2014. október 9., csütörtök

Sikerkalauz keresztényeknek 9/a. fejezet

Művészeti siker
Talán ez a legnehezebb témakör a keresztények számára, ha félnek szembenézni önmagukkal, és nem szeretnék tudni, mi lakik bennük. Aggodalomra semmi ok, Jézus tudta, mi lakik az emberben, és a tanításában ezt is figyelembe vette.

Mi az, ami az emberben lakik, és amit csak Jézus vett figyelembe? Egy csomó nyugtalanító késztetés, amely 50 milliárd, külön-külön genetikai programmal rendelkező sejtből indul ki. Emiatt senki nem ura magának mindig, minden tekintetben. Nyugtalanító tudat alatti késztetések hajtanak valamennyiünket a a fennmaradás és szaporodás ősi céljai felé, miközben az agyunk igyekszik a lehető legidealistább elképzeléseket előállítani, a legszebb énképünket fenntartani.

Jézuson kívül senki nem használ(t) reális embermodellt. Néhány példa különböző korok téveszméire.

- Szókratész, Platón és Arisztotelész feltételezte, hogy az ember 100%-ban tudatos lény, tökéletesen ura a döntéseinek, és mindig pontosan azt teszi, amit ésszerű gondolkodással elhatározott. A modern lélektan rámutatott, hogy ez mennyire nem igaz.

- Thomas More az Utópiában feltételezte, hogy egy tökéletes társadalom megelégszik háromféle foglalkozással, és hogy az emberek őszintén kiábrándulnak az ékszerekből, felnőve értéktelen semmiségnek tartják majd őket. Nem így lett.

- Egyes pápák feltételezték, hogy a kamatra történő pénzkölcsönzés nem csak bűnös, hanem felesleges is, ezért betiltották. Ennek köszönhetően alakult ki egy, a kereszténységtől teljesen független értékrendet valló bankszakma, amely mára önálló hatalmi ággá vált.

- Az angol puritánok feltételezték, hogy a szórakozás az erény jegyében betiltható, és az erényes embereknek nem fog hiányozni. Betiltották a színházakat, a táncot és a mulatságokat. Hamarosan meg is buktak.

- A naiv amerikaiak feltételezték, hogy a szesz egyszerűen betiltható. Mire rájöttek, hogy nem, már gazdaggá tették a szeszcsempészeket és a maffiát. A naivitásukkal egész bűnözői hálózatokat szabadítottak rá a társadalomra.

- A "felvilágosult" ateisták feltételezték, hogy Isten csak úgy megszüntethető, okos ember nem hisz benne, és hamarosan mindenki megokosodik. Nem egészen így alakult, mert Isten helyett a horoszkóptól a sámánizmuson át a a feng-suiig különböző istenpótlékok alakultak ki, amelyekre tömeges igény mutatkozik. (Isten meghalt - Nietzsche, 1883; Nietsche meghalt - Isten, 1900)

- A kommunisták az Istentől megfosztott emberről feltételezték, hogy végtelenül értelmes és belátó, önként aláveti magát az emberiség közösségi érdekeinek - vagy meghalasztják. Pár millió embert meg is halasztottak, de a többiek még ennek hatására sem lettek belátóak, sehogy sem akarták önként alávetni magukat az emberiség közösségi érdekeknek. Mivel még a pártvezetők sem bizonyultak kommunista embertípusnak, a rendszer megbukott.

- A liberálisok feltételezték, hogy az ember alapvetően nem rasszista és előítéletes, még csak nem is fiú vagy lány, ezek társadalmi konvenciók, és mindenki könnyedén leszoktatható az efféle egyszerűsített gondolatmenetekről. Kiderült, hogy ez maga egy erősen leegyszerűsített elképzelés.

- A vallástalan demokrácia szószólói feltételezik, hogy az ember nem vallási megfontolásból erkölcsös, és nem csak a kereszténység miatt demokrata, hanem az erkölcs magától jön, és a demokrataság vallástól függetlenül szinte minden ember mély vágya. Ha körülnézünk a világban, megállapíthatjuk, hogy ez az ötlet láthatóan megbukott.

- Maguk a keresztények is elszámították magukat, amikor feltételezték, hogy a hit minden személyiségproblémát megold, és aki keresztényként újjászületett, az könnyedén hátat fordít az addigi életének, elmúlnak a földi vágyai, a bűn meg sem érinti többé, nem lesznek kibeszélendő, feldolgozandó hétköznapi emberi problémái. Ez tarthatatlan illúziónak bizonyult. A téveszme kialakulásában jelentős szerepet játszott szent Pál, akinek személy szerint nyomós oka volt rá, hogy aszketikus életvitellel kompenzáljon, de az ő egyedi esetéből tévedés volt hosszú távú rendszert csinálni. A páli idők üldözései közepette a keresztény átlagember könnyen lemondó aszkétává válhatott. Jelenleg fordított helyzet van, az általános jólétben az aszketikus alkatú keresztény is örömkereső átlagkereszténnyé válhat. Kétezer éve az etikai közösség túlélése volt a tét, ma az etikának köszönhetően jólétbe jutott közösségek létszámmegőrzése a feladat. Az Istennek leginkább tetsző apácai/szerzetesi odaszánás most valószínűleg a testiség elfogadása és a gyermekvállalás.

A biológiai adottságait vállaló emberiség gyönyörködni és szórakozni vágyik, etikus vagy etikátlan keretek között. A keresztényeknek azért kötelező jelen lenniük a művészetekben, hogy az etikus megoldást képviseljék.
Folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése