Az állam a gyengék védelmezője az erősekkel szemben. Thomas Hobbes az 1600-as évek elején, Leviathan című művében fektette le azokat az egyetelmes szabályokat, amelyekből minden állam működése és legitimációja levezethető. Hobbes abból indult ki, hogy az egyén korlátlanul szabad, következésképpen akár ki is foszthatja, meg is ölheti embertársait. Ez az erőseknek kedvez, a gyengéknek kevésbé. Ezért a gyengék összefognak, és megalapítják azt a hatóságot (a "szuverén"-t, azaz az államot), amely az erőseket visszafogja, a gyengék biztonságát garantálja.
Ez az állam és polgárai között létrejövő íratlan társadalmi szerződés tartalma, és minden állam abból meríti a legitimációját, hogy a gyengék többsége szerint hatékony védelmet biztosít. Ha az állam visszaél a hatalmával, egy ponton túl rosszabb lesz a mellékhatás, mint a kiinduló probléma. A gyengék többsége megvonja a bizalmát az államtól, amely ezáltal elveszti a legitimitását, és rövid időn belül forradalom söpri el.
Nincsen rózsa tövis nélkül, azaz az állam nem csupán a törvényesség őre, hanem önjáró gépezet is egyben: a a polgárok adók formájában fizetik a költségeket, emellett bürokrácia, kockafejű gondolkodás, bikkfanyelv, hatékonytalanság és korrupció formájában szenvedik el a védelem mellékhatását. A tűréshatár társadalmanként változik, de a zéró tolerancia elve itt nem működik, mert ugyanúgy az állam teljes széteséséhez vezet, mint a fékevesztett korrupció.
A polgárok közös érdeke megtalálni azt az egyensúlyi pontot, ahol a gyengék többsége szerint az állam kellően erős a normaszegők és a normaszegőket üldözve normát szegők megfékezésére, s egyben jólétet és békét biztosít a mindennapokban, generációról generációra. Ez hosszabb idő után spontán módon elvezet az emberi jogok és a demokratikus eljárások kialakulásához, ha több generáció érzi úgy, hogy az állam alapvetően eredményesen működik.
Bővebben: http://en.wikipedia.org/wiki/Natural_law#Hobbes
Hogyan határozhatjuk meg, ki a gyenge és ki az erős? Gyenge, aki annak érzi magát, és a központi hatalomtól vár védelmet. Erős az, aki annak érzi magát, és nem vár védelmet a központi hatalomtól. Ezek a kategóriák idővel változhatnak. Akit kirabolnak a nyílt utcán, az gyengének érzi magát, az elkövető értelemszerűen nem -- míg le nem tartóztatják.
A társadalmi viszonyok és attitűdök országonként rendkívül eltérőek. A kisvárosban vagy farmon élő amerikaiak többsége a puskájától, és nem a központi hatalomtól vár védelmet, ezért a lehető legkisebb, legolcsóbb államra szavaz. Az irakiak többsége jobban tart a siíta-szunnita konfliktus kiéleződésétől, mint egy kemény diktatúrától, ezért nem hisz az amerikai típusú demokráciában. Az orosz társadalom egy modern cártól várja a közrend fenntartását, Putyin szerencséjére. Az összeomló afrikai államokban egy despotát is szívesebben lát a nép, mint a teljes káoszt. Az ázsiai tekintélyelvű társadalmak lassabban, nehezebben képesek változtatni az állam működési problémáin, mint Európa, ahol minden kamasz nyíltan lázadhat a tekintély ellen. Az európai fasizmus nem fatális félreértés eredménye volt, hanem ebben látták a gyengék a megoldást a szövetséges hatalmak önkényuralma, a kommunizmus terjedése, a háborús vereség utáni nyomor és megaláztatás, valamint a gazdasági világválság ellen, és a viszonylagos jólétért, biztonságért cserébe kiegyeztek Hitler pszichopátiájával.
Hobbes szabályai alapján egyszerű és következetes gondolatmenettel magyarázhatók a társadalmi jelenségek. Frissebb példák: 1. az SZDSZ azért veszítette el a támogatottságát, mert egyre inkább erősekből állt, és elveszítette a gyengék szimpátiáját; 2. az MSZP történelmi vereségéhez az vezetett, hogy nem volt képes jólétet és biztonságot garantálni a gyengék számára; a gyöngyöspatai incidenssorozat csak egy példa a sokból, melynek nyomán a választók Magyar Gárda és a Jobbik felé fordultak; 3. a Fidesz azért lehet továbbra is a legnépszerűbb párt, mert a gyengék többsége szerint minden más pártnál alkalmasabb Magyarország a gyengék által elvárt tartalmú irányítására; az ellenzék értelemszerűen akkor lesz ismét nyeregben, ha a gyengék többsége úgy véli, hogy vonzóbb formában tudja biztosítani a Fidesz eredményességét.
Hogyan határozhatjuk meg, ki a gyenge és ki az erős? Gyenge, aki annak érzi magát, és a központi hatalomtól vár védelmet. Erős az, aki annak érzi magát, és nem vár védelmet a központi hatalomtól. Ezek a kategóriák idővel változhatnak. Akit kirabolnak a nyílt utcán, az gyengének érzi magát, az elkövető értelemszerűen nem -- míg le nem tartóztatják.
A társadalmi viszonyok és attitűdök országonként rendkívül eltérőek. A kisvárosban vagy farmon élő amerikaiak többsége a puskájától, és nem a központi hatalomtól vár védelmet, ezért a lehető legkisebb, legolcsóbb államra szavaz. Az irakiak többsége jobban tart a siíta-szunnita konfliktus kiéleződésétől, mint egy kemény diktatúrától, ezért nem hisz az amerikai típusú demokráciában. Az orosz társadalom egy modern cártól várja a közrend fenntartását, Putyin szerencséjére. Az összeomló afrikai államokban egy despotát is szívesebben lát a nép, mint a teljes káoszt. Az ázsiai tekintélyelvű társadalmak lassabban, nehezebben képesek változtatni az állam működési problémáin, mint Európa, ahol minden kamasz nyíltan lázadhat a tekintély ellen. Az európai fasizmus nem fatális félreértés eredménye volt, hanem ebben látták a gyengék a megoldást a szövetséges hatalmak önkényuralma, a kommunizmus terjedése, a háborús vereség utáni nyomor és megaláztatás, valamint a gazdasági világválság ellen, és a viszonylagos jólétért, biztonságért cserébe kiegyeztek Hitler pszichopátiájával.
Hobbes szabályai alapján egyszerű és következetes gondolatmenettel magyarázhatók a társadalmi jelenségek. Frissebb példák: 1. az SZDSZ azért veszítette el a támogatottságát, mert egyre inkább erősekből állt, és elveszítette a gyengék szimpátiáját; 2. az MSZP történelmi vereségéhez az vezetett, hogy nem volt képes jólétet és biztonságot garantálni a gyengék számára; a gyöngyöspatai incidenssorozat csak egy példa a sokból, melynek nyomán a választók Magyar Gárda és a Jobbik felé fordultak; 3. a Fidesz azért lehet továbbra is a legnépszerűbb párt, mert a gyengék többsége szerint minden más pártnál alkalmasabb Magyarország a gyengék által elvárt tartalmú irányítására; az ellenzék értelemszerűen akkor lesz ismét nyeregben, ha a gyengék többsége úgy véli, hogy vonzóbb formában tudja biztosítani a Fidesz eredményességét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése