A Fidesz korrekt médiahelyzetet teremtett
Ellenzéki kritika szerint a kormány rátenyerelt a médiára, szócsövévé tette a közcélú médiát, és kénye-kedve szerint hamisítja a híreket. A médiatörvény révén lábbal tiporja a sajtószabadságot. Jogos ez a kritika?
A kritika sem a történeti háttér, sem a mai médiahelyzet fényében nem jogos. Antall József 1991-ben megkísérelte kirúgni az állami rádiónál és tévénél dolgozó volt szocialista kádereket, de Göncz Árpád köztársasági elnök vétója miatt végül elállt szándékától. A közmédia átalakítása 20 éve várat magára.
A média időközben magánkézbe került része értelemszerűen már nem vonható ellenőrzés alá, noha 2011-ig olyan minőségű híranyagot szolgáltatott, mint egy korábbi afrikai gyarmat sajtója: egyik fele nyíltan a gyarmatosítóknak és hazai szimpatizánsaiknak dolgozott, semmiféle ügyeskedéstől nem riadt vissza a trendien csomagolt nyers érdekérvényesítésben; a másik fele a bennszülötteknek dolgozott, átlátszó kozmetikázással és alpári stílussal rontva a hitelességét.
A Fidesz-kormány végre rendet vágott a médiadzsungelben: a médiatörvény rögzítette, hogy a gátlástalan hazudozás durva formái már szankcionálhatók, ettől érezte magát lábbal tiporva a baloldali sajtó. Azóta némi önmérsékletet gyakorolva már csak ötször annyit hazudik, mint az egyébként nem teljesen ártatlan nyugati média. A baloldali médiarcátlanság csökkenésével megnyugodott, azaz kevesebb ellentételezésre kényszerül a jobboldali sajtó.
A közmédia képessé vált torzítás és háttérhamisítás nélkül átadni a kormány üzeneteit, de még dolgoznia kell azon, hogy az ellenzék üzeneteit is hűen, háttértorzítás nélkül közvetítse. Az ellenzék ma még csak a saját tábora által hamisított híreknek hisz, egyedül azokat véli objektívnek. A közmédia hitelességének fordulópontja az lesz, ha munkatársai bízni kezdenek a józan észérvek meggyőző erejében, vagyis a lehető legpontosabban átadják az információkat, a hírfogyasztóra bízva a kritikai gondolkodást és a döntést.
Örvendetesen szaporodnak az ezt támogató műsorok: Éjjeli őrjárat Veiszer Alindával ( http://www.youtube.com/watch?v=BGllR38wVQM ), a Kossuth Rádió Napközben és Közelről című műsorai ( http://www.mr1-kossuth.hu/musoraink/kozelrol.html ). A közmédia egyre gyakrabban szólaltat meg a magyar közösség szempontjából különösen érdekes életművel, gondolatokkal rendelkező személyiségeket. Egy hete lelkesen bukkantam rá a Parlament TV-re a kábeltévés csomagomban. Mindez elősegíti a médiafogyasztók közéleti tájékozódását és tényszerű tájékozottságát, érintettként bevonva őket a Magyarországon zajló történésekbe.
A következő amerikai eredetű mondás világítja meg legfrappánsabban, mi érhető el a jelenlegi magyar médiakörülmények között: I want either no corruption or equal access to it. (Azt akarom, hogy vagy ne legyen korrupció, vagy mindenki egyenlően férhessen hozzá.) Legyünk büszkék rá, hogy a Fidesz a történelmileg kialakult médiaadottságokból a maximumot hozta ki a nemzet érdekében.
Háttér: http://verteslaszlo.blogspot.com/2011/11/milyen-legyen-hiranyag.html
Ellenzéki kritika szerint a kormány rátenyerelt a médiára, szócsövévé tette a közcélú médiát, és kénye-kedve szerint hamisítja a híreket. A médiatörvény révén lábbal tiporja a sajtószabadságot. Jogos ez a kritika?
A kritika sem a történeti háttér, sem a mai médiahelyzet fényében nem jogos. Antall József 1991-ben megkísérelte kirúgni az állami rádiónál és tévénél dolgozó volt szocialista kádereket, de Göncz Árpád köztársasági elnök vétója miatt végül elállt szándékától. A közmédia átalakítása 20 éve várat magára.
A média időközben magánkézbe került része értelemszerűen már nem vonható ellenőrzés alá, noha 2011-ig olyan minőségű híranyagot szolgáltatott, mint egy korábbi afrikai gyarmat sajtója: egyik fele nyíltan a gyarmatosítóknak és hazai szimpatizánsaiknak dolgozott, semmiféle ügyeskedéstől nem riadt vissza a trendien csomagolt nyers érdekérvényesítésben; a másik fele a bennszülötteknek dolgozott, átlátszó kozmetikázással és alpári stílussal rontva a hitelességét.
A Fidesz-kormány végre rendet vágott a médiadzsungelben: a médiatörvény rögzítette, hogy a gátlástalan hazudozás durva formái már szankcionálhatók, ettől érezte magát lábbal tiporva a baloldali sajtó. Azóta némi önmérsékletet gyakorolva már csak ötször annyit hazudik, mint az egyébként nem teljesen ártatlan nyugati média. A baloldali médiarcátlanság csökkenésével megnyugodott, azaz kevesebb ellentételezésre kényszerül a jobboldali sajtó.
A közmédia képessé vált torzítás és háttérhamisítás nélkül átadni a kormány üzeneteit, de még dolgoznia kell azon, hogy az ellenzék üzeneteit is hűen, háttértorzítás nélkül közvetítse. Az ellenzék ma még csak a saját tábora által hamisított híreknek hisz, egyedül azokat véli objektívnek. A közmédia hitelességének fordulópontja az lesz, ha munkatársai bízni kezdenek a józan észérvek meggyőző erejében, vagyis a lehető legpontosabban átadják az információkat, a hírfogyasztóra bízva a kritikai gondolkodást és a döntést.
Örvendetesen szaporodnak az ezt támogató műsorok: Éjjeli őrjárat Veiszer Alindával ( http://www.youtube.com/watch?v=BGllR38wVQM ), a Kossuth Rádió Napközben és Közelről című műsorai ( http://www.mr1-kossuth.hu/musoraink/kozelrol.html ). A közmédia egyre gyakrabban szólaltat meg a magyar közösség szempontjából különösen érdekes életművel, gondolatokkal rendelkező személyiségeket. Egy hete lelkesen bukkantam rá a Parlament TV-re a kábeltévés csomagomban. Mindez elősegíti a médiafogyasztók közéleti tájékozódását és tényszerű tájékozottságát, érintettként bevonva őket a Magyarországon zajló történésekbe.
A következő amerikai eredetű mondás világítja meg legfrappánsabban, mi érhető el a jelenlegi magyar médiakörülmények között: I want either no corruption or equal access to it. (Azt akarom, hogy vagy ne legyen korrupció, vagy mindenki egyenlően férhessen hozzá.) Legyünk büszkék rá, hogy a Fidesz a történelmileg kialakult médiaadottságokból a maximumot hozta ki a nemzet érdekében.
Háttér: http://verteslaszlo.blogspot.com/2011/11/milyen-legyen-hiranyag.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése