Sikerkalauz keresztényeknek 7/c. fejezet

Az előző rész végén arra a következtetésre jutottam, hogy a 21. századi kölcsönös függőség állapotában a keresztényeknek nincs hová húzódniuk a "világ" elől, Jézus értékrendjének érvényesítése érdekében kénytelenek működtetni és irányítani az általuk igénybe vett létesítményeket, erőforrásokat - óvodától egyetemig, zöldségeskerttől zöldségesboltig, takarékpénztártól nagybankig, műhelytől vállalatig, órástól autógyárig, téglagyártól kivitelezőig, termelőtől áruházig, kamerától tv-adóig, szerkesztőségtől újságosig, szerzőtől színpadig, filmstúdiótól mozihálózatig. Nem gazdagodási céllal, hanem mert mindezekre szükségük van, és nem vethetik magukat külső, tapasztalat szerint nem keresztény értékrend (azaz nem szimmetrikus etika, egységes mérce és az embertársak szeretete, hanem ezek ellenkezője) alá.

Mit jelent ez konkrétan? Teljes önellátást, de nem elszigetelten, hanem nyílt versenyben. A keresztények közül a rátermettek kötelesek gazdasági tevékenységekkel foglalkozni, vállalkozásokat indítani, és azokat igazságosan, keresztény etika szerint működtetni. (Szimmetrikus etikával, egységes mércével, az embertársak szeretete alapján.)

Keresztény kis- és nagybirtokokra, iparvállalatokra, bankokra, újságokra, tv- és rádiócsatornákra van szükség. Keresztény rádiócsatorna alatt persze nem zsolozsmázós adásokat (à la Mária Rádió) kell érteni, hanem a világról keresztény értékrend szerint beszámoló műsorfolyamot. A médiaetikára egy következő fejezetben visszatérünk, egyelőre maradjunk az ipari-pénzügyi-szolgáltatási kérdéseknél.

Milyen egy keresztény vállalkozás etikája, miben különbözik egy nem keresztény vállalkozásétól? Nagyon sok részletben, és az általános szemléletben is.

A világi tőkés vállalkozás akkora profitra törekszik, amekkorát a dolgozók még lázadás nélkül eltűrnek. A keresztény tőkés vállalkozás akkora profitra törekszik, amekkorát a keresztény befektetők és a dolgozók is igazságosnak tartanak. Igazságos profit? Nincs itt fogalmi ellentmondás? Nincs, hiszen ha bármelyik keresztény bármikor befektethet egy vállalkozásba, akkor a profitelvárás igazságos lesz. Mindenki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy kamatoztassa a pénzét, de nem mindenki él ezzel a lehetőséggel. Aki nem él vele, az nem jogosan panaszkodik a profit mértékére, hiszen ha annyira magasnak tartja a nyereséget, szerezze meg a saját pénzével. Ha nincs saját pénze, takarékoskodjon, tegyen félre. Ha nem akar félretenni, nincs abban a helyzetben, hogy jogos kritikát fogalmazzon meg.

A mérce egységes: annyit hozzon a vállalkozás, amekkora hozamra te is hajlandó vagy befektetni a megtakarított pénzedet. Ha megelégszel kisebb hozammal, fektess be, várj el kisebb hozamot, és máris kisebb lesz a hozam. A profitelvárást maguk a keresztény befektetők határozzák meg, ezek után a profittal kapcsolatban nem lehet jogos kritikát megfogalmazni.

Bankok

Mekkora kamatra hitelezzen egy bank? Akkorára, amekkorával keresztényként befektetnél abba a bankba. Ha magasnak tartod a kamatot, fektesd be a pénzedet, várj el kisebb kamathozamot, és máris alacsonyabb lesz a kamat. A megoldás a kezedben (illetve a zsebedben) van.

Honnét jön össze mondjunk, 3000 keresztény, aki hajlandó fejenként 1 millió forintot befektetni egy bankba? Nem könnyű ennyi elkötelezett keresztényt találni. Beengedhető-e nem keresztény egy etikus alapon működő vállalkozásba? Óvatosan igen, ha az illető szimmetrikus etikai felfogást vall, egységes mércével mér, és puritán szemléletű. Utóbbi azért fontos, mert a pénz közelében könnyen elkényelmesedik az ember, a puritán hajlamúak azonban kevésbé akarnak ürügyeket gyártani a luxusigényeik alátámasztására.

Teljesen természetes folyamat, hogy az ember egy jó autóból nem ül vissza szívesen egy lényegesen olcsóbba, jó helyen lévő nagy házból nem költözik szívesen kevésbé jó helyen lévő kisebbe – kivéve, ha puritán szemléletű. A puritán szemléletű, etikailag megfelelő nem keresztények is alkalmasak tehát a gazdasági részvételre. Eleinte mindenképpen szükségesnek tűnik a nem keresztények bevonása, hiszen a tőke mellett a banki szakértelem is hiányzik ebben a körben. Nem szabad egy bank vezetését lelkes amatőrökre bízni.

Mekkora hozam várható el egy befektetéstől? Versenyképes hozam, vagyis amennyiért érdemes oda, és nem máshova tenni a pénzt. A legkisebb kockázattal az államkötvények vásárlása jár, utána következik a bankbetét. Mióta 100 ezer eurós felső határig csőd esetén sem vész el a betétként elhelyezett összeg, a bankbetétnek az állampapírokkal vetekedően alacsony kockázata van – persze ennek megfelelően alacsony kamattal. Kockázatosabb vállalati kötvényekbe fektetni a pénzt, hiszen a vállalat tönkremehet, cserébe a kötvényektől magasabb hozamot várnak el a befektetők. 

A legkockázatosabb részvényekbe fektetni a pénzt, így itt a legmagasabb a profitelvárás. A bankok részvénytársaságként működnek, jelentős nyereséget kell termelniük ahhoz, hogy megérje beléjük fektetni a pénzt. A keresztény bank alapítása feljebb vinné a betéti kamatokat, és lejjebb vinné a hitelkamatokat, és ez már jelentős előny, mármint a betétesek és a hitelfelvevők számára, kevésbé a befektetők számára. Azért van szükség keresztény befektetőkre, hogy a profitelvárás mércéje ne a mérhetetlen kapzsiság, hanem a korrekt és etikus megtérülési szemlélet legyen. A legetikusabb bank sem adhat hitelt irreálisan alacsony kamatra, mert belebukik, és ez senkinek sem szolgálja az érdekét. Meg kell találni a fenntarthatóan etikus működést garantáló profitszintet, és azt kell érvényesíteni.

Vállalatok, vállalkozások

Hasonló a helyzet a vállalatokkal és vállalkozásokkal: tehetős keresztény befektetők kellenek az elindulásukhoz, és a befektetett pénznek versenyképes hozamot kell biztosítania. Szerencsére vállalkozást a bankoknál jóval kevesebb pénzből lehet alapítani, fejenként akár néhány tízezer forinttal is be lehet szállni egy vállalkozásba. Nem reális elvárás a szociális szempontok érvényesítése, vagyis a rászorulók lakáshoz juttatása állami feladat, és nem egy ingatlanfejlesztő cég dolga. Az állam azért jött létre, hogy a társadalom közös erővel támogathassa a rászorulókat. A vállalkozások a maguk szerény képességei szerint természetesen hozzájárulhatnak a feladat ellátásához, de csak olyan mértékig, hogy fenntarthatóan tudjanak működni. A fenntartható működés a munkahelyek megőrzése miatt fontos, az elbocsátások csökkentik a jövedelmeket és a vásárlóerőt, rászorulóvá teszik a korábbi dolgozókat. A cél valójában az, hogy aki hajlandó dolgozni, az mind találjon tisztességesen fizetett munkát, és aki nem hajlandó dolgozni, az lényegesen kevesebb juttatást kapjon a szorgalmasaknál, hogy éhen ne haljon ugyan, de ösztönözve érezze magát a munkára.

A vállalkozások így felelhetnek meg a keresztény etikai elvárásoknak: megfelelő hozamot fizetnek a befektetőknek, megfelelő bért a dolgozóiknek, és megfelelő adót az államnak, hogy ebből lehessen támogatni a rászorulókat.

Áruházak

Fontos, hogy a keresztények találjanak olyan keresztény elvek szerint működő áruházat, ahol jó áron és jó minőségben megvásárolhatják a keresztények által készített árukat. Ez biztosítja a teljes ellátási lánc lefedését. Egy keresztény áruház nem lesz irreálisan olcsó, mert akkor csődbe megy. Az etikus működés nem az ésszerűtlenség szinonimája. A kereskedelem megfelelő hasznot termel, abból megfelelő adót fizet, a rászorulókat pedig az állam támogatja a befizetett adókból.

Befektetői és dolgozói jövedelmek

A befektetők akkor keresnek eleget, ha a vállalkozás megfelelő hozammal működik, és bárkinek megéri bele fektetni. A dolgozók akkor keresnek eleget, ha tartósan kereshetnek annyit, mert a vállalat jövőre és később is talpon marad. Az irreális bérelvárások tönkreteszik mind a céget, mind a dolgozók hosszú távú egzisztenciáját, követelőzni ezért csak bölcs belátással szabad.

Vállalati jótékonykodás

Egy etikus vállalkozás esetében nem korrekt elvárás, hogy nagyvonalúan támogassa a művészeteket, a sportot vagy a szegényeket. A mai mecénás cégek alapvetően etikátlanul működnek, és az indokolatlanul magas nyereségük egy töredékét igyekeznek nagy csinnadrattával eladományozni. Más szóval, tisztességes működés helyett alamizsnát osztanak. Egy etikus cégnek nincs indokolatlanul magas nyeresége, nincs miből nagyvonalúan adakozni. Melyik a jobb: ha egy etikátlanul működő vállalkozás alamizsnával vesztegeti meg a közvéleményt, vagy ha egy etikusan működő vállalkozás nem vesztegeti meg a közvéleményt? Mindkettő nem választható egyszerre. A művészetet, sportot és a rászorulókat az állam feladata támogatni, az etikusan működő vállalkozások által befizetett adókból.

A keresztény vállalkozások sikeréhez ésszerű, fenntarthatóságra törekvő gondolkodás kell. Egy naiv csupa szív-lélek keresztény elosztogatná a teljes nyereséget, tönkretenné a vállalkozást, munkanélkülivé tenné a dolgozókat, így jó szándéka ellenére a szegénységet növelné. A józanul gondolkodó gazdasági szakember megfelelő megtérülést biztosít a befektetőknek, versenyképes termékeket/szolgáltatásokat nyújt a vásárlóknak, fenntartható béreket fizet a munkavállalóknak, és korrektül befizeti a nyereségadót (valamint a béreket terhelő járulékokat) az államnak. A keresztény vállalkozások ebben az ésszerű keretben növelhetik a társadalom sikerét és jólétét, ezt az egyensúlyt megteremtve tehetik jobbá a világot.

Minden kereszténynek feladata és kötelessége részt venni a gazdasági javak etikus működtetésében.