosztási rendszert. A lényeg az, hogy nagy vagyont az érdemel, aki hajlandó annak jelentős részét megosztani embertársaival, és ezt a keresztény értékrend szabályozza a közösség számára legkedvezőbb módon.

Ezért van az, hogy keresztényként vállalkozni erény, tehetőssé válni kötelező, természetesen kizárólag Jézus tanításának életre váltása céljával, az embertársak igazságos segítése érdekében. Keresztény vagy? Vállalkozz te is, válj tehetőssé.

Büszke vagy a kereszténységedre? Indokold...

Az ember arra büszke, ami szép, jó, okos, logikus, hasznos, erényes, sikeres, és így tovább. Arra nem büszke, ami csúnya, rossz, buta, logikátlan, haszontalan, erkölcstelen, sikertelen, és így tovább. Melyik kategóriába tartozik a kereszténységed? Megtudhatod az alábbi hatékony teszt segítségével.

Az érett személyiség jellemzője, hogy tudja, mit miért tesz. A kellemesre törekszik, a kellemetlent kerüli, oda megy, ahol jól érzi magát. A teszt egyben a személyiséged érettségéről is tájékoztat.

1. Szépnek tartod-e a kereszténységedet?

a. igen, a legszebbnek a világon

b. igen, de nem szebbnek más vallásoknál/világnézeteknél

c. kevésbé szépnek tartom a többi vallásnál/világnézetnél

- Amennyiben az a. választ jelölted be, büszke lehetsz a kereszténységedre. Ha a b. választ tartod megfelelőnek, akkor ideje kísérletezned más vallásokkal/világnézetekkel. Ismerd meg a világot, fedezd fel az alternatívákat. Keresd meg azt, amelyik szerinted a legszebb a világon, és valld azt, légy arra büszke. Ha a c. lehetőséged választottad, felejtsd el a "kereszténységedet", ezzel mindenki csak nyer. Találd meg a számodra legszebb vallást/világnézetet, és légy rá büszke.

2. Jónak tartod-e a kereszténységedet?

a. igen, a legjobbnak a világon

b. igen, de nem jobbnak más vallásoknál/világnézeteknél

c. kevésbé jónak tartom a többi vallásnál/világnézetnél

- Amennyiben az a. választ jelölted be, büszke lehetsz a kereszténységedre. Ha a b. választ tartod megfelelőnek, akkor ideje kísérletezned más vallásokkal/világnézetekkel. Ismerd meg a világot, fedezd fel az alternatívákat. Keresd meg azt, amelyik szerinted a legjobb a világon, és valld azt, légy arra büszke. Ha a c. lehetőséged választottad, felejtsd el a "kereszténységedet", ezzel mindenki csak nyer. Találd meg a számodra legjobb vallást/világnézetet, és légy rá büszke.

3. Okosnak tartod-e a kereszténységedet?

a. igen, a legokosabbnak a világon

b. igen, de nem okosabbnak más vallásoknál/világnézeteknél

c. kevésbé okosnak tartom a többi vallásnál/világnézetnél

- Amennyiben az a. választ jelölted be, büszke lehetsz a kereszténységedre. Ha a b. választ tartod megfelelőnek, akkor ideje kísérletezned más vallásokkal/világnézetekkel. Ismerd meg a világot, fedezd fel az alternatívákat. Keresd meg azt, amelyik szerinted a legokosabb a világon, és valld azt, légy arra büszke. Ha a c. lehetőséged választottad, felejtsd el a "kereszténységedet", ezzel mindenki csak nyer. Találd meg a számodra legokosabb vallást/világnézetet, és légy rá büszke.

4. Logikusnak tartod-e a kereszténységedet?

a. igen, a leglogikusabbnak a világon

b. igen, de nem logikusabbnak más vallásoknál/világnézeteknél

c. kevésbé logikusnak tartom a többi vallásnál/világnézetnél

- Amennyiben az a. választ jelölted be, büszke lehetsz a kereszténységedre. Ha a b. választ tartod megfelelőnek, akkor ideje kísérletezned más vallásokkal/világnézetekkel. Ismerd meg a világot, fedezd fel az alternatívákat. Keresd meg azt, amelyik szerinted a leglogikusabb a világon, és valld azt, légy arra büszke. Ha a c. lehetőséged választottad, felejtsd el a "kereszténységedet", ezzel mindenki csak nyer. Találd meg a számodra leglogikusabb vallást/világnézetet, és légy rá büszke.

5. Hasznosnak tartod-e a kereszténységedet?

a. igen, a leghasznosabbnak a világon

b. igen, de nem hasznosabbnak más vallásoknál/világnézeteknél

c. kevésbé hasznosnak tartom a többi vallásnál/világnézetnél

- Amennyiben az a. választ jelölted be, büszke lehetsz a kereszténységedre. Ha a b. választ tartod megfelelőnek, akkor ideje kísérletezned más vallásokkal/világnézetekkel. Ismerd meg a világot, fedezd fel az alternatívákat. Keresd meg azt, amelyik szerinted a leghasznosabb a világon, és valld azt, légy arra büszke. Ha a c. lehetőséged választottad, felejtsd el a "kereszténységedet", ezzel mindenki csak nyer. Találd meg a számodra leghasznosabb vallást/világnézetet, és légy rá büszke.

6. Erényesnek tartod-e a kereszténységedet?

a. igen, a legerényesebbnek a világon

b. igen, de nem erényesebbnek más vallásoknál/világnézeteknél

c. kevésbé erényesnek tartom a többi vallásnál/világnézetnél

- Amennyiben az a. választ jelölted be, büszke lehetsz a kereszténységedre. Ha a b. választ tartod megfelelőnek, akkor ideje kísérletezned más vallásokkal/világnézetekkel. Ismerd meg a világot, fedezd fel az alternatívákat. Keresd meg azt, amelyik szerinted a legerényesebb a világon, és valld azt, légy arra büszke. Ha a c. lehetőséged választottad, felejtsd el a "kereszténységedet", ezzel mindenki csak nyer. Találd meg a számodra legerényesebb vallást/világnézetet, és légy rá büszke.

7. Együtt érzőnek és könyörületesnek tartod a kereszténységedet?*
a. igen, a legegyüttérzőbbnek és legkönyörületesebbnek a világon
b. igen, de nem együttérzőbbnek és könyörületesebbnek más vallásoknál/világnézeteknél
c. kevésbé együtt érzőnek és könyörületesnek a többi vallásnál/világnézetnél

- Amennyiben az a. választ jelölted be, büszke lehetsz a kereszténységedre. Ha a b. választ tartod megfelelőnek, akkor ideje kísérletezned más vallásokkal/világnézetekkel. Ismerd meg a világot, fedezd fel az alternatívákat. Keresd meg azt, amelyik szerinted a legegyüttérzőbb és legkönyörületesebb a világon, és valld azt, légy arra büszke. Ha a c. lehetőséged választottad, felejtsd el a "kereszténységedet", ezzel mindenki csak nyer. Találd meg a számodra legegyüttérzőbb és legkönyörületesebb vallást/világnézetet, és légy rá büszke.

8. Sikeresnek tartod-e a kereszténységedet?

a. igen, a legsikeresebbnek a világon

b. igen, de nem sikeresebbnek más vallásoknál/világnézeteknél

c. kevésbé sikeresnek tartom a többi vallásnál/világnézetnél

- Amennyiben az a. választ jelölted be, büszke lehetsz a kereszténységedre. Ha a b. választ tartod megfelelőnek, akkor ideje kísérletezned más vallásokkal/világnézetekkel. Ismerd meg a világot, fedezd fel az alternatívákat. Keresd meg azt, amelyik szerinted a legsikeresebb a világon, és valld azt, légy arra büszke. Ha a c. lehetőséged választottad, felejtsd el a "kereszténységedet", ezzel mindenki csak nyer. Találd meg a számodra legsikeresebb vallást/világnézetet, és légy rá büszke.

9. Mindent alaposan megfontolva, a lehető legjobb választásnak tartod magad és mások számára az általad vallott kereszténységet?

a. igen, a legjobb választásnak tartom a világon

b. igen, de nem jobbnak más vallásoknál/világnézeteknél

c. kevésbé jó választásnak tartom a többi vallásnál/világnézetnél

- Amennyiben az a. választ jelölted be, büszke lehetsz a kereszténységedre. Ha a b. választ tartod megfelelőnek, akkor ideje kísérletezned más vallásokkal/világnézetekkel. Ismerd meg a világot, fedezd fel az alternatívákat. Keresd meg azt, amelyik szerinted a legjobb választás a világon, és valld azt, légy arra büszke, ajánld mindenkinek. Ha a c. lehetőséged választottad, felejtsd el a "kereszténységedet", ezzel mindenki csak nyer. Találd meg a számodra legjobb vallást/világnézetet, és légy rá büszke, ajánld azt mindenkinek.

10. Büszkén ajánlod-e a kereszténységedet az egész emberiségnek?

a. igen, mert meggyőződtem róla, hogy számomra és mások számára is ez a legjobb választás

b. igen, de nem ajánlom jobban, mint bármely más vallást/világnézetet

c. nem, mert nem vagyok rá büszke

- Amennyiben az a. választ jelölted be, terjeszd büszkén a kereszténységet. Ha a b. választ tartod megfelelőnek, akkor valószínűleg nem vagy a számodra optimális helyen, a saját érdekedben érdemes továbblépned. Keresd meg azt a vallást/világnézetet, amelyet büszkén tudsz ajánlani mindenkinek, és terjeszd azt. Ha a c. lehetőséged választottad, kezd újra a tesztet az 1. kérdéstől.

*A kérdést Kövi György javaslatára illesztettem be.

Keresztény gyorstalpaló keresőknek és ateistáknak

A kereszténység könnyen elmagyarázható a hitet elutasító, vagy Istent őszintén kereső, de nem találó embereknek. Valamennyi alternatívánál jobb világnézet, és irányadó minden jó érzésű ember számára, a következő okok miatt.

1. Az istenhit lényege a külső erkölcsi viszonyítási pont: elfogadom, hogy vannak kötelező szabályok, amelyek betartását nem én, hanem egy külső - nota bene: becsaphatatlan - tekintély értékeli. Ezzel elkerülöm a racionalizálást, az erkölcsi önigazolást. A személyiségünk arra hajlamosít, hogy mindig azt tegyük, ami eszünkbe jut, és utána kitaláljunk rá valami jól hangzó ürügyet. Isten (a külső viszonyítási pont) ezt megnehezíti. Nem teszi ugyan lehetetlenné, mégis ez a legjobb, ami a gyakorlatban elérhető. Egy Isten nélküli utópikus társadalom rövid úton megbukik, mert a vezetői külső tekintély híján nagyon hamar elzüllenek, és minden gonosztettükre (az önzésükre, kapzsiságukra, igazságtalanságukra) képesek kitalálni valami ürügyet. Ezért van szükség Istenre, más megközelítésben egy Isten tulajdonságaival jellemezhető metafizikai tekintélyre.

2. Isten tulajdonságaiból adódik a következményetika: a szándéketika a cselekvő szándéka szerint értékel, a következményetika pedig az eredmény alapján. Ameddig a szándékból megfelelő eredmény lesz, addig nincs gond. Ha a jó szándék rossz eredményre vezet, akkor viszont gond van, és közösségi szinten a naiv jó szándék ritkán vezet jó eredményre. Jó eredmény következményetikával érhető el. Isten mint a világ ura, mindenható, mindentudó, mindent átlátó lény következményetikát használ. Nem csak jót szándékol az embernek, hanem jó eredményt is ér el. Aki Isten útját keresi, az szükségképpen következményetikailag kezd gondolkodni, a maga és az egész emberiség javára.

3. Az istenhit legfejlettebb formájára Jézus, a zsidó Messiás tanította az emberiséget, miszerint "szeresd embertársadat, mint önmagadat". Ez szimmetrikus és pozitív etika, szemben az elfogult, klánban, törzsben gondolkodó aszimmetrikus etikákkal,  valamint az összes alternatív erkölcsi rendszerrel. Akinek gondja van Jézus személyével (pl. mert zsidóként elvileg és érzelmileg el van tőle tiltva, vagy nem fogadja el, hogy történelmi személy volt) az is méltányolhatja a szimmetrikus pozitív etikát. Nincs a világon egyetlen más vallás/világnézet sem, amelyik szimmetrikus pozitív etikát tanítana. A kizárólag a kereszténységben megtalálható szimmetrikus pozitív etika a demokrácia, a jogállamiság és a társadalmi igazságosság alapja.

4. Jézus földi sikert parancsolt a követőinek: tegyetek a tanítványommá minden népet. Mindezt természetesen kényszer és fegyveres hódítás nélkül kell elérni, ami azt jelenti, hogy a keresztényeknek olyan vonzóan sikeresnek kell lenniük itt a földön, hogy mindenkit lelkesítsenek Jézus követésére. Ez testi-lelki jólétet jelent, és kizárja a kereszténység földi sikerrel nem járó változatait.

Aki a fenti négy pontot megérti, az hagyományos értelemben vett hit nélkül is sikeres lesz a földön, azaz földi szempontból egyenrangú a hívő keresztényekkel. A keresztény hit tételes elfogadása örök életet ígér, ez lehet magánügy, különösen mivel Istenre tartozik, és nem a keresztények hatáskörébe. A négy pont elfogadása viszont földi jóléti kérdés, azaz közügy. A kereszténység az egyetlen világnézet, amely békés demokráciát, jogállamiságot, társadalmi igazságosságot, emberi jogokat, egyéni és közösségi testi-lelki jólétet biztosít. Aki ezekre törekszik, az vegye fel a keresztséget, vagy fogadja el az Isten tulajdonságaival jellemezhető külső erkölcsi tekintélyt, a szimmetrikus pozitív etikát és a vonzó békés földi példamutatás parancsát.

Aki nem szeretne testi-lelki jólétet a földön, nem akar demokráciát, jogállamiságot, társadalmi igazságosságot és emberi jogokat, az problémás ember - nem a hit vagy a kereszténység hiánya miatt, hanem köztörvényes értelemben.

Létezik-e keresztény politizálás? 6. rész

Ha ennyire egyértelmű, mi lenne a keresztény politizálás tartalma, miért nem valósítjuk meg?

Azért, mert agymosott állapotban szédelgünk a világban, amelynek nem értjük az alapjait, nem látjuk benne a magunk helyzetét, és téveszmék között, gumicsontokon rágódunk Jézus tanításának életre váltása helyett.

A keresztény politizálás akkor kezdődhet, amikor reálisan felmértük, honnan jöttünk, mik/kik vagyunk, miért élünk, és hová megyünk. Ez alatt nem egyértelmű végső válaszokat értek - akkor tétlenül üldögélhetnénk ítéletnapig -, hanem a megfelelő kérdések feltételét és következetes végiggondolását.

Az Élet dolgairól lehet ugyanúgy, matematikailag következetesen gondolkodni, ahogy az iskolai feladatokról szokás. A legtöbb ember elfogadta, ügyes érzelmi programozás hatására, hogy a tudományról kötelező logikailag következetesen gondolkodni, bármi másról azonban nem lehet, sőt nem is szabad, mert abból lesz a baj...

Nos, nem hogy baj nem lesz az Élet egészére kiterjesztett következetes gondolkodásból, hanem éppen abból lesz Jézus tanításának életre váltása, a világot jobbá tevő keresztény politizálás. Feladatunk az Úr szőlejében munkálkodni, tegyük a dolgunkat.

Létezik-e keresztény politizálás? 5. rész

Mi legyen a keresztény hozzáállás a rasszizmushoz? Egyértelmű: a rasszizmus semmilyen formában nem fogadható el.

A rasszizmus a szimmetrikus etikától való eltérés, amikor faji alapon másképp ítéljük meg ugyanazt a cselekedetet.

A keresztény ember köteles azonos mércét alkalmazni. Ha te nem lopsz, mástól se tűrd el, akármilyen rasszhoz tartozik. Ha te nem nyúlod le a rokonságodat helyzetbe hozva mások erőforrásait, akkor ne tűrd el, hogy mások ezt tegyék veled, bármilyen rasszhoz tartoznak. Ez az azonos mérce, és egyben a demokratikus, humanista, igazságos gondolkodás. Ezt tanította Jézus, a zsidó Messiás.

Mitől van "rasszizmus"? Attól, hogy az antirasszisták ebből élnek, és folyamatosan gerjesztik. Együtt bizniszelnek a jogvédőkkel. A jogvédők bemesélik a normaszegőknek, hogy kötelességeik nincsenek, csak jogaik. A normakövetőknek pedig azt mesélik be, hogy jogaik nincsenek, csak kötelességeik. A normaszegők vérszemet kapnak, és egyre bátrabban szegik meg az emberi együttélés szabályait, amivel jogos indulatba hozzák a normakövetőket. Utóbbiak egyre hangosabban nyilvánítják ki az ellenvéleményüket, és mivel a falra hányják a borsót, elkeseredettségükben néha rasszista vakvágányra tévednek. Erre ugranak az antirasszisták, és megoldást kínálnak a tünetre, miközben tovább rontják a mélyben meghúzódó tartalmi problémát.

A Jézus tanításának megfelelő megoldás igen egyszerű: idejekorán ki kell mondani a tartalmi problémákat, hogy ne fokozódjanak feleslegesen az indulatok. Amit ma megoldhatsz, ne halaszd holnapra. Ha politikailag inkorrekt bírálni a normaszegőket, akkor keresztényként köteles vagy politikailag inkorrektté válni, és tűrni a rád nehezedő érzelmi nyomást.

Ki beszél ma arról, hogy kizárólag Jézus követői képesek fajtól függetlenül egyformán értékelni az embereket, és hogy keresztényként ez alapvető kötelességük?

Ki beszél ma arról, hogy a cigányok szerezzenek rendes iskolai végzettséget, tudjanak és akarjanak dolgozni, és úgy bánjanak a nem cigányokkal, ahogy szeretnék, hogy velük bánjanak?

Ki beszél ma arról, hogy a zsidók - anyagi és hatalmi ambícióikat megfékezve - biztosítsák a nem zsidók esélyegyenlőségét, zárkóztassák fel embertársaikat? Első kézenfekvő lépésként juttassanak sok-sok tehetséges cigányt és nem cigányt a bankokba, a médiába, a művészi életbe.

Ki beszél ma arról, hogy a világ igazságosabb lesz, ha mindenki szabadon bírálható, legyen bár cigány, zsidó, arab vagy fekete?

Ki beszél ma arról, hogy az emberi együttélésnek vannak logikus előfeltételei, és akik ezeket megszegik, azok fajtól függetlenül problémás emberek, sőt akár embercsoportok?

Ki beszél ma arról, hogy a rasszizmus nem azt jelenti, amit az antirasszisták sugallnak?

Ki beszél ma arról, hogy Jézus szimmetrikus etikai tanítása jobbá teszi a világot, míg a többi alternatíva ront a világ állapotán?

Ma még csak itt olvashatók ezek a nyilvánvaló megfontolások, de reményeim szerint lassan elterjednek majd, először keresztény körökben, azután szélesebb körben is, és jobbá válik a világ.

Létezik-e keresztény politizálás? 4. rész

Hogy állunk a keresztény szeretet kérdésével? Jó párhuzam a gyereknevelés: egy anya főszabályként szereti a gyermekét. Ez azt jelenti, hogy mindent megenged neki? Nem. Az majomszeretet lenne. Ha az anya korlátozza a gyereket – pl. nem engedi kiszaladni a forgalmas utcára, nem ad neki annyi édességet, amennyit szeretne, nem vesz meg neki mindent, amit kér –, akkor rossz anya? Sérti az anyai szeretet elvét? Nem, hanem a gyerek hosszú távú, jól megfontolt érdekét segíti elő. A korlátozások célja, hogy a gyerekből boldog felnőtt legyen, boldogabb, mint akkor lenne, ha majomszeretetet kapna. Lelkiismeretfurdalás érez a korlátozó anya, ha ezért bírálják? Igen. Ezért is fejtik ki részletesen a témával foglalkozó szerzők, hogy a majomszeretet helytelen, a gyermek érdekére figyelő korlátozás pedig helyes, nem indokolt miatta lelkiismeret-furdalást érezni. A keresztények is hasonló helyzetben vannak akkor, amikor majomszeretet helyett, hosszabb távú megfontolásból, korlátoznak.

Például nagyon szimpatikusan hangzik a hajléktalanok jogait védeni, komoly népszerűséget hoz. De jó-e a hajléktalanok hosszú távú, megfontolt érdekei szempontjából? Nem jó. Kinek használ az, ha néhány éven belül teljesen tönkreteszi magát, és idő előtt meghal? Senkinek. Márpedig a hajléktalanok jogait védők ezt segítik elő. Ha a közvélemény belegondolna ebbe az összefüggésbe, a hajléktalanok jogainak védelme egyáltalán nem lenne népszerű. Senki sem hatódna meg az emberi jogokkal takarózó, valójában azonban önpusztítást szorgalmazó kerettörténettől. Lelkiismeret-furdalást érez az a keresztény, akinek szemére vetik, hogy a hajléktalanokat munkára és rendezett életre kötelező elképzeléseivel megsérti a keresztényi szeretet elvét? Igen. Indokolt a lelkiismeret-furdalás? Nem. A hajléktalanok hosszú távú érdekeinek elősegítése sérti Jézus tanítását? Ellenkezőleg, éppen ezáltal valósul meg Jézus tanítása. Szégyelljék magukat a hajléktalanok hosszú távú érdekei ellen dolgozó jogvédők.

Miért fontos kifejteni, átlátni és alkalmazni ezt az összefüggést? Azért, mert a hosszú távú érdekei ellen dolgozó társadalom sikertelen lesz, nem szolgál mintául más társadalmak számára. Az ötletszerűen lelkiismeret-furdalást érző keresztények megsértik Jézus harmadik főparancsát, célszerűtlen magatartásukkal lebeszélik a világ népeit a kereszténységről ahelyett, hogy Jézus tanítványává tennék őket.

A keresztények kötelesek úgy foglalkozni a közügyekkel, hogy követendő mintává tegyék a kereszténységet. Ehhez gyakorlati eredményeket kell felmutatni, ésszerűen kell életre váltani Jézus tanítását.

Létezik-e keresztény politizálás? 3. rész

Amennyiben ragaszkodnánk ahhoz, hogy Jézus minden parancsa egyforma súlyú, vagy hogy a szeretet számít, semmi más, akkor a kereszténységet az ezotéria egy fajtájává züllesztenénk. Ez nem csak nagy hiba lenne, hanem határozottan ellentmondana Jézus tanításának.

Az ezotéria jól hangzó és pozitív érzelmeket kiváltó, de logikailag összefüggéstelen elemekből áll. A kereszténység ellenben gyakorlati sikerhez, egy boldogabb világhoz vezető, logikailag következetes rendszer, a zsidó Messiás tanítása szerint.

A következetességhez a három főszabályra kell összpontosítanunk. A kisebb szabályok teljesüljenek mindenhol, ahol nem sérül a három főszabály. Ha ellentmondás alakul ki, a főszabály lép érvénybe, az alszabályt ilyenkor meg lehet, sőt meg is kell szegni.

Ez azt jelenti, hogy látszólag sérül a szeretet elve vagy a kereszténység egy olyan szabálya, amely ténylegesen szerepel az evangéliumokban – ám ez azért történik, hogy érvényesüljön a három főszabály. Az alárendelt szabály betartása ugyanis a főszabályt sértené. Nehéz helyzet?

Igen, de nem átláthatatlanul bonyolult. A következő részben konkrét példákon mutatom be, hogyan értékelhetjük a látszólagos ellentmondásokat.

Létezik-e keresztény politizálás? 2. rész

A politika mint a közügyekkel foglalkozás fogalmát az előző részben meghatározva felmerül a következő definíciós kérdés: ki keresztény?

Aki Jézust, a zsidó Messiást követi. A keresztény görög szó jelentése "a Krisztus/Felkent/Messiás követője". E meghatározás szerint nem keresztény az, aki nem fogadja el Jézus zsidó származását vagy a zsidó értelemben vett messiásságát (pl. azt fejtegetve, hogy Jézus pártus herceg vagy etnikum nélküli lény volt).

Ki Jézus, a zsidó Messiás követője? Aki elfogadja az Evangéliumokban írtak összességét, különös tekintettel Jézus három fő parancsára: 1. szeresd Istent teljes erőddel, teljes szíveddel, teljes elméddel; 2. szeresd embertársaidat, mint önmagadat; 3. tégy Jézus tanítványává minden népet. Akinek ezek bármelyikével komoly problémája van, az legfeljebb önjelölt keresztény, nem tartozik abba a csoportba, amelynek a politizálásáról a sorozatom szól.

Mi a helyzet az Evangéliumokban írt egyéb parancsokkal és elvekkel? Egy kereszténynek tételesen el kell fogadnia mindet ahhoz, hogy kereszténynek számítson? Nem, mert minden a fenti három alapelv alá tartozik, azzal áll összhangban, és annak fényében vizsgálandó. Ez az elmélet, teszteljük mindjárt a gyakorlatban.

Felsorolok néhány olyan evangéliumi utasítást, amely egyes helyzetekben látszólag ellentétbe kerülhet az iménti három elvvel. Nézzük meg, valós vagy vélt, esetleg helyzetfüggő-e az ellentét.

Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. A bevett értelmezés szerint ez azt jelenti, hogy az emberséges viselkedés a lényeg, nem a parancsok betű szerinti betartása, vagy Isten állatáldozatokkal való megbékítése a szabályszegés után. Pedig Isten maximális szeretete akár azt is jelenthetné, hogy szigorúan leverjük a szabályait embertársainkon. Aki irgalmas, vagyis megbocsátja Isten szabályai megsértését, az definíció szerint nem szereti Istent teljes erőből, szívből, elméből?

Amilyen mércével mérsz, olyannal mérnek neked. Ha tehát sanyargatod magad, akkor az ítéletkor sanyargatni fognak? Jaj a flagellánsoknak és a szöges övvel magukat kínzóknak? Ha kölcsönt adsz, és nem fizetik vissza, köteles vagy ezt elfogadni? Ha igen, tőled miért nem fogadja el a bank - büntetésre számíthatnak a bankosok? Vagy ez egy káoszhoz vezető értelmezés?

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a Földet. Ez azt jelenti, hogy az erőszakos bűncselekmények áldozatai a legboldogabbak, következésképp törekedjünk bűncselekmény áldozatává válni? Nincs ez ellentétben azzal, hogy úgy szeressük embertársainkat, mint önmagunkat? Továbbá, aki meghalt, nem igazán örökli a Földet. Mit jelent tehát ez a gondolat? Úgy kellene szelídséggel legyőznünk az erőszakot, hogy ne haljunk bele, de hogyan lehetséges ez?

Hétszer hetvenhétszer kell megbocsátani annak, aki vétkezik ellenünk. (Ha megvallja a bűnét, bocsánatot kér, elégtételt ad, és életreformot fogad.) Mi legyen azzal, aki nem vallja meg a bűnét, nem kér bocsánatot, nem ad elégtételt, és nem fogad életreformot? Ilyen esetben hogyan értelmezendő az embertárs magunkhoz hasonló szeretete?

Ha arcon ütnek, tartsd oda a másik arcodat is - ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Nem ellentétes ez az embertárs szeretetével, hiszen ki várná el, hogy akinek rosszat tesz, az jóval viszonozza? Mi legyen azzal, aki visszaél minden gesztussal, és egyszerűen kihasználja a szelíd áldozatát?

Szeresd ellenségeidet. Ha ezt következetesen csinálod, minden ellenséged megtér, vagy előbb-utóbb áldozattá válsz. Ha előre megtippelheted, mi várható, köteles vagy áldozattá válni? Ez esetben viszont nem öröklöd a Földet, szóval ez a téma megér egy misét.

Ne ítélj, hogy ne ítéltess. Ha senki nem ítéli el a bűncselekményeket, akkor több vagy kevesebb bűncselekmény lesz? Ha több lesz a bűncselekmény, akkor miattad (is) több lesz az áldozat, ennek fényében valóban teljes erőddel, szíveddel, elméddel szereted Istent? Paradoxon: ha egyetlen keresztény sem ítél, akkor azt sem mondhatja, hogy baj van azzal, aki ítél, hiszen ezzel már ő is ítélt. Ezt a parancsot senki sem tartja be szó szerint, de akkor vajon mi az értelme?

Ennyi látszólagos ellentmondás láttán csoda, ha a nem keresztények egyszerűen butának tartják a keresztényeket? Nem csoda, de nem is a téma vége.

Ezen a ponton lényegi döntést kell hoznunk: vagy a kisebb parancsokra összpontosítunk, és elveszünk a részletekben, vagy a három főparancsra koncentrálunk, és alárendeljük neki a többit. Vagyis ha azt mondják ránk, hogy nem vagyunk irgalmasak, szelídek, alázatosak, szeretőek, de meggyőződésünk, hogy ez csak a látszat, mert valójában a három főparancsot követjük, akkor állnunk kell a szidalmakat, akár a többi kereszténytől is, aki - megszegve az ítélethozatal tilalmát - a fejünkre olvassa, hogy nem vagyunk elég keresztények.

Ha a mellékparancsokat ugyanolyan fontosnak tartjuk, mint a főparancsokat, akkor teljes káosz alakul ki a fejünkben, aminek az lesz a vége, hogy a többi keresztény keresztényietlenségét kezdjük szidni, közvetetten elősegítve a nem keresztények térhódítását. A káosz részeként azzal sem tudunk majd elszámolni, hogy a többi keresztényt bírálva magunk is keresztényietlenné váltunk - legalábbis ezen átgondolatlan értelmezés szerint.

Ha a főparancsokra összpontosítunk, és amennyiben látszólagos ellentét mutatkozna a kisebb parancsokkal, a főparancsokat tekintjük érvényesnek, tiszta, átlátható, ám sok gondolkodást kívánó szabályrendszert kapunk. Minden helyzetet a szerint kell értékelnünk, hogy milyen hatással jár a három főparancsra.

Ebből izgalmas dolgok következnek - a következő részben.

Létezik-e keresztény politizálás? 1. rész

Jó a kérdés, hiszen ha úgy merül fel, hogy van-e keresztény fogmosás vagy rántottasütés, akkor a válaszom kapásból: nincs. Ha úgy merül fel, hogy van-e keresztény erkölcs vagy nevelés, akkor a válaszom kapásból: van. Mi a különbség a fogmosás és a nevelés között? Az egyik tartalma nem változik a kereszténységtől, a másiké annál inkább. Tehát ahol a kereszténység lényegi, tartalmi változást hoz egy tevékenységbe, ott ésszerű a keresztény jelző használata.

A politika a közügyekkel való foglalkozást jelenti, és a keresztények értelemszerűen másképp foglalkoznak a közügyekkel, mint a nem keresztények. Az, hogy egyesek vitatják a keresztény politizálás lehetőségét, a politika fogalmának félreértéséből fakad. A politika szűk, szkeptikus nézetben össznépi miskárolás a hatalomért és a korrupció lehetőségéért, disznólkodás céljából történő korpába vegyülés. Ebben az értelemben tényleg nem szabadna egy kereszténynek politizálnia. Más szűk, széplelkű értelmezésben a politika egymás lehazaárulózása, családon belüli ordibálásba torkolló náci-komcsi kártyajáték. Egy kereszténynek ebben az értelemben sem szabadna politizálnia. Csakhogy ezek szűk, önkényes értelmezések. A politika görög szó, a polísz dolgaival, azaz a közügyekkel való foglalkozást jelenti. Mivel a keresztények másként (és jobban) foglalkoznak a közügyekkel, keresztényként politizálni nem csak szabad, hanem kötelező.

A keresztény lét lényegét tekintve közösségi, célja a szeretteink életének boldogabbá tétele, ezáltal áttételesen a saját boldogságunk, a társadalmi igazságosság és az egész világ boldogságszintjének növelése. A kereszténység lényege az eredményes haladás, a folyamatos világjobbítás. A közügyekkel foglalkozás ennek természetes terepe és eszköze.

A fenntartható társadalom napja

Július 5-én, szombaton vonulnak a büszke melegek. Több okuk is van a büszkeségre: jelentősen hozzájárulnak a népességfogyáshoz, a nyugdíjrendszer összeomlásához, komoly mértékben sikerül leterhelniük az egészségügyi intézményeket, idő előtt megtölteniük a temetőket, plusz még a romákat is lehagyják a párkapcsolaton belüli erőszak terén. Nem lelkesítő, ha belegondolunk?

A melegeket támogatva vonulnak a jogvédők, akiknek köszönhetően a melegség vívmányai még teljesebb mértékben, össztársadalmi szinten érezhetők. Aggódsz, hogy nem lesz nyugdíjad? Ha a melegekre és a jogvédőkre bízod a jövődet, okkal és joggal aggódhatsz. Hát nem felemelő érzés?

Mi az alternatíva? Semmi esetre sem a melegmenet szidalmazása vagy megdobálása – azt ők biztatásnak veszik, sikertényezőként hasznosítják. Média van náluk, és nem félnek használni.

A csendes többség maradjon otthon, és csendben gondolja azt, amit gondol? Ez eggyel jobb, mint a dobálás, de valahogy mégsem az igazi, mégsem elég. Annyit ér, mint a házi bodzaszörp előnyein elmélkedni csendes magányban, mialatt a közvélemény értékrendjét az üdítőital-reklámok alakítják. Nem túl hatásos módszer.

Rendezzünk heteró felvonulást? Ez már közelít, de túl mechanikusan másolja az alapötletet, így lépéshátrányt jelent a másik tábor által sikerrel tematizált környezetben.

A meleg büszkeség ellenpontja nem a heteró büszkeség, hanem a társadalmi fenntarthatóság. A társadalmunk fenntarthatóságához kellenek szerelemből házasodó, ezért hűségben élő, továbbá gyermeket vállaló és a gyermekeiket lelkiismeretesen felnevelő fiatalok. Akik úgy nevelik a gyerekeiket, ahogy szeretnék, hogy a gyerekek neveljék majd az unokáikat. Ők viszik a hátukon a társadalmat, ők ellensúlyozzák a fenntarthatóság ellen ható tényezőket. 

Ahhoz, hogy elég sok ilyen fiatal legyen, az idősebbeknek is hozzá kell járulniuk: olyan szemléletet kell kialakítaniuk az egész társadalomban, hogy szerelemből házasodni, hűségben élni, gyermeket vállalni és lelkiismeretesen felnevelni szép, értékes tevékenység. (Tehát nem elavult, nem a modern életről való lemondás, nem rejtett homofóbia, hanem szép, értékes és boldogító, gyermekeink, unokáink jólétének záloga.) Remélem, jövőre megszervezzük a fenntartható társadalom napját, amelyen legalább tízszer annyian vesznek majd részt, mint a szivárványos menetben.

Addig is, elképzeltem néhány transzparens feliratát.

TÁRSADALMI KÖZTEHERVISELÉST!
COMING OUT: LESZBIKUS FÉRFI VAGYOK

FENNTARTHATÓ, ERŐSZAKMENTES PÁRKAPCSOLATOKAT!

DARWIN A HETERÓKKAL VAN

ESÉLYEGYENLŐSÉGET AZ UNOKÁINKNAK! 

FÉRFI + NŐ + GYEREKEK = FENNTARTHATÓSÁG

LÉGY KREATÍV – NEVELD FEL A SAJÁT GYEREKEIDET

MINŐSÉGI GYERMEKVÁLLALÁST! 

EVOLÚCIÓ – NYUGDÍJ – JÓLÉT

BOLDOGÍTÓ MÁSSÁG: HETERÓ CSALÁD 

Ez csak néhány ötlet, messze nem merítettem ki a lehetőségeket. A lényeg, hogy pozitívan, konstruktívan fogalmazzuk meg a társadalmi fenntarthatóság üzeneteit.

Talán nem kell hosszasan magyaráznom, hogyan kapcsolódik ez a kereszténységhez: Jézus tanítása fenntartható jóléti társadalmat eredményez az egész emberiség számára. Ő nyilvánította szentté a (heteroszexuális monogám) szerelmi házasságot. A "hagyományos" családmodell kizárólag a keresztény értékrendben lelhető fel, ez az egyetlen igazságos és fenntartható párkapcsolati modell. Minden okunk megvan a büszkeségre.

Négy év múlva balra át

A Fidesz az adottságokhoz képest nem kormányoz rosszul, a bal-lib előzményhez képest akár kanálhajlító fenoménnek is nevezhetjük, de – fiatal demokrácia ide vagy oda – abszolút értékben ez a teljesítmény három ciklusra nem lesz elég. A demokratikus váltógazdálkodás evidenciája szerint 2018-ban vagy baloldali kormány jön, vagy a jobboldaliak többsége is sajnálni kezdi majd, hogy nem így alakult. Alapértelmezetten a baloldalnak kellene nyernie, ha el nem bénázza. Számomra össztársadalmi érdeknek tűnik, hogy a halmozott politikai kihívásokkal élő oldal hóna alá nyúljunk, és segítsünk neki nem elbénázni.

Összeírtam néhány (őszinte) jó tanácsot. Ellentétben a jobboldalnak címzett bal-lib okosságokkal, amelyek megfogadás esetén tuti terített betlihez vezetnének, az én tanácsaim győzelmet jelenthetnek a megsegíteni kívántaknak.

1. Tartalmi politizálást! Felejtsük el a személyek elleni kampányolást, OVI-t szereti a választói többség, legalábbis a szavazófülkében. A politikában egyre megy, hogy máshol mennyire szereti, vagy hogy meghívná-e magához egy finom kávéra. A baloldal összes öngólja úgy indul, hogy megkontrázza OVI minden szavát és intézkedését. Ha tartalmi politizálást folytatna, alighanem feltűnt volna, hogy a választói többség nagyjából egyetért OVI intézkedéseivel, legalábbis sokkal jobbnak tartja őket a baloldali alternatíváknál. Az orbanofóbiától elvakulva nem vettétek észre, hogy a magyar társadalom létező problémáira egyetlen működőképes megoldásotok sincs – eddig.

2. Hagyjuk az ideológiát. Az ideológiák a hidegháborús időkről szóltak, a berlini fal leomlásával elavultak. Ma egyetlen érvényes szempont van: a közösség jól megfontolt érdeke. A Fidesz ezt már 1996-ban felismerte, és azóta a közjó mellett egyszerűen a szavazatok 51%-ára hajt, látható sikerrel. Mellesleg, ezt az 51%-os dolgot nem magától találta ki, a demokrácia szabályfüzetét olvasgatva bárkinek feltűnhet, hogy a legegyszerűbben ekkora szavazataránnyal lehet választást nyerni.

3. Célszerűséget! A választást tehát a közjóra hivatkozással, továbbá 51%-kal lehet megnyerni, ez legyen a baloldal célja 2018-ban.

4. Csak az ökör maradjon következetes. A következetesség piedesztálra emelése bal-lib perverzió. GyuFi még mindig ott tart, hogy ha 2004-ben nem akarta a kettős állampolgárságot, akkor valamiféle erény 2018-ban sem akarnia. Egyesek szemében tényleg az lehet, de nem lesz az 51% szemében, és ez a lényeg. Ismerős a mondás, miszerint az az igazán buta ember, aki ugyanazt a hibát követi el újra és újra, ám mindig más eredményre számít? Az eddigi bal-lib meder kiszáradt, abba a folyóba nem lehet még egyszer belelépni.

5. Ne adjunk több ziccert a nemzeti oldalnak. Brüsszeli sallert kérni akár jó ötlet is lehetett volna, ha beválik, de nem vált be. Nemzetközi felháborodást szítani szintén jó ötlet lehetett volna, ha bejön, de nem jött be. A demokráciára, szólás-, sajtó-, nyári és egyéb -szabadságra hivatkozni szintén trendi lehetett volna, de nem lett az. A szélsőjobbtól megmenteni a haladó népet akár nyerő ötlet is lehetett volna, ha működik, de nem működött. Ezekből mind magas labda lett, amelyeket a Fidesz játszi könnyedséggel csapkodott le, míg a bal-lib háló bele nem szakadt. Ideje kifarolni a zsákutcából, és újabb ziccerek feladása helyett végre célba venni a Fidesz térfelét, de úgy ám, hogy az plusz szavazatokat hozzon.

6. Nyúljuk le a Fidesz összes sikerötletét. Egy a tábor, egy a zászló. Legyen illetékmentes a pálinkafőzés, az EU-val majd később vitatjuk meg a dolgot. Minden ötlet legyen szokatlan, de népszerű a választói többség szemében. Minden intézkedés kiszámítottan provokáljon, húzza csőbe a mechanikusan reagáló másik tábort. Szabadságharcosan futtassuk fel az EU-pénzek elköltését. A látványpolitizálás mögött ugyanakkor legyen nagydobra nem vert, implicit, ám nehezen kikezdhető célszerűség. Produkáljunk konkrét, közemberi zsebben érezhető eredményeket. A kényes bal-lib gyomor nem veszi be az ilyesmit? Miért, talán az újabb bukta gyomorbarátabb lesz?

7. A hetedik te magad légy. A fentieket mind úgy kell színpadra állítani, hogy illeszkedjenek egy újonnan felépített, hiteles, érzelmileg is működő bal-lib imázsba. Ezt csak együtt lehet előadni, ami nem gond, hiszen nyerni és kormányozni szintén csak együtt lehet. Ma az LMP az egyetlen hiteles bal(ra hajló) komponens a kormánnyal szembeni térfélen, érdemes alázatosan meaculpázva kikérni, és megfogadni a tanácsait. "LMP bácsiról sok rosszat mondtunk, de nem jött be. Igazából nem is gondoltuk komolyan. LMP bácsi, kérünk, könyörgünk, segíts."

Így kell nyerni 2018-ban, kedves bal-libek. Én szóltam. Ha megint elbénázzátok, közösségcentrikus jobboldaliként némileg sajnálni fogom, de ne várjátok, hogy mind a kétmillió kezemmel én húzzam be mellétek az ikszet. Gesztenyét akartok? Szíveskedjetek kaparni.

Jézus és utópiák?

Ne tessék viccelni. A zsidó Messiás semmiféle utópiával nem említhető egy lapon, de még egy könyvön belül sem. Jézus ugyanis tudta, mi lakik az emberben, ellentétben az utópiák rózsaszín kakaón felnőtt, képzeletdús szerzőivel.

Jézus létező, hús-vér embereknek adta az időtlenül érvényes tanítását, és nem parafenoméneknek, fénnyel táplálkozóknak vagy lézerkardos Jedi-lovagoknak. Ezzel szemben az utópikus gondolkodók téveszméinek se szeri, se száma. Mit nem szoktak figyelembe venni? Olyan apróságokat, hogy az ember hajlamos többet felhalmozni a szükségleteinél, ösztönzés nélkül élmunka helyett energiaminimumra törekszik, nem túlzottan belátó, magától ritkán foglalkozik a köz javával, nem igazán önzetlen, sőt csökönyösen ragaszkodik a magántulajdonához, a társához, a szeretteihez; ösztönös lázadó és Pató Pál egy személyben, minden adottságával és a legszebb lehetőségeivel is vissza tud élni, sokszor maga sem tudja, mit akar, hajlamos bort nyakalva vizet prédikálni, és gyakran szándékosan az ellenkezőjét csinálja annak, amit elvárnak tőle. Ez a reális személyiségmodell, ez lakik az emberben, ebből lehet tényleges társadalmi berendezkedést kialakítani.

Jézus tanítása a létező embereknek fogalmaz meg egy három szabályra épülő, önkéntes társadalmi rendet (szeresd Istent teljes erőddel/szíveddel/elméddel; szeresd embertársadat, mint önmagadat; tégy messiáskövetővé minden népet). Ez a szabályzat működőképes földi államot ír le, megfelelő fékekkel és ellensúlyokkal, amelyek az emberi jellemhibák ellentételezésére kellenek.

Összeállítottam egy tanulságos csokrot az utópisták tévelygéseiből.

A történelem első majdnem utópistája Platón volt, aki szerencsére nem hatódott meg a saját fantáziájától. Az állam című művében megállapítja, hogy a gyors eszű emberek jó kereskedők, csak kár, hogy csalnak és hazudnak; a lassú eszűek becsületesek, kiválóak börtönőrnek és hivatalnoknak, csak kár, hogy buták és fantáziátlanok; egy ideális államot olyan politikusoknak kellene vezetniük, akik gyors eszűek ÉS ennek ellenére becsületesek, ám az ilyen ember ritka, mint a fehér holló – ezért nincs, és nem is lesz ideális állam. Bravó, Platón!

Thomas More Utópia nevű fantáziaállamában (erről nevezték el az utópia műfaját) már vadul felpörög a képzelet. Az emberek divatosan egyforma ruhában járnak, az élet érdekesebbé tétele céljából a férfiak és a nők között nincs semmi különbség, az emberi kiteljesedést szolgáló munka világában akár háromféle (3) mesterség közül is választhatnak, háztartásonként két rabszolgát tartanak, akik részint más országok lakói, részint házasságtörők, részint pedig bűnözők, akiket aranyláncra vernek, hogy mindenki szívből megutálja ezt a világot megrontó fémet. A gyerekek ékszerekkel játszanak, majd felnőtté érve elvetik őket, hiszen mire kellene egy normális felnőttnek a fuksz? Platón után már nem csodálkozunk, hogy Utópiát tudósok irányítják - bilibe lógó kezű szerzőnket nem zavarja az az apróság, hogy kevés a vezetésre alkalmas tudós, és még kevesebb a tudós vezetők népi elfogadottsága. Szépelméjű Tamással rendesen elszaladt a képzelet lova.

A későbbi korokban számtalan további utópia született, és sajnos némelyik szerzője kellően tehetséges elmebeteg volt ahhoz, hogy meg is próbálja valóra váltani a lidérces álmait.

Karl Marx és Friedrich Engels például elég pontosan leírta, hogyan működik a tőkés gazdaság, majd tévesen feltételezte, hogy a közösségi tulajdon még ennél is eredményesebben működhet. A két dilettáns figyelmen kívül hagyta az innovációt és az ösztönzőrendszereket, vagyis hogy az iparban rendszeresen újítani kell, és hogy akit pozitívan ösztönöznek a munkára, az jobban dolgozik, nagyobb jólétet állít elő. Bűnüket enyhíti, hogy az átmenetet - a vallástalanítástól eltekintve - békésnek írják le, s mivel e békés átmenet nyugaton sosem következett be, a saját hazájuknak nem ártottak túl sokat. Ne feledjük azonban, hogy Marx erőszakkal szabadította volna meg a vallástól a tömegeket. Szerencsére a gondolatának nem akadt kivitelezője, legalábbis nem azon a tájon.

A Marxékkal egy időben alkotó mentálhigiénés eset, Mihail Alekszandrovics Bakunyin eltalálta, hogy a radikális változáshoz forradalmi hangulat kell, és ez a keresztény világ perifériáján (szláv és latin körben) adott. Ám összekeverte a módszertani szezont a fazonnal, békés rendszert akart erőszakkal létrehozni, önrendező rendetlenségről álmodott. Eszébe sem jutott, hogy nincs hatalmi vákuum, hogy minden rendezetlenségből természetes módon egyfajta szakosodott, azaz hierarchikus rend alakul ki, és hogy minden társadalomnak (még egy mintaszerű meritokráciának is) lesz vezető rétege. Nem számolt az emberi hatalomvággyal és egyéb jellemhibákkal sem - de hát mit várhatunk egy hibbanttól?

A történelem egyik leghíresebb előrehaladott állapotú szifiliszese, Vlagyimir Iljics Uljanov (alias Lenin) sikerrel ötvözte Marxot és Bakunyint, felismerte, hogy az előbbi által békés átmenetre szánt modellt leginkább szláv környezetben lehet békétlenül, azaz forradalmilag megvalósítani. Tévesen úgy vélte, hogy a kezdeti diktatúrából egyszer majd önkéntes jóléti demokrácia lesz, mikor a nép rájön, milyen jó rendszert lőcsöltek rá a holttestén át, milyen nemes célból verték le a veséjét, tépdesték ki a körmeit, küldték húsz évre Szibériába... Feltételezte továbbá, hogy a diktatúra és a tervgazdaság valaha olyan, sőt nagyobb jólétet biztosíthat, mint a tőkés demokrácia és a piacgazdaság. Erről a téveszméről bőséggel szereztünk gyakorlati tapasztalatot, sajnos túl sokat is.

Lenin pszichopata követője, Joszif Visszarionovics Sztálin (grúz leánykori nevén: Ioszeb Dzsugasvili), aki továbbépítette a "mindenoldalú kommunista embertípus" fantáziabirodalmát, ráhibázott, hogy a megfélemlítés, a belső ellenségképzés és a kirakatper hatásos módszer a hatalom megtartására. Ha ennél szebb gondolatai is voltak, akkor egyrészt nem tudunk rólunk, másrészt nem valósultak meg.

Adolf Hitler eltalálta, hogy az állami beruházások közösségi jólétet és stabilitást biztosítanak (nem magától jutott eszébe, hanem lekoppintotta az amerikai New Deal-t). Abban viszont tévedett, hogy egy faji alapon, erőszakkal felépített társadalom valaha kellemes és sikeres lehet. Az utópisták közül Hitler állt a legközelebb ahhoz az érzelemsivár, következetesen kegyetlen gondolkodásmódhoz, amelyet a mai lélektan "racionális őrület"-nek nevez.

Mao Ce-Tung a világ leghaladóbb államát tervezte felépíteni Kínában, fordítottan zseniális ötletei közül kettő is kiemelkedik. Ráérő idejében kitalálta, hogy a veréb kártevő, el kell pusztítani. Az egész ország parancsra verebet űzött. Mikor egy fia veréb sem maradt, úgy elszaporodtak a rovarok, hogy megették a termést, és a következő években harmincmillió ember halt éhen. Mondhatjuk, hogy apró számítási hiba... A másik gondolata azonban már egy, az övéi ellen forduló Dzsingisz kánra emlékeztet: a gonosz vezető a koreai háborúban fegyvertelen "élő hullámokat" küldött az amerikai géppuskákra, úgy okoskodva, hogy az első sort lekaszálják, a holttestükön átugorva rohamozó következő sort is, majd a következőt is, majd a következőt, egészen addig, míg ki nem fogy a lőszer, és akkor beveszik a hadállásokat. Néhány kilométerrel valóban hátrébb is tolták a frontvonalat, csakhogy ebbe naponta fél- és egymillió közötti kínai katona halt bele. Elképesztő, hogy még ma is vannak maoisták!

Az állam és a vallás szerepét illetően Bakunyin volt az egyetlen, aki szerint az állam is rossz. A többi modern utópiakészítő a vallást egyértelműen rossznak tartotta, az állam másként gondolkodást elnyomó funkciójára viszont igényt formált. (Logikusan, mivel agyrémeket csak karhatalommal lehet ideig-óráig megvalósítani.) Egyikük sem látta azt, amit az erkölcslélektani kutatások ma már kemény adatokkal igazolnak: minden sikeres társadalom és civilizáció egyfajta transzcendens értékrendre támaszkodik, e nélkül rövid távon összeomlik. A vallás tehát kiiktathatatlan. Ami pedig az államot illeti, paradox módon az egyéni szabadságot is csak egy erre konstruált intézményrendszer képes biztosítani, továbbá nincs a világon olyan megfontolt ember, aki nemet mond a pozitív értelemben vett rendfenntartásra, nyilvántartásra, és a nagy ellátó rendszerekre (nyugdíj, egészségügy, szociális ellátás). A kakukktojásnak számító Bakunyin szemlátomást leragadt a kocsmai ötletelés szintjén, nem elemezte végig, melyik gondolatából mi következik.

Ceausescu, Pol Pot, Kim Dzsong Il/Un, bin Láden, Mohamed Juszuf és bűntársai részletes leírásától tekintsünk el, az utópia szót hallva kellemes izgalmat érző olvasók figyelmét felhívom a Wiki vonatkozó szócikkeire, és úgy általában a történelem tanulmányozására. Minimális ép ésszel elkerülhető, hogy az élet tanítómestere folyton a mi kárunkra ismételje önmagát.

Összességében, a fenti utópisták egyike sem tudta, mi lakik az emberben. Jézus 2000 évvel előttük viszont tudta, ezért adott bonyolultabb és körültekintőbb tanítást. Minden parancsnak ott az ellenpárja, értelemszerűen kell alkalmazni azt, amelyik alkalmazandó. Aki első akar lenni, legyen a többi szolgája. Utolsókból lesznek az elsők. Aki megalázza magát, az felmagasztaltatik. Ne ítélj, hogy ne ítéltess. Fontos látni, hogy ezek fékek és ellensúlyok, és nem az alapszabályok. Az alaptanítás a három főszabály, amelytől távol áll minden utópia, és amelynek minden korban megfelel egy-egy konkrét társadalmi berendezkedés - a mi korunkban az 51%-os keresztény többséggel rendelkező toleráns keresztény jóléti demokrácia. Legyünk érte hálásak a zsidó Messiásnak.

Jézus és a jóléti demokrácia

Jóléti demokrácia nincs Jézus tanítása nélkül, és fordítva: Jézus tanítása hosszú távon csakis jóléti demokráciához vezethet. A 21. századi nyugati világ Jézusnak köszönhetően ilyen fejlett, a világ többi része Jézus nem követése miatt fejletlen, és kizárólag Jézust követve válhat jóléti demokráciává.

Ebben a rövid írásban három kérdést szeretnék kifejteni.

1. Miért nem lett Jézus földi tanítása után azonnal jóléti demokrácia?

2. Miért nem mondhatjuk keresztényként, hogy csak vissza kell térni egy korábbi – esetleg keresztényebbnek tűnő – állapothoz, és minden szép lesz?

3. Hogyan fog együttélni a kereszténység a más világnézetűekkel?

Miért nem lett Jézus földi tanítása után azonnal jóléti demokrácia?

A lehetőség már akkor is megvolt, a jóléti demokrácia összes irányadó értékét Jézus vezette be, amikor a férfiakkal egyenlővé tette a nőket, és szimmetrikus etikát parancsolt (szeresd embertársadat, mint önmagadat). A kereszténység eleinte folyamatos veszélyt jelentett, föld alatti mozgalomként, folyamatos védekezés közepette terjedt, ez nem tette lehetővé, hogy világi demokráciaként bontakozzon ki. Azután a Kelet-Római Birodalom államvallásává válva hatalmi fertőzést kapott el, ebben az állapotban sem mutathatta meg a teljes demokratikus fölényét. A megtért barbárok alapította középkori királyságok meritokráciaként indultak, ki-ki a katonai-államigazgatási érdemei szerint kapott rangot és birtokot. Azonban minden generáció szeretné átörökíteni a kiváltságait, és minél nagyobb a külső fenyegetés, ezt annál könnyebben teheti meg, annál könnyebb védelmi képességekre hivatkozva eltorzítani a meritokráciát. Az iszlám hódítások a VIII-tól egészen a XVII. századig rendkívül megkönnyítették a keresztény hatalommal való visszaélést: akinek nem tetszett, bármikor szabadon átállhatott volna a muszlimokhoz... Az iszlám fenyegetés csökkentével a reformáció hozott új belső ellentéteket, majd a szekularizmus és annak tömeggyilkos kiteljesedései, a kommunizmus és a fasizmus biztosították azt a mumust, amelyre hivatkozva a keresztény világ még mindig nem volt mai értelemben vett jóléti demokrácia. A totalitárius rendszerek XX. századi bukása után végre megnyílt az út a meritokrata átalakulás előtt – amit jelenleg már csak a pénzügyi és multinacionális hatalmi konstrukciók torzítanak. A világ egypólusúvá vált, az értékrendek és a vállalkozás szabadsága adott, a kereszténység most valóban elérheti azt az érdemeken alapuló jóléti demokrata állapotot, amelyre vágyik a világ, amely minden eddiginél teljesebben megvalósítja Jézus tanítását (szeresd embertársadat, mint önmagadat), és amely állapot kizárólag Jézus tanítását követve érhető el.

Ugyanakkor a reális történelemszemlélet megköveteli, hogy a kereszténység korábbi állapotait ne a mai szemléletünkkel ítéljük meg (vagy inkább el), hanem az akkori alternatívákkal összehasonlítva értékeljük. Ebben a nézetben a kereszténység minden korban lényegesen többet, jobbat, szebbet nyújtott az alternatíváknál, mindig jelentősen fejlettebb volt, mit a kor embere rendelkezésére álló többi lehetőség. Ezt onnan is tudhatjuk, hogy az értékrendek evolúciójában másként nem maradhatott fősodratú irányzat, mint hogy folyamatosan egy vagy több fokozattal vonzóbb volt az aktuálisan elérhető alternatíváknál.

Miért nem mondhatjuk keresztényként, hogy csak vissza kell térni egy korábbi – esetleg keresztényebb – állapothoz, és minden szép lesz?

Azért, mert hiába voltak a korábbi keresztény korszakok szebbek, jobbak és vonzóbbak az aktuálisan elérhető alternatíváknál, ha a mai keresztény állapotokkal összevetve már nem tűnnek annak. Lehet, hogy lovagolni jobb volt, mint tevegelni, de autózni és repülni még jobb. A keresztény világ folyamatosan fejlődik, halad, nincs olyan előző keresztény korszak, amelynél a mai keresztény kor ne lenne szebb, jobb, vonzóbb, igazságosabb, sőt Jézus tanításának is jobban megfelelő. A nosztalgia emberi hajlam, a zsidó Messiás azonban soha nem nosztalgiázott. Így lett a tanítása nem csak 21. századi, hanem 22., 23. századi, és így tovább.

Aki ma keresztény Európáról beszél, az nem egy előző korba szeretne visszatérni, hanem egyszerűen Jézusnak tulajdonítja azokat a mai vívmányokat (egyenlőség, tolerancia, emberi jogok, jólét), amelyek Jézus nélkül nem jöhettek volna létre, és amelyek Jézus többségi követése nélkül valóban meg is szűnnének.

Hogyan fog együttélni a kereszténység a más világnézetűekkel?

Remekül, és mindenképp sokkal jobban, mint a más világnézetű társadalmak a maguk keresztény kisebbségével. Egy keresztény társadalom 51% keresztény értékrendű választót igényel, azaz akár 49% más világnézetűvel is együtt tud élni jólétben, demokráciában. Ilyen arány egyetlen más többségű társadalomban sem érhető el. A kereszténység ellenlábasai úgy hatnak Jézus követőire, mint a gyöngykagylóra a homokszemek: akadályból érdemmé nemesülnek a keresztény környezetben, az önmagukban életképtelen, sőt destruktív ötleteik Jézus tanítására formálva hozzáadódnak a keresztény világ vívmányaihoz.

A kereszténység minden korszakára érvényes az az állítás, hogy ami igazságtalan volt benne, az ellentétben állt Jézus tanításával, és amikor ez az igazságtalanság megoldódott, akkor e téren összhang alakult ki Jézus tanításával. Nincs még egy ilyen nagyszerű értékrend a világon.

A kereszténység békésen is verseny- és piacképes, a terjesztéséhez nincs szükség sem erőszakra, sem eladástechnikai ügyeskedésre. Kérsz egy jóléti demokráciát? Fordulj a zsidó Messiáshoz, én is tőle kaptam.

Mit adott nekünk Tisza István?

A Fidesz szerint mindent: nemzeti politizálást, a magyarság nagy korszakát, a szép jövő ígéretét.

Kutatásaim szerint viszont az I. világháború poklát, keservét, nyomorát, előkészítve a háború utáni dicstelen történéseket.

Tisza István eleinte ellenezte a háborúskodást, mondván, hogy gyenge a magyar haderő. Később viszont egyetértett a részvétellel, és végig támogatta azt a folyamatot, amely Trianonon és a tanácsköztársaságon + restauráción át a egyenesen a holokauszt szégyenével teljes II. világháborúhoz vezetett.

Szerintem ez a nemzetvesztés klasszikus esete. Tisza István megalapozta mindazt, amire keserű szájízzel emlékezünk a XX. századból. Hogy nem tudta, mit cselekszik? Lehet. Mi viszont tudhatjuk, mit cselekedett, és nincs okunk hálából szobrot állítani érte.

Mit kellene tisztelnünk egy „zsebkendőszavazáson"? Semmit, a formákkal ügyeskedő manipuláció nem érdemel tiszteletet. Örüljünk a párhuzamnak Orbán Viktor formai ügyeskedéseivel? Örüljön az, akinek nem kedves a nemzet jól megfontolt érdeke.

Mit kellene tisztelnünk a magyar szupremácia elvén? Egy csőlátó, gyepes elme Trianont okozó és igazoló agyrémeit?

Mit kellene tisztelnünk a történelem küllői közé elszántan pajszert dugó fanatikus ember életművében? Egy magyar kamikaze bátorságát?

Nem, Tisza István semmit sem adott, amire hálával emlékezhetnénk, ám annál többet, amiért szidalmat érdemel.

Ha a Fidesz a Horthy-szoborhoz vezető út első lépésének szánta Tisza István piedesztálra emelését, okosabb lett volna a végcéllal kezdeni. Horthy ugyanis a hintapolitikájával megmentett 200 ezer magyar zsidót és zsidó magyart Budapesten – akik Tisza István nélkül talán sosem kerültek volna megmentendő helyzetbe.

Világi öröm - keresztényeknek?

Minden átgondolt tudományos modell nem egyszerűen csak egybevág a kereszténységgel, hanem kifejezetten használ a világméretű terjedésének. Ilyen a törzsfejlődés (evolúció) elmélete is.

Az evolúció szerint a változó életfeltételekhez leggyorsabban, legszerencsésebben alkalmazkodó egyedek maradnak életben, és ők válnak dominánssá. Ezt szolgálja az életre általánosan jellemző örömelv: az adott helyzetben sikeres viselkedésminta örömöt okoz (jó), a sikertelen viselkedésminta negatív érzéssel jár (rossz). Ami öröm, azt egyre többször és gyakrabban csináljuk, ami rossz, azt igyekszünk elkerülni, és így evolúciósan egyre sikeresebbek, személyesen pedig egyre boldogabbak leszünk.

Az evolúció úgy is megfogalmazható, mint a hasznos kellemességének modellje. Ha az egyén szívesen táplálkozik, jobban táplált és életképesebb lesz - egy bizonyos pontig, amelytől az evés örömét elkezdik ellensúlyozni az egészségügyi problémák, szerencsés esetben elvéve a kedvünket a túl sok evéstől. Jól ki van ez találva - mondanám, de pontosabb rá, hogy elképesztően jól kitaláltnak tűnik az alkalmazkodás prózai mechanikája.

Miközben a zsidó Messiás tanítása (ami hasznos, az jó, és fordítva) egybevág az evolúció örömelvével, számos átgondolatlan kereszténységértelmezés szembemegy vele.

Kommentvitáim során visszatérő téveszme, hogy a kereszténység nem jár földi sikerrel és jóléttel. Más szóval, kénytelenek vagyunk választani a között, hogy 1. a földön szenvedünk a túlvilági boldogságért; és a között, hogy 2. a túlvilágon szenvedünk a földi boldogságért. Harmadik lehetőség nincs - ebben a felfogásban, amely adós marad azzal, hogy ha így lenne, mi lenne benne az örömhír.

A Messiás ezzel szemben azt tanítja, hogy lehetséges úgy sikerben és jólétben élni a földön, hogy ezáltal elnyerjük az örök boldogságot is. Ez már valódi örömhír, akkora, hogy érthetővé teszi, miért küldte Isten a Fiát a világba, hogy közölje velünk. Magunktól ugyanis nem tudtuk volna kitalálni, beleragadtunk volna a két rossz közötti választások csapdájába.

A Messiás megadta a receptet, amellyel az örömhír megvalósítható: 1. szeresd Istent teljes erődből, szívedből, elmédből; 2. szeresd embertársadat, mint önmagadat; 3. a nevemben taníts meg erre minden népet. Ennyi? Ennyi. Hát nem csodálatos?

A fejüket csóválók kedvéért folytatom még egy kicsit. Örömhír lenne, ha csak kétféle diéta közül választhatnánk: vagy rossz ízű, de egészséges ételt kellene ennünk egész életünkben, vagy jóízű, ám az egészségünkre ártalmasat? Ez elvi lehetetlenség, ugyanis az evolúciónak van megoldása erre a látszatproblémára: azok az egyedek lesznek dominánsak, akik véletlen mutációk miatt úgy születtek, hogy az egészséges ételt egyben finomnak is találják. Következésképp az "egészségeset vagy finomat együnk-e" csak átmeneti dilemma, automatikusan átalakul egy "legtöbbünk szerint az egészséges azonos a finommal" helyzetbe.

Két egyszerű példa:

- az ember ösztönösen viszolyog az ürüléktől, míg a kutya például nem, ennek az az oka, hogy a bomló fehérjék az ember számára halálos fertőzésveszélyt jelentenek, így az ürüléket fogyaszthatónak találó emberek idő előtt, utód nélkül meghaltak, és dominánssá vált az ürüléket büdösnek, undorítónak találó embertípus

- a várandós nő ösztönösen tudja, mire van épp szüksége a szervezetének, és az illető tápanyagot tartalmazó élelmiszert hirtelen ellenállhatatlanul finomnak tartja, azonnal igényt tart rá, pl. egy kiló eperre decemberben

Ugye, milyen jól kitaláltnak tűnik az alkalmazkodás prózai mechanikája?

A kereszténységre nézve ez azt jelenti, hogy akinek az örök boldogságra vezető földi életmód terhes, mert szenved tőle, az egyre fogy majd, végül a mazochista deviáns kategóriába kerül, és azok a messiáskövetők válnak dominánssá, akik az örök boldogság felé vezető utat már itt, a földön is örömtelinek érzik. Mivel számukra boldogító, egyre gyakrabban, egyre intenzívebben gyakorolják az ennek megfelelő viselkedésmintákat. Ez automatikusan - és minden félreértelmezéssel szemben újra - igazzá teszi a Messiás eredeti tanítását, miszerint a fenti három parancs betartása földi és egyben örök boldogsággal jár.

Útmutató új látogatóknak

Kedves Látogató!

Ezen a blogon közel 700 közéleti gondolatmenet található, az utóbbi években igyekeztem aktuális fejlemények kapcsán következetesen kifejteni az álláspontomat. Mára nagyjából leírtam, miről mit gondolok, milyen témát honnan és hogyan közelítek meg, hogy abból valami ésszerűt és jólétnövelőt hozzak ki a konstruktív, pozitív gondolkodás jegyében.

Összességében arra jutottam, hogy a Platón és Arisztotelész által kidolgozott ésszerű gondolkodás módszertanát ált. isk. 1. osztálytól kellene tanítani, ahogy a számtant. Sem Plató, sem Ari nem volt keresztény, ezért világnézettől függetlenül, mindenki számára hasznos lenne megismerni azt, amit ők már 2500 éve tudtak, ám a billentyűzetet koptató mai magyarok döntő többsége még nem tud, mert sosem tanulta, és eddig nem volt nyilvánvaló, hogy a demokratikus jóléthez szükséges.

Fájdalmasan hiányzik az adatokat gyűjtő, elemző, összképet készítő, kritikai ellenőrzést végző, és AZUTÁN hozzászóló típusú ember, a hungarosapiens neticus - legalábbis számomra fájdalmasan. Érzelmekről sok millióan szeretnek vitatkozni, de ebből csak logikátlan vagdalkozás lesz, nem ésszerű demokrácia és jólét.

Az aktualitások részben ismétlődnek, én viszont nem szeretném havonta ismételni azt, amit egyszer már megírtam. Nem inspirál, hogy kifejtsem, 2+2 nem csak januárban, hanem februárban is 4, mert ismét felmerült a probléma, és ha így folytatjuk, márciusban újra le kellene írni, hogy 2+2=... Ez uncsi. Tetszenének inkább megtanulni az ésszerű gondolkodás alapjait. Nem feltétlenül itt, hanem Platón és Arisztotelész műveiből, valamint a Wikin főleg angolul fellelhető történelmi és tudományos összefoglalókat módszeresen tanulmányozva. Pl.: http://hu.wikipedia.org/wiki/Logika

Ismételgetés helyett mostanában inkább mások írásai alatt helyezek el észrevételeket, hogy felkeltsem az olvasó kíváncsiságát: vajon mi egyebet találhatott még ki a(z ilyen-olyan) szerző (hogy menne erre meg arra). A csaknem 700 posztból kiderül, mi jutott még az ilyen-olyan szerző eszébe, érdemes időrendben, 2009-től indulva áttekinteni. Jó olvasást, töprengést és ésszerű kommentelést kívánok.

VL

A keresztény politizálás esélyei a mai Magyarországon - 5. rész

Mi lehet a kereszténység átütő üzenete?

Az, hogy a zsidó Messiás követése tette szabaddá, demokratikussá, jogállamivá, jólétben élővé a nyugati civilizációt. A Római Birodalom széthullása után nulláról újraépített európai kultúra vezetői egytől egyig messiáshitre tért barbárok, országaik alapja a kereszténység, minden fejlett európai ország közvéleményében a mai napig többségben vannak a keresztények. Következésképp aki szabadságot, demokráciát, jogállamiságot és jólétet szeretne, az tegye kereszténnyé a közvélemény többségét. Aki a keresztényeket kisebbségben akarja tudni, az a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság és a jólét ellen dolgozik.

De hát a keresztények "köztudottan" gyűlölik és üldözik a zsidókat?

Éppen fordítva, az ójudaisták üldözik kétezer éve "annak a gonosz embernek, akinek a nevét sem mondjuk ki" az eretnek tanát és követőit. Naponta háromszor, kötelező ima keretében átkot mondanak ezekre az "eretnekekre". Időközben annak az embernek a buta, tehetségtelen gój követői felépítettek egy minden eddiginél sikeresebb civilizációt, amely olyan toleráns, hogy egyben az ójudaisták Kánaánja is, ugródeszka a kiválasztottak világuralma felé. Mindent megtesznek, hogy a buta gójokat eltérítsék "annak a gonosz embernek" a követésétől, és a saját jövőképükre hangolják őket. A diszkréten kezelt jövőkép lényege, hogy a szellemi szempontból alacsonyabb rendűnek tartott gójok elfogadják a kiválasztottak uralmát, csodálatuk jeléül elhalmozzák őket minden földi jóval, és önként átadják nekik a vagyonukat. Marhaság? Szerintem is. Plusz még antidemokratikus, jogállamiatlan, és jólétrontó. De az ójudaisták rendületlenül hisznek abban, hogy így lesz.

Az "az ember" viszont szintén zsidó volt, szintén judaista volt, és azt tanította, hogy minden gój embertárs, minden gójjal úgy bánj, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjon, mert amilyen mértékkel mérsz, olyannal mérnek neked. Így építhetsz az egész világon igazságos társadalmat, így hozhatod létre Isten országát, ahol minden ember testvér (tehát lehet neki köszönni, szóba lehet vele állni, lehet vele házasodni). Ez a világ létrejött, a zsidó Messiást követő országokban. Az emberiség luxushelyzetben van, választhat az ókori judaizmus antidemokratikus jövőképe és a messiási judaizmus demokratikus jelene, megvalósult jóléte között.

Polarizált erőtérben élünk, minden gondolat, szó és tett az egyik vagy a másik oldalt segíti. Nincs hatalmi vákuum, ha nem a Messiás követői, azaz a demokratikus jólét megalapozói viszik a közügyeket, akkor mások fognak irányítani, választhatunk az iszlám, a kommunizmus és az ójudaizmus között. Ezek egyike sem tudott demokratikus jólétet létrehozni a világon, sőt látványos antidemokratikus rosszlétet teremtett a maga befolyási övezetében.

Nincs gazdasági vákuum sem, ahol nem messiáskövetőké a gazdaság többsége, ott más értékrend képviselői irányítanak, csökkentve a társadalom jólétét.

Nincs kulturális vákuum: ahol nem a messiáskövetők értékrendje az irányadó, ott egy alternatív értékrend kerül hatalomra, amelyről már tudjuk, hogy nem demokratikus, nem jogállami, nem jóléti.

Nincs művészeti vákuum: ahol a trendet nem a messiáskövetők alakítják, ott alternatív trendek fognak uralkodni, erkölcsileg-szellemileg eltávolítva a társadalmat a zsidó Messiás követésétől, ezáltal a demokratikus, jogállami jóléttől.

Nincs világnézeti vákuum: ahol nem a zsidó Messiás követői vannak többségben, ott az iszlám, a kommunizmus vagy az ójudaizmus aszimmetriáját magukra vevő gójok kerülnek többségbe, és oda a demokratikus jóléti optimum.

Nincs döntési vákuum: aki nem dönt, az is a messiáskövetés vagy az alternatívák oldalára sodródik. Hosszú távon senki sem tud középen maradni, a mindennapok elkerülhetetlen döntései lassan eltolják erre vagy arra.

Nincs egyetemes emberi optimum: csak konkrét kultúrákon belüli gyakorlati alternatívák léteznek, ezek egyikét választja mindenki, akár akarja, akár nem.

Mi ebben a pozitív és konstruktív? A demokrácia és a jólét, a zsidó Messiás értékrendjével elérhető szabadság, egyenlőség, testvériség, diszkriminációmentesség. Ehhez nincs szükség erőszakra, a messiáskövetés előnyei piacképesek. A demokratikus jólétet senkire nem kell rálőcsölni, mint az iszlámot. Az egyenlőség és testvériség átütő eladási érv, sokkal vonzóbb, mint ami az ójudaizmus kiválasztott-gój aszimmetriája. A zsidó Messiás követése demokratikus jóléthez vezet, nem igényel külön reklámot és furfangos kommunikációt - ezekre a befeketítése és hírnévrontása érdekében van szükség. A messiáskövetés nem igényel teljes hegemóniát, mint a kommunizmus a menekülni vágyók fogva tartása miatt, a messiáskövetés testi-lelki jóléte demokratikus döntéshozatallal, 51%-os többséggel megőrizhető.

Nem csak a saját demokratikus jólétünk, hanem a világ szabadsága, egyenlősége és testvérisége is rajtunk, politizáló keresztényeken múlik.

A keresztény politizálás esélyei a mai Magyarországon - 4. rész

Miután összeállt a keresztény politizálás elméleti kerete (egyre javuló valóságismeretünk módszere a tudomány, társadalmi-etikai módszertanunk pedig Jézus a zsidó Messiás világszínvonalú tanítása), érdemes körülnézni a magukat kereszténynek nevező, illetve annak tartott pártok háza táján. A gazdaságilag kiemelkedő, egész Európa élén álló Németország keresztény politizálásban is kimagaslik.

Ha német CDU (Kereszténydemokrata Néppárt) és a CSU (Keresztényszociális Néppárt) példájából indulunk ki, van esély a keresztény politizálásra, a két néppárt élén álló Angela Merkel tavaly ősszel kezdte meg a második kormányzati ciklust. A 2011-es népszámlálás alkalmával a lakosság 60%-a vallotta kereszténynek magát, szemben a magyar 38%-kal. A volt NDK (Német Demokratikus Köztársaság, ma Kelet-Németország) területén azonban a lakosság többsége nem mondja magát sem kereszténynek, sem hívőnek.

Így már világosabb a felállás: a volt szocialista NDK hozzánk hasonló helyzetben van (viszonylag alacsonyak a bérek, lelki és szellemi zűrzavar uralkodik, népszerűek a szélsőséges pártok), Németország nyugati része viszont lényegesen jobb állapotban található,  magas az életszínvonal, demokratikusabb a gondolkodás, létezik lelkiismeret és közérdek, a szélsőségek nem népszerűek, a lakosság nyitott a lelki értékekre - ez mutatja számunkra a kiutat. Ma a volt NDK-ra hasonlítunk, néhány éven belül pedig a német összképre szeretnénk, várva ennek a szabadságbeli, demokratikus és jóléti hozadékát.

A magyar választásokon a Fidesszel együtt induló KDNP (Kereszténydemokrata Néppárt) 17 képviselői helyet szerzett, a Fidesz pedig 116-ot. A 2018-as választásra az aránynak meg kellene fordulnia ahhoz, hogy jelentősen előrelépjünk jólétben és demokráciában.

Hogyan lehet megfordítani az arányokat? Megfelelő üzenetek kellenek hozzá, a következő részben ezeket fogom áttekinteni.

A keresztény politizálás esélyei a mai Magyarországon - 3. rész

Az előző részben hiányolt összefüggő világnézeti keret Kant és Hegel óta hiányzik, ők írtak utoljára átfogó igényű filozófiát. Egyiküknek sem sikerült összefüggő keretet létrehoznia, és ez nem is baj, mivel legfeljebb keresztényszerűnek nevezhetjük őket: Kant a fogalmak objektív metafizikai létezésében hitt, Hegel pedig világszellemmé próbálta átlényegíteni Istent. Mai ismereteink fényében egyik nézet sem helytálló. Mindketten a pozitivista tudományt igyekeztek leképezni a tudományon kívüli területekre ahelyett, hogy felderítették volna a tudomány, a valóság és az ember közötti tapasztalati összefüggéseket. Ez a vizsgálat ma már lehetséges, rendelkezünk a szükséges adatokkal.

Mai ismereteink szerint az ember az evolúció során kifejlődött biomechanikai szerkezet (ösztönlény), amely a homo sapiens sapiens szakaszban önreflexióra képes agyi réteget növesztett. A biomechanika önjáró, önirányító, az életben maradásra és a szaporodásra koncentrál, évmilliók sikeres kódjára támaszkodik. Az önreflexiós agyi réteg feladata pedig elsősorban nem a moralizálás, hanem hogy a biomechanikai lény tetteit magyarázza és eladja a többi ember felé. Az önreflexió fejlettebb társas kapcsolatokat és társadalmi életet eredményez, javítja az emberi faj sikeresélyeit, ezért alakulhatott ki és válhatott dominánssá. Szó sincs róla, hogy a valóság bármilyen formában be lenne huzalozva az emberi agyba, vagyis hogy bárkinek esélye lenne objektíven leképezni a külvilágot. Minden ismeretünk közvetett, érzékszervi vagy spekulációs. Az érzékszerveink az evolúció során túlélésre-szaporodásra hangolódtak, és nem ismeretszerzésre.

Az ismeretelmélet feloldhatatlan paradoxonok sora. Az önreflexiós képességünkhöz kíváncsiság és ügyesség is járul, ezért - paradoxon ide vagy oda - nem mondunk le a valóság legjobb képességeink szerinti megismeréséről, és jelentős eredményeket értünk el, mégpedig a tudomány módszertanával. Ez egyeseket elbizakodottá tett, figyelmen kívül hagyták az ismeretelméleti paradoxonokat, és már-már a valóság teljes felderítéséről álmodoznak... legalább százötven éve. Mára világossá vált, hogy a valóságot soha nem fogjuk objektíven megismerni, eleget látunk belőle ahhoz, hogy felismerjük a korlátainkat. (Csak egy példa: az univerzumunk szélét sem észleljük, egyes modellek szerint pedig multiverzumban élünk, azaz előre tudjuk, hogy a többi univerzum jellemzőiről mindössze spekulálhatunk, semmilyen módon nem szerezhetünk róluk közelebbi ismeretet.)

Ebből az következik, hogy az ismeretelmélet feloldhatatlan paradoxonait átmenetileg figyelmen kívül hagyva az adatgyűjtést a tudományra bízhatjuk, hogy közben a lényegre, vagyis az életünket meghatározó személyközi kapcsolatokra összpontosítsunk. A személyes földi életünk nem tart évmilliókig, és bölcsőtől a sírig nem a multiverzum feltérképezése tölti ki az időnket, hanem a többi emberrel való kapcsolattartás és együttműködés, ezen belül is a szeretteinkkel való kapcsolatrendszer, amely saját magatartásunk és szeretteink viselkedése függvényében hozhat jót és rosszat, eredményezhet több vagy kevesebb boldogságot. Ezen a ponton adott átütő üzenetet Jézus, a zsidó Messiás, ez az üzenet tette jóléti és szabad, demokratikus jogállami civilizációvá a Nyugatot, és ez az az üzenet, amely az egész világ helyzetét optimalizálja - ha a tanítást legjobb tudásunk szerint megvalósítjuk, kifelé is vállaljuk, és világméretekben terjesztjük.

Képzeljük el, hogy augusztusban, csillaghullás idején egyszer csak elénk toppan egy jóképű férfi, és így szól: Örömhírt hoztam nektek! Kripton Fia vagyok, akit megígért nektek atyám, és akit évmilliók óta vártok. Ujjongjatok, végre elérkezett a kriptonulásotok. Velem, bennem és általam fogtok megkriptonulni. Nagy lenne a tanácstalanság. Mihez kezdjünk ezzel az "örömhírrel"? A keresztény hittérítőket épp ilyen tanácstalanság fogadta, őseink körében is, aztán a misszionáriusok szép lassan elmagyarázták az ószövetségi hátteret és a megváltás fogalomrendszerét. Jézus, a zsidó Messiás származása és háttere azért fontos, mert csak az ókori zsidó kultúra fényében érthetjük meg, ki Ő, és miért jött a világba. Egyetlen más nép vagy kultúra sem várt Messiásra/Felkentre/Szabadítóra, csak a zsidók (akiknek egy kisebbsége továbbra is várja, mivel NEM pontosan abban a formában várta, amilyenben Jézus megjelent). A megváltás fogalomrendszere a judaista háttér nélkül teljesen érthetetlen és értelmetlen, sőt még a ebben a háttérben is mélyen elgondolkodtat, hiszen ókori zsidó elképzelések szerint a Messiás egy kardforgató vitéz király, aki leigázza a környező népeket, és naggyá teszi Izraelt. Ehhez képest egy sérülékeny, érzékeny lelkű, bűntelen(!) ember jött, aki Isten fiának nevezte magát, és a hazáját megszállva tartó katonaság helyett a judaizmus szokásrendszerét, továbbá vallási elitjét támadta meg. Zsidó szemmel nézve: káromolta Istent, amikor hozzá hasonlította magát, megszentségtelenítette a Sábeszt, sokszoros vallásgyalázást követett el, felül akarta írni a szokásrendet, világméretű térítési feladatot adott a befelé forduló népnek, és ebben nem ismert kompromisszumot. Ahhoz képest, hogy erőszakmentességet hirdetett, meglehetősen erőszakos a judaizmus átformálásában. Az elítélése és kereszthalála kapcsán hosszú parttalan vitát spórolhatunk meg, ha belátjuk, hogy Jézus maga mondja: ennek így kellett lennie, így volt elrendelve. Ennek fényében pontatlanság és együgyűség krisztusölésről vagy krisztusölőkről beszélni, célszerűbb a megváltás forgatókönyvéről szólni, így hamarabb összeáll a logika.

Egyedül a judaizmusé a Messiás tana, de még ez a Messiás sem egészen olyan, mint Jézus. Mai judaista értelmezések szerint az ószövetségi jóslatokkal nem ütközik teljesen, a szöveg akár Jézus-szerű Messiásra is értelmezhető, de tény, hogy az akkori vezetők várakozásának maximálisan nem felelt meg. Ókori judaista felfogás szerint a katonai erő és a pénz számít, a siker vagy e világi, vagy nem létezik. A kiválasztottak uralkodnak, elsőkből lesznek az elsők, az utolsók meg utolsók maradnak. Az ellenségnek nem bocsátunk meg, hetedíziglen jogos és célszerű a megtorlás. A mózesi szabályokat betartó ember mindig gazdag lesz, a szabályszegő mindig szegény és beteg, magára vethet - miért vétkezett? Jézus az ellenkezőjét tanítja: nincsenek már kiválasztottak, mindenki meghívott, utolsókból lesznek az elsők, a vakok látnak, az okosok megbutulnak, a szegény, beteg embernek nem elég a bűnét kutatni, hanem segíteni is kell rajta, a gazdag, sikeres embernek is bűnbánatot kell tartania, a szerénység kötelező, Istentől csak alázattal remélhetünk bármit.

Ez az a szabályrendszer, ami a zsidó Messiás tanítását mindenki másé fölé emeli a világon, és amely alkalmas a földi világunk igazságosabbá, boldogabbá tételére. Miközben nincs átfogó valóságmodellünk, átfogó személyközi/etikai/társadalmi modellt kaptunk Jézustól, ezt a modellt igyekszünk keresztényként megvalósítani, és ezt a modellt mutathatjuk fel büszkén, megfelelve a zsidó Messiás akaratának: tegyetek tanítványommá minden népet. Az ókori judaista tanítványok számára ez így szólt: tegyetek tanítványommá minden gójt. Nos, a gójok jelentős része már tanítvány, de még mindig több milliárd ember sínylődik igazságtalan elnyomásban, demokrácia- és jóléthiányban, hozzájuk is el kell juttatnunk a zsidó Messiás tanítását, mégpedig folyamatos versenyben a messiásváró ójudaista konkurenciával.

A keresztény politizálás esélyei a mai Magyarországon - 2. rész

Száz megkérdezett magyarból hány értene egyet azzal, hogy a kereszténység a judaizmus demokratikus, befogadó ága, és hogy állandó versenyben áll a judaizmus ókori, törzsi változatával a világméretű uralomért?

?@#!

Ez mutatja a világosan fogalmazó keresztény politizálás pillanatnyi esélyeit nem csak nálunk, hanem világszerte. A kommunikációs csatornákat uraló és tematizáló régi judaizmus kialakított egy olyan érzelmi keretet, amelyben a szókimondás kellemetlenné, lenézetté, hovatovább üldözendővé vált.

A jelen keretben a keresztény politizálásnak nincsenek esélyei, legfeljebb a vereséget lehet vele ideig-óráig elodázni. Olyan új keretre van szükség, amely megfelel a következő követelményeknek: összefüggően magyarázza és rendezi a világ jelenségeit; demokratikus, toleráns és befogadó; jólétet és társadalmi igazságosságot biztosít; egységes mércét alkalmaz; lehetővé teszi a problémák és megoldások világos megfogalmazását; pozitív, konstruktív és piacképes; megszólítja a közvélemény többségét; ésszerű és hasznos globális cselekvéshez vezet.

Egyelőre nincs ilyen keret, ki kell alakítani. Hogy ez miért létfontosságú, kiderül az alábbi (politikailag inkorrekt, szocialista időkből származó) viccből. A szocializmusban nem az utazott, aki akart, hanem akit a hatóságok engedtek. Akit nem engedtek, az hiába igényelt, nem kapott útlevelet. A határőrség nem hivatásos rendészekből, hanem sorkatonákból állt, akiknek rendszeresen meggyűlt a bajuk a "dezertőrökkel".

"A cigány át akar szökni a határon, de az őr elkapja. Addig-addig veszekednek, míg megegyeznek abban, hogy ha a cigány megeszik egy vödör szart kiskanállal, akkor átengedi a határőr. Mikor kiürül a vödör ígéretének eleget téve elengedi az őr a cigányt. A cigány épp hogy átlépi a határt, iszonyú röhögésben tör ki. Meg is kérdi az őr, hogy:

- Hát te cigány mit röhögsz?

Mire a cigány büszkén:

- Jól kitoltam veled, mert mikor nem figyeltél ide, akkor kiskanál helyett marokkal ettem."

A vicc főhőse meg van róla győződve, hogy a legjobbat hozta ki a helyzetéből, jól manőverezett benne, és ő maradt fölül. Egy külső szemlélő erről másként vélekedhet, főleg ha feltűnik neki, hogy a helyzet egésze igazságtalan, és nem teszi lehetővé a tényleges kibontakozást. Igazságos megoldás csak egy teljesen átalakított keretben képzelhető el, a szocializmusnak buknia kell. Ilyen igazságtalan és tarthatatlan helyzetben van ma a kereszténység világszerte, miközben a fejlett nyugati országokban a közvélemény többsége keresztény, legfeljebb nem érvényesül a súlyának megfelelően. Magyarországon rosszabb a helyzet, a társadalom mindössze 38%-a vallja magát kereszténynek.

Bal-liberális nézetben ez nem gond, hanem öröm: ha mindannyian egyetemes emberek vagyunk, és a vallás a világ megrontója, az egyház a sötét lelki elnyomás képviselője, akkor minél kevesebben vallásosak, annál jobb a világnak. Ez egy világos keret, amelyben a keresztényeknek tulajdonképpen nincs helyük. A keresztény oldalon is hasonlóan világos keretre van szükség, csakhogy a fenti követelmények szerint, azaz demokratikus és befogadó, pozitív és konstruktív megoldásban.

A keresztény politizálás esélyei a mai Magyarországon - 1. rész

A keresztény közéletiségről kétféle elképzelés létezik: az első szerint Isten országa nem e világból való - mondta Jézus -, és ez azóta is így van, vagyis a keresztények a világon kívül élnek, nem dolguk részt venni a közügyek irányításában. A politizálás ebben a megközelítésben nem kívánatos, sőt káros. A másik elképzelés szerint Jézus az ókori környezetre mondta, hogy Isten országa nem abból a világból való, hanem majd a követői által megvalósított világban lesz. Erre utal az az állítása, hogy "Isten országa bennetek/köztetek van" (Lukács 17, 21), azaz a keresztények személyközi kapcsolataiban, társadalmi viszonyaiban ölt testet. Ebből a modellből aktív politizálás következik.

Lukács evangéliumában görögül ez áll: "Isten országa bennetek van", viszont a legtöbb modern fordításban így szerepel: "Isten országa köztetek van". A magyarázatok arra helyezik a hangsúlyt, hogy Isten országa NEM a világtól elhúzódó egyén lelkében, hanem a földi világban élő egyének közösségében van. Az ókorban nem létezett a mai értelemben vett egyén, mindenkinek nagycsaládja, törzse, faluközössége/városa volt, amelyek nélkül nem maradhatott volna életben, és amelyek meghatározó mértékben voltak jelen az életében és a gondolkodásában. A bennetek-köztetek terminológiai váltás azért következett be, mert a mai ember képes lenne félreérteni azt, ami Jézus hallgatói számára még teljesen egyértelmű volt. (Ahogy az amerikai alkotmányt olvasva elcsodálkozhatunk, miért nincs benne, hogy házasságot egy férfi és egy nő köthet. Azért, mert amikor írták, senki legvadabb rémálmaiban nem szerepelt, hogy ezt a nyilvánvaló előfeltételt bárki valaha megkérdőjelezheti.) Jézus követői a messiási értékrendet megvalósító közösségeket építettek, ezzel töltötték az egész életüket. Térítéseik során Isten földi országának határait terjesztették ki, azzal a céllal, hogy globális uniót hozzanak létre a zsidó Messiás tanítása szerint.

Elsőként a közelükben lévő térséget alakították át. A Római Birodalom bukása utáni zűrzavar elültével keleten az ókori közigazgatást keresztény keretbe átmentő Bizáncot találjuk, nyugaton pedig a kereszténnyé lett barbár törzsfők által újonnan alapított, messiási alapra helyezett királyságokat. Ezen a ponton új kihívások jelentek meg. A messiási világunió létrejöttét két külső és egy belső tényező akadályozta és akadályozza ma is. Külső probléma az iszlám létrejötte és a karddal térítés, amely lépéskényszerbe hozta a Messiás követőit. Ha nem állnak ellen, meghódítják őket, és előbb-utóbb muszlimmá válnak. Számukra még világos volt, hogy egy általuk felépített keresztény világban élnek, amelynek ügyeiből nem maradhatnak ki végzetes következmények nélkül. Ám ha ellenállnak, megszeghetik a "ki kardot ragad, kard által vész" messiási tanítást. A kérdést megfontolva úgy döntöttek, hogy ez az elv a támadást tiltja, nem az önvédelmet, így amikor a szeldzsuk törökök a XI. század végén lerohanták Bizáncot, önvédelemből megindult az első keresztes hadjárat. Megjegyzendő, hogy a keresztes hadjáratok jogos kritikája nem az önvédelemre, hanem a hódító vadhajtásokra vonatkozik, és figyelmen kívül hagyja, mit csináltak közben a muszlim harcosok (rosszabbat, vadabbul, nagyobb léptékben, és Allah dicsőségére, lelkiismeret-furdalás nélkül - ahogy ma is).

A második külső tényező a régi judaizmus párhuzamos küldetése. A mai keresztények számára elhomályosult, hogy Jézus nem egy légüres, ám rejtélyes okból megváltásra váró világba érkezett, hanem egy küldetéssel rendelkező judaista kultúrába, azzal, hogy új módszertant tanít a régi küldetés végrehajtására. A küldetés az ábrahámi ígéret szerint áldássá válni a föld minden népe (röviden: a gójok) számára. Csak a módszert látták másképp. A hagyományos judaista felfogás úgy szól, hogy a zsidók a kiválasztottak, az áldás az övék, és megtartják maguknak, pénzt és dicsőséget csinálnak belőle. A gójok szerepe, hogy fejet hajtva belássák: tényleg a zsidóknál van az áldás, ezért megérdemlik a pénzt és dicsőítést. A gyakorlatban ez úgy valósul meg, hogy minden ügyet világszerte zsidók irányítanak, minden vállalkozást ők vezetnek, a gójok pedig a magukat önként alávető beosztottaik. Mivel a kiválasztottság vérségi alapú, és betérni nagyon nehéz, a tömegek számára gyakorlatilag lehetetlen, az okos, tehetséges, dicsőítendő kiválasztottak hosszú távon is kiválasztottak, a buta és tehetségtelen gójok meg gójok maradnak, egy idő múlva megszokják és elfogadják, hogy ez a teremtés és a természet rendje - Jehova így akarta. Vagyis Isten akarata az, hogy dicsősége és ereje a zsidókon keresztül nyilvánuljon meg a világban, és a gójok a zsidókon keresztül imádják Őt.

Jézus ennek a judaista közösségnek hirdetett bűnbánatot, szelídséget és alázatot, ennek a közösségnek adta a "mindenki embertárs" tanát, a tömeges térítés feladatát, és ebben a közösségben váltotta ki az Újszövetségből ismert dühöt és megrökönyödést. Röviden: Jézus a zsidó Messiás bevezette az egyenlőség és testvériség elvét az egyenlőtlenül és testvérietlenül gondolkodó judaista kultúrába, ezért kellett meghalnia. Megalázó, majd felemelő kereszthalála azonban jellé lett, minden judaistát azóta is választás elé állít, és csak a legelszántabbak választják továbbra is az egyenlőtlen, testvérietlen gondolkodást. Amely azonban kifizetődő, a nyitott, toleráns keresztény világban óriási világi sikert eredményez, néhány évszázad alatt egy párhuzamos világuralmi hálózat kiépüléséhez vezetett. A párhuzamos küldetések lényege egyszerű értékrendi félreértés: a messiáskövetők úgy tudják, hogy a befogadott ójudaisták mindenki máshoz hasonló emberek, akik homályos okból nem látják be Jézus megváltói nagyságát, de sebaj, a keresztények példamutató élete nyomán lassan majd belátják. A judaisták pedig úgy tudják, hogy ez a naivitás a gójok butaságának ékes bizonyítéka, ami megerősíti bennük a kiválasztottak-alárendeltek modellbe vetett küldetéses hitet - Istennel vagy akár isten nélkül, de vérségi alapon. Az őszinte szerzők meg is fogalmazzák: ahol erősek a keresztények (értsd: az egyenlőségpárti, demokratikus világrendben gondolkodók), ott rossz a zsidóknak, és fordítva. 

A fordítva komponensből pedig a messiáskövetők folyamatos gyengítése, a társadalom szétzilálása, a többségi közvélemény összezavarása, a gazdaság, a kultúra, a média, a művészet, a tudomány logikátlanná, elfogulttá, közvetítőkre szorulóvá tétele következik, ez eredményezi a kiválasztottak vezető szerepét és a küldetés végrehajtását. A messiáskövetők jelenleg tanácstalanok és tehetetlenek ezzel a párhuzamos küldetéssel, többnyire kimondani sem merik a létét, sem azt, hogy itt igazából kétféle judaista küldetés közötti demokratikus-testvériségi felfogáskülönbségről van szó, a messiáskövetők előnyére. Mielőtt bárki a rasszizmus/zsidóellenesség/szélsőségek térnyerésére gondolna, hozzáteszem, hogy a mai sokszínű világban éppen az bizonyítja a zsidó Messiás követésének hozzáadott értékét, hogy együtt él a párhuzamos judaista küldetéssel, és eladja magát az értékrendek szabad piacán: ki szeretné Istent egy földi közvetítő törzsön keresztül dicsőíteni, ha örömhír formájában értesült, hogy a törzs Messiásán keresztül ezt immár közvetlenül is megteheti? Ki szeretne egy szűk arisztokratikus elit megvezetett alárendeltjeként sínylődni, ha szabad, egyenlő embertársként, demokratikus jómódban is élhet ugyanazon judaizmus Messiásának értékrendje szerint, és a döntés egyedül rajta áll? Zárójelben jegyzem meg, hogy aki nem szeretne, de facto az is dönt, mint vasrészecske a polarizált erőtérben, idővel erre vagy arra sodródik.

A keresztény világunió létrejöttének harmadik akadálya belső: a hatalommal való érintkezés súlyos torzulásokat okozhat a lelki értékrendben. A zsidó Messiás követése belső meggyőződésből értékes, formai alapon a fentebb említett hozzáadott értéke lecsökken, akár nullára. A közügyekkel foglalkozó keresztények ugyanazoknak a kísértéseknek vannak kitéve, mint világi társaik, és hiába ellenállóbbak, hébe-hóba el fognak bukni. Különösen egy kettős mércés környezetben, amely a világiaknak elnézi, hogy világi módra viselkednek, a keresztényektől azonban ezt nem tűri. A "hírhedt" Borgia pápát, VI. Sándort azért tartják a történelem egyik legnagyobb gazemberének, mert úgy viselkedett, mint a kora felvilágosultnak, reneszánsznak tartott elitje. VI. Sándorból csak egy volt, míg a felvilágosult, reneszánsz elit létszáma minimum több tízezer, és nem VI. Sándor rontotta meg őket, hanem fordítva. A messiási értékrend része az egységes mérce. A kettős mércézés összezavart világlátást eredményez, teljesíthetetlen elvárásokhoz vezet. Kétségtelen tény, hogy a keresztények közéleti szerepvállalása az elvilágiasodás veszélyével jár, a szerepvállalástól való tartózkodás viszont a kereszténység háttérbe szorulását, azaz a világiasság - mivel a világiasság nem önálló ideológia, és nincs ideológiai vákuum -, áttételesen a párhuzamos judaista küldetés teljes uralmát hozza. Melyik az okosabb megoldás: ha megtanuljuk irányítani a messiási értékrendű társadalmunk-gazdaságunk-kultúránk-művészetünk ügyeit, vagy ha kiengedjük a kezünkből az irányítást, és panaszkodunk, hogy a saját társadalmunk, gazdaságunk, kultúránk, művészetünk nem a messiási értékrend szerint működik?