Nick Thorpe (BBC) szerint január 2-án mintegy 70 ezer ellenzéki tüntetett az Operaház előtt az alkotmány és a kormány politikája ellen, január 21-én pedig legalább 100 ezer kormánypárti tüntetett az alkotmány és a kormány politikája mellett. A szorzó ennek alapján nagyjából másfélszeres. (A tudósítás itt olvasható: http://www.bbc.co.uk/news/world-europe-16669498 )
Én ott voltam a kormánypárti felvonuláson, helyből nézve minimum félmilliósnak tűnt a tömeg. A Kossuth tértől az Alkotmány utcán és a Bajcsy-Zsilinszky úton át, majd az Andrássy úton egészen az Oktogonig állt tömören a menet, mintegy 30 fővel kitöltve a teljes utcaszélességet. Nem minden nap lehet ilyet látni Magyarországon. A nyilvánvalóan kormánypárti Belügyminisztérium közel 400 ezerre becsülte a létszámot. Én utólag, térkép alapján, az Operaház előtt létszám hatszorosát tartom reálisnak. Nick Thorpe nem vizsgálta meg kellő gondossággal a forrásait, vagy a számok ügyes kozmetikázásával álcázza elfogultságát. (A térkép az Operaház előtti tüntetés területét ábrázolja, amely a kormánypárti tüntetés területének mintegy hatoda: http://maps.google.com/maps/ms?msa=0&msid=204859493139696694978.0004b58f1d883eede26ab&ie=UTF8&t=m&vpsrc=6&ll=47.50283,19.059412&spn=0.003262,0.004807&z=17&source=embed )
A békésen felvonuló hatalmas tömeg egy emberként kiállt Orbán Viktor és kormánya mellett, ideértve a reformokat és az alkotmányt is. A számos példányban látható "Ez a mi alkotmányunk" felirat és a "Hajrá magyarok!", "Hajrá Viktor!" vissza-visszatérő skandálása semmi kétséget nem hagyott efelől.
Paul Krugman a New York Times-ban arról ír, hogy a magyarok többsége nem áll az alkotmány mellett. Cikke érdekes módon a szimpátiafelvonulás előtt néhány órával jelent meg, talán azért, hogy ne kelljen figyelembe venni a tüntetés üzenetét. Krugman úr alighanem sietett az írással, mert másnap már nem írhatta volna meg. Szerettem volna egy helyesbítő kommentet elhelyezni a cikk alatt. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a honlap 3 nappal a cikk megjelenése után már nem fogad észrevételeket, azokat a szerkesztőségbe kell beküldeni. Ha ez a liberális amerikai lap által képviselt véleménynyilvánítási szabadság, akkor Magyarország a médiaszabadság védőbástyája: nálunk azonnal vagy moderálást követően bárki kommentálhatja a neki nem tetsző híranyagot, amennyiben ezt nyomdafestéket tűrő nyelven teszi. Alighanem az NYT is rájött, hogy ez a gyakorlat finoman szólva ciki, ma visszatérve úgy látom, már ismét szabad kommentálni. Be is küldöm észrevétel gyanánt ezt az írást. (Paul Krugman cikke: http://krugman.blogs.nytimes.com/2012/01/21/hungary-misunderstood/ )
A nagy számháború célja álláspontom szerint a kormányt támogató többség elbizonytalanítása: az 1-10% közötti támogatottsággal rendelkező magyar liberális értelmiség úgy növeli a jobboldali kormánnyal szembeni ellenkezése súlyát, hogy külföldi tudósításokra hivatkozik. Mondván, lehet, hogy itthon kisebbségben vagyunk, de hozzánk hasonlóan gondolkodik az EU, az IMF, az amerikai külügyminiszter és a nemzetközi média, röviden, az egész szabad világ. Egy a bökkenő: az egész szabad világ a magyar liberális értelmiséget használja tájékozódási forrásként, azaz egy kisebbségi álláspontot mutat be mérvadóként.
Ez nem lenne baj, egyrészt belefér a kritikai gondolkodásba, másrészt senki nem mondta, hogy ha a többség szerint 2x2=7, akkor az úgy is van. Ugyanakkor elgondolkodtató, ha a kisebbségi vélemény nem csak többségivé, hanem kizárólagosság válik; ha a média nem is kíváncsi az alternatív hangokra. Ugyancsak elgondolkodtató a kisebbségi véleményt a szabad világ véleményeként visszatükröző újságírók fentebb illusztrált hanyagsága a tényekkel. Ha tiszta a tudósító lelkiismerete, miért kell azt állítania, hogy a kormányt támogató felvonulók másfélszer annyian voltak, mint a tiltakozó ellenzékiek, szemben a hatszoros szorzóval? A korrektség kedvéért az érem mindkét oldalát fel kellett volna mutatnia. Ha tiszta a Nobel-díjas közgazdász érvelése, miért kell épp a kormánypárti tüntetés előtt kijelentenie, hogy a többség nem támogatja az alkotmány, és miért nem frissül ez az álláspont a néhány órán belül lényegi változást mutató tények tükrében? Miért tiltja le az írást közzé tevő lap a helyesbítő kommenteket 3 nappal a megjelenés után, ha elfogulatlan helyzetképet szándékozik adni?
Mind Magyarország, mind a nyugati média elfogulatlan képviselői számára hasznos lesz választ adni ezekre a kérdésekre.
Én ott voltam a kormánypárti felvonuláson, helyből nézve minimum félmilliósnak tűnt a tömeg. A Kossuth tértől az Alkotmány utcán és a Bajcsy-Zsilinszky úton át, majd az Andrássy úton egészen az Oktogonig állt tömören a menet, mintegy 30 fővel kitöltve a teljes utcaszélességet. Nem minden nap lehet ilyet látni Magyarországon. A nyilvánvalóan kormánypárti Belügyminisztérium közel 400 ezerre becsülte a létszámot. Én utólag, térkép alapján, az Operaház előtt létszám hatszorosát tartom reálisnak. Nick Thorpe nem vizsgálta meg kellő gondossággal a forrásait, vagy a számok ügyes kozmetikázásával álcázza elfogultságát. (A térkép az Operaház előtti tüntetés területét ábrázolja, amely a kormánypárti tüntetés területének mintegy hatoda: http://maps.google.com/maps/ms?msa=0&msid=204859493139696694978.0004b58f1d883eede26ab&ie=UTF8&t=m&vpsrc=6&ll=47.50283,19.059412&spn=0.003262,0.004807&z=17&source=embed )
A békésen felvonuló hatalmas tömeg egy emberként kiállt Orbán Viktor és kormánya mellett, ideértve a reformokat és az alkotmányt is. A számos példányban látható "Ez a mi alkotmányunk" felirat és a "Hajrá magyarok!", "Hajrá Viktor!" vissza-visszatérő skandálása semmi kétséget nem hagyott efelől.
Paul Krugman a New York Times-ban arról ír, hogy a magyarok többsége nem áll az alkotmány mellett. Cikke érdekes módon a szimpátiafelvonulás előtt néhány órával jelent meg, talán azért, hogy ne kelljen figyelembe venni a tüntetés üzenetét. Krugman úr alighanem sietett az írással, mert másnap már nem írhatta volna meg. Szerettem volna egy helyesbítő kommentet elhelyezni a cikk alatt. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a honlap 3 nappal a cikk megjelenése után már nem fogad észrevételeket, azokat a szerkesztőségbe kell beküldeni. Ha ez a liberális amerikai lap által képviselt véleménynyilvánítási szabadság, akkor Magyarország a médiaszabadság védőbástyája: nálunk azonnal vagy moderálást követően bárki kommentálhatja a neki nem tetsző híranyagot, amennyiben ezt nyomdafestéket tűrő nyelven teszi. Alighanem az NYT is rájött, hogy ez a gyakorlat finoman szólva ciki, ma visszatérve úgy látom, már ismét szabad kommentálni. Be is küldöm észrevétel gyanánt ezt az írást. (Paul Krugman cikke: http://krugman.blogs.nytimes.com/2012/01/21/hungary-misunderstood/ )
A nagy számháború célja álláspontom szerint a kormányt támogató többség elbizonytalanítása: az 1-10% közötti támogatottsággal rendelkező magyar liberális értelmiség úgy növeli a jobboldali kormánnyal szembeni ellenkezése súlyát, hogy külföldi tudósításokra hivatkozik. Mondván, lehet, hogy itthon kisebbségben vagyunk, de hozzánk hasonlóan gondolkodik az EU, az IMF, az amerikai külügyminiszter és a nemzetközi média, röviden, az egész szabad világ. Egy a bökkenő: az egész szabad világ a magyar liberális értelmiséget használja tájékozódási forrásként, azaz egy kisebbségi álláspontot mutat be mérvadóként.
Ez nem lenne baj, egyrészt belefér a kritikai gondolkodásba, másrészt senki nem mondta, hogy ha a többség szerint 2x2=7, akkor az úgy is van. Ugyanakkor elgondolkodtató, ha a kisebbségi vélemény nem csak többségivé, hanem kizárólagosság válik; ha a média nem is kíváncsi az alternatív hangokra. Ugyancsak elgondolkodtató a kisebbségi véleményt a szabad világ véleményeként visszatükröző újságírók fentebb illusztrált hanyagsága a tényekkel. Ha tiszta a tudósító lelkiismerete, miért kell azt állítania, hogy a kormányt támogató felvonulók másfélszer annyian voltak, mint a tiltakozó ellenzékiek, szemben a hatszoros szorzóval? A korrektség kedvéért az érem mindkét oldalát fel kellett volna mutatnia. Ha tiszta a Nobel-díjas közgazdász érvelése, miért kell épp a kormánypárti tüntetés előtt kijelentenie, hogy a többség nem támogatja az alkotmány, és miért nem frissül ez az álláspont a néhány órán belül lényegi változást mutató tények tükrében? Miért tiltja le az írást közzé tevő lap a helyesbítő kommenteket 3 nappal a megjelenés után, ha elfogulatlan helyzetképet szándékozik adni?
Mind Magyarország, mind a nyugati média elfogulatlan képviselői számára hasznos lesz választ adni ezekre a kérdésekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése