Gyakran halljuk mostanában, hogy ez vagy az nem ördögtől való. A változatosság kedvéért olyan ügyről írok, amely tényleg ördögtől való: ez Magyarország eladósítása 2002 és 2010 között.
A Fidesz-kormány 2002-ben 55% GDP-arányos adóssággal adta át az államkasszát (a ciklus alatt 62%-ról sikerült ennyire levinni). Az MSZP-SZDSZ koalíció jóléti ígéretekkel nyert, melyekre nem rendelkeztünk GDP-fedezettel, ezért gigantikus hitelfelvétel indult be. 2006-ban már világos volt, hogy minden további hitelfelvétel veszélyes, ám Gyurcsány Ferenc épp oly bátran folytatta az adósságnövelést, amilyen gyönge kézzel egyetlen reformot sem valósított meg, holott saját táborának is kizárólag ezzel tudta indokolni, hogy az őszödi beszéd után miért nem mond le.
A 2008-as hitelválság váratlanul érte az MSZP-kormányt, a kamatugrás miatt (14,5% a rekord 2009 tavaszán) egy év alatt hatalmasat nőtt az adósságállomány. Ezért kényszerült félig-meddig lemondani Gyurcsány úr, átadva közeli barátjának és bizalmasának a stafétát. Bajnai úr fékezte, de nem állította le az adósságspirált, nehogy óvatlanul elrontsa az ördögi tervet. Mikor a baloldal van hatalmon, zálogba csapja a jövőnket, abból dáridózunk. Felületesen úgy szokás erre emlékezni, hogy "jólét volt". Mikor a jobboldal kerül hatalomra, kénytelen kiváltani a jövőnket a zaciból, ez azonban a hatalmas kamat miatt sokba kerül. A jövő visszavásárlása szükséges és hasznos, rövid távon viszont nem használ a közhangulatnak. Felületesen úgy szokás rá emlékezni, hogy "a baloldal alatt mintha jobban éreztük volna magunkat". Ha végiggondoljuk, a látszat éppen fordítottja a valóságnak. De mivel kevesen gondoljuk végig, választáskor a pálya automatikusan balra lejt. Utoljára Hitler tudott efféle zseniálisan gonosz terveket kieszelni.
Az volt az elgondolás, hogy az MSZP a fenntarthatóság végső határára tolja az adósságot, hogy a jobboldali kormány alatt garantáltan felrobbanjon az adósságbomba. A baloldal ugyanis gyárilag bankkonform, a jobboldal meg persona non grata. Ha jól gazdálkodik, akkor is magasabb kamattal számolhat. Két hete így fogalmazta ezt meg virágnyelven a Napi Gazdaság: a minősítés nem csak az alapadatok minőségéről, hanem egyben a kormány gazdaságpolitikájának hitelességéről is szól. Magyarul, itt pofára osztályoznak. Fontoljuk meg: hiteltelen gazdaságpolitikával nem lehet jó alapadatokat előállítani, jó alapadatok esetén pedig definíció szerint nem lehet hiteltelen a gazdaságpolitika.
A Fidesz-kormány mégis pocsék osztályzatot kap, mert csak. Ha az MSZP lenne kormányon, akkor 80% GDP-arányos adósság magas ugyan, sokkal tovább már nem növelhető, de ortodox megszorításokkal kezelhető. Csökkentése érdekében eladhatjuk a megmaradt közérdekű államvagyont, hogy utána 30 évig ne találjunk ismét magunkra. Mivel a Fidesz van kormányon, 80% GDP-arányos adósság rettenetes világbotrány, a piac szétszed bennünket. Mi lesz ennek a nyilvánvaló jele? A forint jelentős gyengülése. Ezzel érvel Róna Péter, aki fél éve a válságból kivezető útként még a forint jelentős gyengítését szorgalmazta. Róna úrnak, és minden saját IQ-val dolgozó magyarnak el kéne döntenie, hogy a forintgyengülés a gazdaságélénkítő politika sikerének záloga vagy piaci széttépetésünknek a jele...
Figyeljük meg a körkörös logikát: 1. a közvélemény nem képes önállóan megítélni a gazdaságpolitikát, ezért annak visszhangjából tájékozódik, mint a denevér; 2. tény, hogy nemzetközileg nem hisznek a Fidesz gazdaságpolitikájában; 3. valószínű, hogy ha hinnének benne, akkor működne, hiszen jók az alapadataink; 4. ám nem hisznek, ezért tényleg nagy nehézségekkel kell szembenéznünk; 5. mivel nagyok a nehézségek, a közvélemény is úgy véli, hogy hiteltelen a gazdaságpolitika. Végső összesítésben: alapvető nemzeti érdekünk megítélését a külvilág és a nemzetben bevallottan nem gondolkodó baloldal egybecsengő értékeléséhez kötjük. Ez egy született lúzer önsorsrontó logikája.
Magyarország eladósítása a baloldal ördögi stratégiája a nemzeti érdekben gondolkodó jobboldal hatalomtól távol tartására. Célja, hogy a bőgatyás bugaci kriptonyilas birkamagyar jóléti denevér sose szavazzon a jobboldalra, vagy ha mégis, akkor hamarosan rájöjjön, hogy -- Kertész Ákos szavaival -- a baloldal az egyetlen reménye. Ebben a forgatókönyvben az adófizetők választhatnak, hogy jólétüket gerincroppantó adósságszolgálat vagy az általános érdekű szolgáltatásokhoz szükséges állami eszközök kiárusítása formájában szeretnék-e elveszíteni.
Szerencsénkre a Fidesz nemzeti érdekű forgatókönyvet követ, ennek keretében rögzíti az Alaptörvény, hogy 50%-os adósságplafon fölött a kormány csak lefelé módosíthatja az adósságot. Egyből kitört a baloldali siránkozás: ez nem ér, legzseniálisabb taposóaknánkból kiszerelni a detonátort! Ez nem demokratikus! Mindjárt könnyezek. A végzetesen meggyengült baloldal már "csak" a hitelminősítőkre és a világ összes médiájára támaszkodhat nemzete adósrabszolgaságban tartása érdekében. Öntsünk tiszta vizet a pohárba: aki az adósrabszolga forgatókönyvben érdekelt, keressen rá érveket. Aki nemzeti jólétet szeretne, keressen ellenérveket. Honfitársak, elő azzal a híres magyar IQ-val!
A Fidesz-kormány 2002-ben 55% GDP-arányos adóssággal adta át az államkasszát (a ciklus alatt 62%-ról sikerült ennyire levinni). Az MSZP-SZDSZ koalíció jóléti ígéretekkel nyert, melyekre nem rendelkeztünk GDP-fedezettel, ezért gigantikus hitelfelvétel indult be. 2006-ban már világos volt, hogy minden további hitelfelvétel veszélyes, ám Gyurcsány Ferenc épp oly bátran folytatta az adósságnövelést, amilyen gyönge kézzel egyetlen reformot sem valósított meg, holott saját táborának is kizárólag ezzel tudta indokolni, hogy az őszödi beszéd után miért nem mond le.
A 2008-as hitelválság váratlanul érte az MSZP-kormányt, a kamatugrás miatt (14,5% a rekord 2009 tavaszán) egy év alatt hatalmasat nőtt az adósságállomány. Ezért kényszerült félig-meddig lemondani Gyurcsány úr, átadva közeli barátjának és bizalmasának a stafétát. Bajnai úr fékezte, de nem állította le az adósságspirált, nehogy óvatlanul elrontsa az ördögi tervet. Mikor a baloldal van hatalmon, zálogba csapja a jövőnket, abból dáridózunk. Felületesen úgy szokás erre emlékezni, hogy "jólét volt". Mikor a jobboldal kerül hatalomra, kénytelen kiváltani a jövőnket a zaciból, ez azonban a hatalmas kamat miatt sokba kerül. A jövő visszavásárlása szükséges és hasznos, rövid távon viszont nem használ a közhangulatnak. Felületesen úgy szokás rá emlékezni, hogy "a baloldal alatt mintha jobban éreztük volna magunkat". Ha végiggondoljuk, a látszat éppen fordítottja a valóságnak. De mivel kevesen gondoljuk végig, választáskor a pálya automatikusan balra lejt. Utoljára Hitler tudott efféle zseniálisan gonosz terveket kieszelni.
