Miután a keresztények felkészültek a rasszizmus- és kirekesztésvádak kezelésére, nyugodt lelkiismerettel vállalhatják az identitásukat: feltehetően folyamatos kettős mércés támadásoknak lesznek kitéve, de az álérvek felszámolják önmagukat. Az egységes mérce gyakorlatilag támadhatatlan, mert olyan mély biológiai alapokra támaszkodik, hogy még a csimpánzok, a denevérek és a halak is értik. A kölcsönösség-viszonosság (egységes mérce) az állatvilágból származó evolúciós szabály. Úgy másnak, ahogy neked. Aki ez ellen támad, az nem csak Jézus tanítását támadja, hanem az evolúciót és a saját legbelső meggyőződését próbálja ügyeskedő érveléssel legyőzni.
Az alapfokú tudatosságra szert tett keresztény közösségek autonómiája megrendíthetetlen, csakis rajtuk fog múlni, hogy kívülről kit és milyen mértékben engednek be, és cserébe milyen követelményeket támasztanak. A célszerű elvárás a tíz parancsolat és Jézus második szabályának betartása, akár hit nélkül. Aki erre nem hajlandó, az visszakeresztezi a keresztény közösséget, lerontja a mintát. Barátsággal és szeretettel azt javasolhatjuk neki, hogy legyen a saját értékrendjét valló és élő közösség tagja, figyelje meg, hogyan teljesít az a közösség a keresztény mintához képest. Így meglesz a kontrollcsoport, lehet mihez viszonyítani a kereszténység versenyelőnyét.
Miben jelentkezik ez a versenyelőny? A szimmetrikus etika és egységes mérce minden demokrácia alapja, ezek nélkül képmutató lódítás, hogy mindenki egyenlő. A mai "demokráciákban" körülnézve feltűnhet, hogy valami nem stimmel az elit és a köznép viszonylatában. Mindenki egyenlő, csak egyesek sok mérföldes előnnyel startolnak, és a többiek élete túl rövid ahhoz, hogy behozzák a lemaradást. Egy szimmetrikus etikájú, egységes mércéjű keresztény közösség nem teremt angyali idillt, de lényegesen könnyebbé teszi a társadalmi felemelkedést. Nem szünteti meg a relatív szegénységet, de felszámolja a nyomort. Senkinek nincs joga lustálkodni, parlagon hagyni a képességeit, önpusztítani és nyomorogni.
A "szeresd embertársadat, mint önmagadat" szabály jegyében mindenkivel szemben elvárás, hogy tanuljon, iparkodjon és boldoguljon. A "nem vagyok boldog, mert nincs hozzá kedvem, mi közöd hozzá?" nem jó kifogás. Egy etikai autonómiában élő közösség begyűjti a hajléktalanjait, és tanulásra, munkára, emberhez méltó életre fogja őket, mégpedig az embertársi szeretet jegyében. Tanulásra készteti a szegénységben élőket, hogy a gyerekei már ne éljenek szegénységben. Szociális érzékenységre készteti az elitet, mert csak a többieket folyamatosan felzárkóztató elit érdemli meg, hogy felső osztály maradjon. A keresztény közösség társadalmi rendezőelve az érdem, latin szóval a merit. Az érdemek szerint berendezett társadalom neve meritokrácia, Jézus ilyen társadalmi berendezkedést tanított.
Meritokráciáról más világnézet-etika keretében legfeljebb álmodhat az emberiség, ezt a berendezkedést kizárólag a kereszténységet átvéve lehet megvalósítani. A keresztény etikai autonómia célja, hogy középtávon meritokrata unióvá tegyen a világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése