A világ demokratikus átalakulásának modellezése terén elévülhetetlen érdemeket szerzett Fukuyama professzor egy friss írásban az intézményrendszer jelentőségén töpreng, és arra jut, hogy miközben mai bevett bölcsesség szerint a jó intézményrendszer elősegíti a jó kormányzást, az pedig a gazdasági növekedést és a társadalom fejlődését, addig Kína az élő bizonyíték, hogy demokratikus intézményrendszer és jó kormányzás nélkül is lehet növekedést produkálni. Sőt, az USA és Nagy-Britannia a mainál sokkal korruptabb, valamint kevésbé hatékony kormányzás mellett csinálta végig az ipari forradalmat. A forma/tartalom dilemmát jól illusztrálja Magyarország: Fukuyama úr szerint az autoriter Orbán szívesebben tiltaná be az ellenzéket, mint hogy egyeztessen vele, jogszabályok tömegét egyszerűen átnyomta tavaly a parlamenten, és meggyengítette a demokrácia ellenőrző intézményeit.
Ugyanakkor hozzáteszi, hogy Orbán nem rendelkezik nagyobb hatalommal, mint például a brit miniszterelnök. A brit jegybank (Bank of England) csak 1998-tól független. Nincs brit alkotmánybíróság, amely őrködne a jogalkotás felett. A brit törvények bármelyike egyszerű többséggel (50%+1 szavazattal) módosítható, ennek birtokában akár a sajtószabadságot is meg lehetne szüntetni. Tehát a különbség -- állapítja meg -- nem az intézményrendszerben, hanem a hatalomgyakorlás módjában rejlik. A westminsteri rendszer "demokratikus diktatúrája" azért bizonyult működőképesnek az angol történelem során, mert a miniszterelnökök a kísértés ellenére sem igyekeztek a parlamenti többségüket arra használni, hogy betiltsák az ellenzéki sajtót. Nem önmagában az új magyar alkotmánnyal van tehát baj (mellesleg: Rick Santorum konzervatív előválasztási elnökjelöltnek tetszene), hanem azzal, amit szerzőinek hosszú távú törekvéseiről elárul. Fukuyama két tanulságot fogalmaz meg: 1. a demokrácia védelme végső fokon nem Magyarországon belül valósul meg, hanem az EU szintjére emelkedik; 2. a legjobb ellenőrző rendszer és vétójog sem véd meg attól, ha egy politikus mindenképpen át akarja erőltetni az akaratát. Talán mégsem az intézmények számítanak. ( http://blogs.the-american-interest.com/fukuyama/2012/01/23/do-institutions-really-matter/ )
Mivel Fukuyama professzor aligha hallgatja a Tölgyessy Péterrel készült magyar nyelvű rádióinterjúkat, röviden összefoglalom az egyikben elhangzott ide vágó eszmefuttatást: a magyar közvélemény azt hiszi, hogy a közéleti bizalomhiányt jogi garanciákkal kezelni lehet. Nem bízunk a másik politikai oldal törekvéseiben, ezért az alkotmánybíróságban és a felügyeleti/ellenőrző intézményekben keresünk menedéket. Ezek azonban nem működnek, mert a közéleti bizalomhiány tartalmi szintű, és megfelelő akarat esetén minden jogi garanciával vissza lehet élni, illetve minden jogi garanciát meg lehet kerülni. Magyarországon hideg polgárháború folyik, a feladat nem a jogi garanciák kiterjesztése, hanem a tartalmi megegyezés. (Így emlékszem az interjú lényegére.)
A zseniális Tölgyessy Péter két-három évvel ezelőtt feloldotta Fukuyama professzor úr dilemmáját, ám a kis országok nyelvén megfogalmazott hírek érthető okból lassan terjednek. Tölgyessy Péter akkor még nem az új magyar alkotmányra gondolt, hanem a Gyurcsány Ferenc által elismert kormányzati kampányhazugságok nyomán kialakult patthelyzetre. Emlékeztetőül: 2006 tavaszán a baloldali kormány azzal kampányolt, hogy a gazdaság dübörög. Megnyerte a választást, majd egy hónappal a győzelem után a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc zárt körben arról beszélt, hogy hazugságok és trükkök százaival sikerült csak eddig elkerülni a gazdasági összeomlást. A jövőre nézve reformokat és őszinteséget ígért, ám ezt a saját pártelitje, és nem a nyilvánosság előtt tette. A beszéd két hónappal később valahogy az ellenzék kezére jutott, ezért Gyurcsány úr kármentő intézkedésként önként nyilvánosságra hozta. A beszéd nyomán országos demonstrációk indultak, a nappali békés politikai tiltakozást esténként rendszeres szélsőséges vandalizmus kísérte. A rendőrök többször szétverték az autókat törő-zúzó csoportokat. Az 1956-os forradalom 50. évfordulóján egymástól kb. egy kilométerre tartott demonstrációt a szélsőjobb, illetve békés nagygyűlést a Fidesz. A rendőrség ismeretlen megfontolásból a békés nagygyűlés irányába oszlatta a szélsőjobbot, és ha már összekeveredtek, az egész tömeget elkezdte gumilövedékekkel oszlatni. A nemzetközi sajtó olyan kevés figyelmet szentelt 2006-ban az akkori ellenzéknek az akkori kormány javára, amilyen nagy figyelmet szentel 2012-ben a mostani ellenzéknek a jelenlegi kormány kárára. Azaz következetesen felnagyítja az érem baloldalát, és következetesen kicsinyíti a jobboldalát.
Magyarország problémáit valóban nem az intézményrendszer bővítése vagy szűkítése, hanem a két politikai oldal közötti tartós és markáns szembenállás okozza. Egyik sem enged, egyik sem egyezkedik, az ország a helyzet túsza. A Gyurcsány-kormány béna kacsává vált, nem valósultak meg a beígért reformok. A Fidesz-kormány előre szalad, a többség támogatására hivatkozva olyan kereteket alakít ki, amelyeket a társadalom többsége elvben valóban támogatna, de nem feltétlenül minden részletében, és nem akármekkora nemzetközi tiltakozással szemben. Az ellenzékben lévő baloldal ezért logikusan igyekszik felnagyítani a hangját, és a nemzetközi sajtó örömmel besegít. Fukuyama professzor az események ezen szakaszában kapcsolódott be a folyamatba, és mivel, mint írja, maga sem ért egyet a magyar alkotmányba foglalt néhány állítással (pl. hogy az élet a fogamzással kezdődik, és hogy a házasság egy férfi és egy nő között köttetik), spontán módon a jobboldalhoz kötődő problémákat emeli ki, korrektül elismerve a magyar nép önrendelkezésre való jogát. Nem gondolom, hogy Fukuyama úr helyeselné egy jobbközép párt békés nagygyűlésének szétverését azon az alapon, hogy a párt szerint az élet a fogamzással kezdődik, és a házasság kizárólag egy férfi és egy nő között jöhet létre. Saját párhuzamával élve: noha a jelek szerint nem osztja Rick Santorum politikai nézeteit, valószínűleg nem helyeselné, ha a republikánus elnökjelölt előválasztási gyűlését arra hivatkozva verné szét a rendőrség, hogy a közelben egy szélsőséges csoport tüntet, és a két tömeg "véletlenül" összekeveredett. Ha ez mégis megtörténne, valószínűleg érthetőnek találná, ha a sértett fél a jövőben fenntartásokkal fogadná a szétverésre utasítást adó erők demokráciáért való aggódását. Ezért bízom benne, hogy örömmel ismeri meg a szélesebb összefüggést, és a jelenlegi 2/3-os helyzet kialakulásához vezető baloldali előzményeket (amint angolul is megírom ezt a posztot, illetve kommentálom írását).
Bár a brit parlament felsőházának kiegyensúlyozó szerepét érdemes lenne részletezni, Fukuyama professzornak igaza van: a politikai akarat demokratikussága valóban fontosabb az intézményrendszernél. Magyarországon sem a jobboldal, sem a baloldal nem jeleskedett eddig a demokratikus akarat terén, ám az új alkotmány mögött egyértelműen fölsorakozott a magyar társadalom többsége, és a reformok után röviddel kiderül, hogy a Fidesz-kormány működése nyomán tartós demokráciadeficit vagy régen várt demokratikus fellendülés alakul-e ki. Addig nem kellene elhamarkodott következtetéseket levonni.
Ugyanakkor hozzáteszi, hogy Orbán nem rendelkezik nagyobb hatalommal, mint például a brit miniszterelnök. A brit jegybank (Bank of England) csak 1998-tól független. Nincs brit alkotmánybíróság, amely őrködne a jogalkotás felett. A brit törvények bármelyike egyszerű többséggel (50%+1 szavazattal) módosítható, ennek birtokában akár a sajtószabadságot is meg lehetne szüntetni. Tehát a különbség -- állapítja meg -- nem az intézményrendszerben, hanem a hatalomgyakorlás módjában rejlik. A westminsteri rendszer "demokratikus diktatúrája" azért bizonyult működőképesnek az angol történelem során, mert a miniszterelnökök a kísértés ellenére sem igyekeztek a parlamenti többségüket arra használni, hogy betiltsák az ellenzéki sajtót. Nem önmagában az új magyar alkotmánnyal van tehát baj (mellesleg: Rick Santorum konzervatív előválasztási elnökjelöltnek tetszene), hanem azzal, amit szerzőinek hosszú távú törekvéseiről elárul. Fukuyama két tanulságot fogalmaz meg: 1. a demokrácia védelme végső fokon nem Magyarországon belül valósul meg, hanem az EU szintjére emelkedik; 2. a legjobb ellenőrző rendszer és vétójog sem véd meg attól, ha egy politikus mindenképpen át akarja erőltetni az akaratát. Talán mégsem az intézmények számítanak. ( http://blogs.the-american-interest.com/fukuyama/2012/01/23/do-institutions-really-matter/ )
Mivel Fukuyama professzor aligha hallgatja a Tölgyessy Péterrel készült magyar nyelvű rádióinterjúkat, röviden összefoglalom az egyikben elhangzott ide vágó eszmefuttatást: a magyar közvélemény azt hiszi, hogy a közéleti bizalomhiányt jogi garanciákkal kezelni lehet. Nem bízunk a másik politikai oldal törekvéseiben, ezért az alkotmánybíróságban és a felügyeleti/ellenőrző intézményekben keresünk menedéket. Ezek azonban nem működnek, mert a közéleti bizalomhiány tartalmi szintű, és megfelelő akarat esetén minden jogi garanciával vissza lehet élni, illetve minden jogi garanciát meg lehet kerülni. Magyarországon hideg polgárháború folyik, a feladat nem a jogi garanciák kiterjesztése, hanem a tartalmi megegyezés. (Így emlékszem az interjú lényegére.)
A zseniális Tölgyessy Péter két-három évvel ezelőtt feloldotta Fukuyama professzor úr dilemmáját, ám a kis országok nyelvén megfogalmazott hírek érthető okból lassan terjednek. Tölgyessy Péter akkor még nem az új magyar alkotmányra gondolt, hanem a Gyurcsány Ferenc által elismert kormányzati kampányhazugságok nyomán kialakult patthelyzetre. Emlékeztetőül: 2006 tavaszán a baloldali kormány azzal kampányolt, hogy a gazdaság dübörög. Megnyerte a választást, majd egy hónappal a győzelem után a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc zárt körben arról beszélt, hogy hazugságok és trükkök százaival sikerült csak eddig elkerülni a gazdasági összeomlást. A jövőre nézve reformokat és őszinteséget ígért, ám ezt a saját pártelitje, és nem a nyilvánosság előtt tette. A beszéd két hónappal később valahogy az ellenzék kezére jutott, ezért Gyurcsány úr kármentő intézkedésként önként nyilvánosságra hozta. A beszéd nyomán országos demonstrációk indultak, a nappali békés politikai tiltakozást esténként rendszeres szélsőséges vandalizmus kísérte. A rendőrök többször szétverték az autókat törő-zúzó csoportokat. Az 1956-os forradalom 50. évfordulóján egymástól kb. egy kilométerre tartott demonstrációt a szélsőjobb, illetve békés nagygyűlést a Fidesz. A rendőrség ismeretlen megfontolásból a békés nagygyűlés irányába oszlatta a szélsőjobbot, és ha már összekeveredtek, az egész tömeget elkezdte gumilövedékekkel oszlatni. A nemzetközi sajtó olyan kevés figyelmet szentelt 2006-ban az akkori ellenzéknek az akkori kormány javára, amilyen nagy figyelmet szentel 2012-ben a mostani ellenzéknek a jelenlegi kormány kárára. Azaz következetesen felnagyítja az érem baloldalát, és következetesen kicsinyíti a jobboldalát.
Magyarország problémáit valóban nem az intézményrendszer bővítése vagy szűkítése, hanem a két politikai oldal közötti tartós és markáns szembenállás okozza. Egyik sem enged, egyik sem egyezkedik, az ország a helyzet túsza. A Gyurcsány-kormány béna kacsává vált, nem valósultak meg a beígért reformok. A Fidesz-kormány előre szalad, a többség támogatására hivatkozva olyan kereteket alakít ki, amelyeket a társadalom többsége elvben valóban támogatna, de nem feltétlenül minden részletében, és nem akármekkora nemzetközi tiltakozással szemben. Az ellenzékben lévő baloldal ezért logikusan igyekszik felnagyítani a hangját, és a nemzetközi sajtó örömmel besegít. Fukuyama professzor az események ezen szakaszában kapcsolódott be a folyamatba, és mivel, mint írja, maga sem ért egyet a magyar alkotmányba foglalt néhány állítással (pl. hogy az élet a fogamzással kezdődik, és hogy a házasság egy férfi és egy nő között köttetik), spontán módon a jobboldalhoz kötődő problémákat emeli ki, korrektül elismerve a magyar nép önrendelkezésre való jogát. Nem gondolom, hogy Fukuyama úr helyeselné egy jobbközép párt békés nagygyűlésének szétverését azon az alapon, hogy a párt szerint az élet a fogamzással kezdődik, és a házasság kizárólag egy férfi és egy nő között jöhet létre. Saját párhuzamával élve: noha a jelek szerint nem osztja Rick Santorum politikai nézeteit, valószínűleg nem helyeselné, ha a republikánus elnökjelölt előválasztási gyűlését arra hivatkozva verné szét a rendőrség, hogy a közelben egy szélsőséges csoport tüntet, és a két tömeg "véletlenül" összekeveredett. Ha ez mégis megtörténne, valószínűleg érthetőnek találná, ha a sértett fél a jövőben fenntartásokkal fogadná a szétverésre utasítást adó erők demokráciáért való aggódását. Ezért bízom benne, hogy örömmel ismeri meg a szélesebb összefüggést, és a jelenlegi 2/3-os helyzet kialakulásához vezető baloldali előzményeket (amint angolul is megírom ezt a posztot, illetve kommentálom írását).
Bár a brit parlament felsőházának kiegyensúlyozó szerepét érdemes lenne részletezni, Fukuyama professzornak igaza van: a politikai akarat demokratikussága valóban fontosabb az intézményrendszernél. Magyarországon sem a jobboldal, sem a baloldal nem jeleskedett eddig a demokratikus akarat terén, ám az új alkotmány mögött egyértelműen fölsorakozott a magyar társadalom többsége, és a reformok után röviddel kiderül, hogy a Fidesz-kormány működése nyomán tartós demokráciadeficit vagy régen várt demokratikus fellendülés alakul-e ki. Addig nem kellene elhamarkodott következtetéseket levonni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése