A Fidesz optimálisan kommunikál
Az ellenzék azzal vádolja a Fideszt, hogy senkivel sem tárgyal, nem egyeztet. A Fidesz-szavazók egy része szintén kifogásolja a lebutított, finoman szólva nem interaktív kommunikációt. Jogos-e a kritika, miért nem tárja fel a kormány a valós információkat és érveket, legalább a saját szimpatizánsai előtt?
Egyszerűen azért, mert minden ilyen kísérlet valószínűleg rosszabb eredménnyel járna, mint a jelenlegi "fapados" kommunikáció. A Fidesz-kormány 2010-ben egy recesszióba süllyedő, adósságszakadék szélén tántorgó országot vett át, amelyben valamennyi nagy ellátó rendszer reformja elmaradt, viszont tovább már nem halaszható.
Olyan többszörös csapdahelyzet ez, amely elől a legtöbb politikus riadtan menekül. Menekült Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon is. Mindketten a zsonglőrködtek egy darabig a forró krumplival, majd továbbpasszolták a jelenlegi kormánynak. A Fidesz azonban szembenézett a "melyik ujjamat harapjam meg" típusú dilemmával, és azt gondolom, hogy feltárta a következő ellentmondásos szempontokat.
1. A recesszióból állami túlköltekezéssel lehet kilábalni, ezt azonban nem teszi lehetővé a plafonig felfuttatott államadósság.
2. A reformok kiváltotta ellenállást fizetésemeléssel, többletforrásokkal lehetne ellensúlyozni, erre azonban eladósított hazánknak szintén nincs pénze.
Ilyen helyzetben a társadalom ellenállása még nagyobb, mint ami egyébként várható. Ráadásul megmondó szerepben maradtak a krumplizsonglőrök is, akik saját hivatali idejükben béna kacsának bizonyultak, ám most teli torokból követelik a toronyórát láncostól.
Kommunikációs szempontból olyan ez a helyzet, mint a molnárról, a fiáról meg a szamárról szóló mese. A történet szerint a molnár, a fia meg a szamár elindul a vásárba, ám akármilyen módszerrel haladnak, mindig megkritizálja őket egy bámészkodó. Eleinte mindhárman gyalogolnak, aztán a gyerek ül fel a szamár hátára, majd az apja, aztán mindketten, aztán nyakukba veszik a szamarat, míg az végül a folyóba esik, és elsodorja az ár. Az apa levonja a tanulságot, hogy nem szabad minden áron megfelelni a kibiceknek. ( http://www.olvasnijo.hu/olvasni.php3?tipus=dia&id=376&dia=28 )
Ha a molnár eredményesen szeretne kommunikálni, legfeljebb annyit mondhat a bámészkodó okosoknak: a vásárba indultunk, oda fogunk érni. Megható, ahogy aggódtok, hol értem, hol a fiamért, hol meg a szamárért, de az én dolgom, hogyan jutunk el mindhárman a vásárba. Ha segíteni akartok, gyertek, de ha csak azért okoskodtok, hogy utána kinevethessetek, akkor mostantól nem törődöm veletek. Mi az eredmény? A molnár akkor kommunikál jól, ha nem egyeztet az ellenzékével, ha elszántan megy előre, míg csak a vásárba nem ér.
Legyünk büszkék rá, hogy a Fidesz az optimális megoldást választotta. Ez az egyetlen esélyünk, hogy a válságból való kilábalással párhuzamosan a reformokra is sor kerüljön, miközben kézben tartjuk, illetve csökkentjük az államadósságot.
Az ellenzék azzal vádolja a Fideszt, hogy senkivel sem tárgyal, nem egyeztet. A Fidesz-szavazók egy része szintén kifogásolja a lebutított, finoman szólva nem interaktív kommunikációt. Jogos-e a kritika, miért nem tárja fel a kormány a valós információkat és érveket, legalább a saját szimpatizánsai előtt?
Egyszerűen azért, mert minden ilyen kísérlet valószínűleg rosszabb eredménnyel járna, mint a jelenlegi "fapados" kommunikáció. A Fidesz-kormány 2010-ben egy recesszióba süllyedő, adósságszakadék szélén tántorgó országot vett át, amelyben valamennyi nagy ellátó rendszer reformja elmaradt, viszont tovább már nem halaszható.
Olyan többszörös csapdahelyzet ez, amely elől a legtöbb politikus riadtan menekül. Menekült Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon is. Mindketten a zsonglőrködtek egy darabig a forró krumplival, majd továbbpasszolták a jelenlegi kormánynak. A Fidesz azonban szembenézett a "melyik ujjamat harapjam meg" típusú dilemmával, és azt gondolom, hogy feltárta a következő ellentmondásos szempontokat.
1. A recesszióból állami túlköltekezéssel lehet kilábalni, ezt azonban nem teszi lehetővé a plafonig felfuttatott államadósság.
2. A reformok kiváltotta ellenállást fizetésemeléssel, többletforrásokkal lehetne ellensúlyozni, erre azonban eladósított hazánknak szintén nincs pénze.
Ilyen helyzetben a társadalom ellenállása még nagyobb, mint ami egyébként várható. Ráadásul megmondó szerepben maradtak a krumplizsonglőrök is, akik saját hivatali idejükben béna kacsának bizonyultak, ám most teli torokból követelik a toronyórát láncostól.
Kommunikációs szempontból olyan ez a helyzet, mint a molnárról, a fiáról meg a szamárról szóló mese. A történet szerint a molnár, a fia meg a szamár elindul a vásárba, ám akármilyen módszerrel haladnak, mindig megkritizálja őket egy bámészkodó. Eleinte mindhárman gyalogolnak, aztán a gyerek ül fel a szamár hátára, majd az apja, aztán mindketten, aztán nyakukba veszik a szamarat, míg az végül a folyóba esik, és elsodorja az ár. Az apa levonja a tanulságot, hogy nem szabad minden áron megfelelni a kibiceknek. ( http://www.olvasnijo.hu/olvasni.php3?tipus=dia&id=376&dia=28 )
Ha a molnár eredményesen szeretne kommunikálni, legfeljebb annyit mondhat a bámészkodó okosoknak: a vásárba indultunk, oda fogunk érni. Megható, ahogy aggódtok, hol értem, hol a fiamért, hol meg a szamárért, de az én dolgom, hogyan jutunk el mindhárman a vásárba. Ha segíteni akartok, gyertek, de ha csak azért okoskodtok, hogy utána kinevethessetek, akkor mostantól nem törődöm veletek. Mi az eredmény? A molnár akkor kommunikál jól, ha nem egyeztet az ellenzékével, ha elszántan megy előre, míg csak a vásárba nem ér.
Legyünk büszkék rá, hogy a Fidesz az optimális megoldást választotta. Ez az egyetlen esélyünk, hogy a válságból való kilábalással párhuzamosan a reformokra is sor kerüljön, miközben kézben tartjuk, illetve csökkentjük az államadósságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése