A baloldali(?) alternatíva

A kormányváltás óta hiányolom a Fidesz-kormánnyal szembeni ütőképes ellenzéki alternatívát, amelynek -- ha a Fidesz deklarált jobboldaliságából indulunk ki -- elvben baloldalinak kellene lennie. Egyesek szerint a Fidesz valójában baloldali párt, ezért nem baloldalon kell keresni az alternatívát. De akkor hol? A Jobbiknál? Avagy az MSZP konzervatív törekvéseiben? Míg ezen töprengtem, kezembe került a The Times friss száma. 3,20 eurót fizettem érte, és megérte, az utolsó centig. A brit Labour (Munkáspárt) liverpooli pártkongresszusáról szóló, vitriolosan is korrekt tudósítás lelkesedéssel töltött el, arra indított, hogy röviden beszámoljak egyrészt a Labour-elnök beszédéről, másrészt arról, hogyan kommentálja azt a tisztességes újságírás etalonjának számító konzervatív napilap.

A tudósítás elgondolkodtató: aki eddig konzervatívnak mondta magát, nem árt, ha az alábbiak fényében eltöpreng a "konzervatív" szó jelentésén. Aki eddig progresszívnek vélte magát, szintén megfontolhatja, miben is áll a társadalmi haladás. A szónok egy progresszív brit párt elnöke, nagyjából Mesterházy Attila angol megfelelője. A véleményező egy brit konzervatív lap újságírója, körülbelül a Magyar Nemzet tudósítójának angol megfelelője.

Háttér: Nagy-Britanniában jelenleg konzervatív-szabad demokrata (Tory-LibDem) koalíció van kormányon, a miniszterelnök David Cameron (Tory). A Munkáspárt (Labour) egy éve került ellenzékbe, a tizenkét év kormányzást követő bukás után távozott az előző pártelnök/miniszterelnök Gordon Brown (hivatalban: 2007-2010). Elődje (a Gyurcsány Ferencet is megihlető karizmatikus baloldali példakép), Tony Blair (h.: 1997-2007) önéletrajzi kötetben vallotta be, hogy egész életében keresztény volt, és visszavonulása óta egy keresztény alapítvány élén jótékonykodik, valamint a palesztinok oldalán segíti a közel-keleti megbékélést. Úgy tűnik, számunkra még lehet új a nap alatt. Kedves olvasók, érdemes ablakot nyitni e régi európai demokrácia politikai életére, és gyönyörködni az elénk táruló látványban!

Ed Miliband munkáspárti elnök beszédének lényegi pontjai (zárójelben a The Times kommentárjával).

• Van hiteles alternatíva. Ígérem, hogy a következő Labour-kormány csak annyit költ majd, amennyire futja az államháztartási bevételekből. Megfelelően gazdálkodunk az Önök pénzével, minden egyes font jó helyre kerül. A jelenlegi kormány számos megszorítását nem tudjuk visszájára fordítani, sőt ha a Parlament ebben a ciklusban nem csökkenti a deficitet, akkor eltökéltek vagyunk, hogy mi fogjuk lecsökkenteni. (The Times: Ed Miliband ennél erősebben nem bírálhatja az előző kormányra jellemző túlköltekezést -- melyet ő nem is tart túlköltekezésnek. E helyett azt kell dramatizáltan előadnia, hogy a Munkáspárt megváltozott. Azonban nem elég csupán beszélni a bizalom visszaszerzéséről, az magától nem tér vissza.)
• Őszinte leszek, számomra ez az utóbbi egy év tanulsága: légy hű önmagadhoz, higgy az ösztöneidnek, éld meg az értékrendedet. Vállald az ezzel járó kockázat, és állj ki azért, amit helyesnek tartasz. (The Times: Ed Milibandet túl óvatosnak tartják, itt jelzi, hogy szakít a visszafogottsággal. Sok témáról egyáltalán nem szól, nagyívű beszédének lényege, hogy Nagy-Britannia 30 év rossz kormányzás után válaszúthoz ért. A pártelnök személyisége a beszéd nyomán sokkal világosabban áll előttünk -- sajnos.)
• Tudják, nem vagyok Tony Blair. Gordon Brown sem vagyok. (The Times: Nagy politikai lehetőséget hagyott ki Ed Miliband. Tony Blair nevére egyesek fujjogtak, és ő nem reagált. Nem lehet komolyan venni egy olyan pártkongresszust, amely fujjog története legsikeresebb vezetőjének nevét hallva. Miliband úrnak szünetet kellett volna tartania, helyre kellett volna tennie a meggondolatlanokat. Ezért bizonyosan vastapsot kapott volna. A nagy pillanat eljött, majd el is ment, kihasználatlanul.)
• Manchesterben (a zavargások után) azt láttam, hogy másnap több generáció fogott össze, hogy talpra állítsák a várost. Jöttek a fiatalok a seprűkkel: ezek a fiatalok most is itt vannak a kongresszuson. (The Times: Ki tesz be olyan mondatot egy beszédbe, hogy "Jöttek a fiatalok a seprűkkel."? A Brit Seprűkészítők Kongresszusán sem mondanánk ilyet.)
• Hogy alakultak ki a mai problémák? Rosszul döntöttünk az ország irányításának módjáról, nem egy éve, hanem évtizedekkel ezelőtt. A történtek nagyrészt a hibás értékrendünknek köszönhetők. Hazánk társadalmát átalakítottuk, de nem alakítottuk át a gazdaság értékrendjét. Önök abban hisznek, hogy jutalom a kemény munkáért jár. De azt mondták Önöknek, tűrnünk kell, hogy a legjómódúbbak elvegyék, amit csak tudnak. Mi történt? Az életszínvonalunkat lecsökkentették a csúcson osztott irreális prémiumok. Önök abban hisznek, hogy kötelességeink vannak egymással szemben. A gazdaságban azt hallhatták, hogy a kötelezettség másodlagos. Egyes vállalatok, nagyon helyesen, képezik a munkavállalóikat, mások viszont nem. És mi történt? Az Önök fiai és lányai nem kapnak gyakornoki lehetőséget, vagy megrekedtek egy olyan állásban, ahol nem tudnak fejlődni. Olyan bevándorláspolitikát tapasztalhattunk meg, amely nem vált be azok számára, akiknek az állását, életszínvonalát és közösségét érintette. Önök a hosszú távra szóló értékekben hisznek. A gazdaságban pedig azt hallhatták, hogy nincs baj a rövid távú nyerészkedéssel. Mi történt? Nyakunkba szakadt a pénzügyi válság, és a végén Önök fizetik a számlát. Önök olyan társadalomban hisznek, ahol mindenki felel a tetteiért. De azt mondták Önöknek, hogy ha egy vállalat elég nagy, elég erős, akkor mindent megúszhat. És mi történt? A nagy érdekcsoportok, például az energiaszolgáltatók akadálytalanul foszthatják ki Önöket. (The Times: A gondolatmenet lényege, hogy a többséget átverte és kifosztotta egy gátlástalan, rejtélyes hatalmú kisebbség. Ez az összeesküvés-elmélet szerkezeti felépítése. Az "Önök" minket, a népet jelenti. Szánkba rágja a maga nézeteit. A nemzetet kissé balra akarja tolni a jelenlegi állapotához képest. Olyan ez a rész, mint a megfőzött záptojás: kívülről, a felszínen még minden stimmel.)
• Az én feladatom, a Pártom küldetése, hogy mindez megváltozzon. Új egyezségre (New Bargain) van szükség, Britannia értékrendje szerint. (The Times: Menthetetlenül gyerekes szöveg, azt sugallja, hogy Britannia életét jelenleg nem Britannia értékrendje határozza meg. Hervasztóan utópista igény, hogy "mindez megváltozzon". Hosszan kritizálja az eddigi hibákat, majd feltárja, milyen legyen a világ. Ám nem részletezi, hogyan tehetnénk olyanná.)
• A 21. században választanunk kell, kinek az oldalára állunk: az értékteremtők vagy a cégvagyon-sztriptízelők (asset strippers)* oldalára. A termelők vagy a ragadozók oldalára. A termelők képzést nyújtanak, beruháznak, feltalálnak, értékesítenek. Britannia ezt remekül tudja. A ragadozókat csak a gyors profit érdekli, amit tudnak, kivesznek a vállalkozásból... ezek nem brit értékek. Ez soha nem fordulhat még egyszer elő abban a gazdaságban, amelyet mi építünk. (The Times: Miliband úr ezt soha nem tudja -- tehát nem is fogja -- végrehajtani. Szinte minden vállalatról ki fog derülni, hogy termelő, és nem ragadozó. Értelmetlen a különbségtétel: nincs annyi cégvagyon-sztriptízelő, hogy valódi ellenségképet lehessen rájuk építeni. A legtöbb sztriptíztáncoson több a ruha, mint ezen az érvelésen.) *asset stripper: a "befektető" kifejezetten spekulációs céllal kinéz magának egy vállalatot, és annak értékes vagyontárgyait saját fennhatósága alá vonja, míg a többit veszni hagyja, miután pont az ő tevékenysége során bedől az egész; röviden: spekuláns (Mikesy Árpád magyarázata)
• Nincs nagyobb közérdek, mint a nemzeti egészségügyi ellátórendszer (National Health Service). Mindannyian nagyra tartjuk. A Munkáspárt hozta létre, a Munkáspárt mentette meg. Ma ismét a Munkáspárt kel a védelmére. Engem a Tory-kormány minden tette közül az egészségüggyel kapcsolatos ténykedése döbbent meg leginkább. Miért? Mert David Cameron azt mondta, ő más. Tudta, hogy a britek az egészségügy kapcsán nem bíznak a Tory-kban. Ő a bizalmunkat kérte, majd kormányra kerülve egy éven belül minden szavát visszavonta. Nem lesz felülről vezérelt átszervezés? Visszaélt az Önök bizalmával. Nem lesz több kórházbezárás? Visszaélt az Önök bizalmával. Vége a hosszú várólistáknak? Visszaélt az Önök bizalmával. A kórházak több millió fontos bírságra számíthatnak, ha megszegik David Cameron szabadpiaci egészségügyének szabályzatát. David Cameronnak a következő régi politikai igazságot üzenem: nem szabad az egészségügyet a Tory-kra bízni. (The Times: Ez hosszú és eredményes támadás, megbocsátható szónoki túlzásokkal. Eltalálja a Tory-k gyenge pontját, hiszen épp most kell bennünket meggyőzniük arról, hogy jó gazdái lesznek az egészségügynek. Némileg máris elszabták, okkal aggódnak hát. Jól célzott, meggyőző üzenet, nem meglepő, hogy a délután leghangosabb éljenzését váltotta ki.)

 - o -

A The Times álláspontját tömören összefoglaló vélemény egy másik értékelő cikkben: "Ed Miliband beszédében az volt a legjobb, amikor véget ért." Ugyanakkor az angolszász újságírás nem keveri a tényt a véleménnyel, a beszéd lényegi szakaszait pontosan idézi a lap. A The Times nem irányítja, hanem tájékoztatja az olvasót: híven közli az önálló véleményalkotáshoz szükséges ismeretanyagot.
A teljes Ed Miliband-beszéd itt olvasható: http://www.telegraph.co.uk/news/politics/ed-miliband/8791870/Labour-Party-Conference-Ed-Milibands-speech-in-full.html