Az volt az elgondolás, hogy az MSZP a fenntarthatóság végső határára tolja az adósságot, hogy a jobboldali kormány alatt garantáltan felrobbanjon az adósságbomba. A baloldal ugyanis gyárilag bankkonform, a jobboldal meg persona non grata. Ha jól gazdálkodik, akkor is magasabb kamattal számolhat. Két hete így fogalmazta ezt meg virágnyelven a Napi Gazdaság: a minősítés nem csak az alapadatok minőségéről, hanem egyben a kormány gazdaságpolitikájának hitelességéről is szól. Magyarul, itt pofára osztályoznak. Fontoljuk meg: hiteltelen gazdaságpolitikával nem lehet jó alapadatokat előállítani, jó alapadatok esetén pedig definíció szerint nem lehet hiteltelen a gazdaságpolitika.
A Fidesz-kormány mégis pocsék osztályzatot kap, mert csak. Ha az MSZP lenne kormányon, akkor 80% GDP-arányos adósság magas ugyan, sokkal tovább már nem növelhető, de ortodox megszorításokkal kezelhető. Csökkentése érdekében eladhatjuk a megmaradt közérdekű államvagyont, hogy utána 30 évig ne találjunk ismét magunkra. Mivel a Fidesz van kormányon, 80% GDP-arányos adósság rettenetes világbotrány, a piac szétszed bennünket. Mi lesz ennek a nyilvánvaló jele? A forint jelentős gyengülése. Ezzel érvel Róna Péter, aki fél éve a válságból kivezető útként még a forint jelentős gyengítését szorgalmazta. Róna úrnak, és minden saját IQ-val dolgozó magyarnak el kéne döntenie, hogy a forintgyengülés a gazdaságélénkítő politika sikerének záloga vagy piaci széttépetésünknek a jele...
Figyeljük meg a körkörös logikát: 1. a közvélemény nem képes önállóan megítélni a gazdaságpolitikát, ezért annak visszhangjából tájékozódik, mint a denevér; 2. tény, hogy nemzetközileg nem hisznek a Fidesz gazdaságpolitikájában; 3. valószínű, hogy ha hinnének benne, akkor működne, hiszen jók az alapadataink; 4. ám nem hisznek, ezért tényleg nagy nehézségekkel kell szembenéznünk; 5. mivel nagyok a nehézségek, a közvélemény is úgy véli, hogy hiteltelen a gazdaságpolitika. Végső összesítésben: alapvető nemzeti érdekünk megítélését a külvilág és a nemzetben bevallottan nem gondolkodó baloldal egybecsengő értékeléséhez kötjük. Ez egy született lúzer önsorsrontó logikája.
Magyarország eladósítása a baloldal ördögi stratégiája a nemzeti érdekben gondolkodó jobboldal hatalomtól távol tartására. Célja, hogy a bőgatyás bugaci kriptonyilas birkamagyar jóléti denevér sose szavazzon a jobboldalra, vagy ha mégis, akkor hamarosan rájöjjön, hogy -- Kertész Ákos szavaival -- a baloldal az egyetlen reménye. Ebben a forgatókönyvben az adófizetők választhatnak, hogy jólétüket gerincroppantó adósságszolgálat vagy az általános érdekű szolgáltatásokhoz szükséges állami eszközök kiárusítása formájában szeretnék-e elveszíteni.
Szerencsénkre a Fidesz nemzeti érdekű forgatókönyvet követ, ennek keretében rögzíti az Alaptörvény, hogy 50%-os adósságplafon fölött a kormány csak lefelé módosíthatja az adósságot. Egyből kitört a baloldali siránkozás: ez nem ér, legzseniálisabb taposóaknánkból kiszerelni a detonátort! Ez nem demokratikus! Mindjárt könnyezek. A végzetesen meggyengült baloldal már "csak" a hitelminősítőkre és a világ összes médiájára támaszkodhat nemzete adósrabszolgaságban tartása érdekében. Öntsünk tiszta vizet a pohárba: aki az adósrabszolga forgatókönyvben érdekelt, keressen rá érveket. Aki nemzeti jólétet szeretne, keressen ellenérveket. Honfitársak, elő azzal a híres magyar IQ-val!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése