2014. október 10., péntek

Sikerkalauz keresztényeknek 9/b. fejezet

Hogyan lehet szórakozni és szórakoztatni etikus keretek között? Könnyedén, nézzük csak meg Shakespeare, Molière, Schiller, Corneille és Racine színdarabjait, olvassuk el Cervantes, Dickens, Tolsztoj és Dosztojevszkij regényeit. A történeteikben a jók etikusan viselkednek, a rosszak meg etikátlanul, ki-ki meg is kapja, amit érdemel.

Hogyan lehet etikátlan keretek közé terelni az szórakoztatást? Ez is könnyű, nézzük csak meg a mai drámákat, olvassuk a mai szépirodalmat. A főhős már nem jó, mert az "elavult", a negatív hős nem nyeri el a büntetését, mert az "divatjamúlt". A szerelmesek csak azután lesznek egymáséi, hogy már sok máséi voltak... ez olyan modern. Félrelépni teljesen normális, hűnek maradni normálatlan elfojtás, csőlátó fantáziátlanság. A házasságok mind unalmasak, gyermeket vállalni pelus-kaki-pisi-hányás és énhalál, az erényesen viselkedők fafejű képmutatók, az erkölcsöt sutba dobók ellenben izgalmasak, szimpatikusak, követendők. A keresztény egyház és a papok kizárólag negatív összefüggésben jelennek meg, mint minden rossznak okai és fenntartói. A normakövető hős vaskalapos, sőt rossz, a szabályokra és a hagyományos erkölcsre fittyet hányó kalandor jó, sorsa szerencsésen alakul, a normaszegésért jutalmat kap. Így lehet történetekkel agyat mosni. Mire felnő egy mai gyerek, több száz ilyen "művet" lát, és biztosra vél tudni egy csomó dolgot, amelyről semmi személyes tapasztalattal nem rendelkezik.

A médiafogyasztó agya rendesen át van mosva liberalizmussal. Olyannyira, hogy a józan ész csak azután kezd el rá hatni, hogy kipróbálta a liberális módszereket, kiégett és kiábrándult, boldogtalan lett, és elkezdi nulláról újraépíteni a világképét. A keresztény alternatíva ekkor hatol ez a tudatáig, ekkor nyílik meg a Jézus tanításával elérhető földi boldogságra. A keresztény művek feladata a tudattágítás, miszerint a liberális kliséken kívül is van boldog élet, sőt ott van igazán!

Sok-sok keresztény szerzőnek kell ahhoz sikeressé és olvasottá/nézetté válnia, hogy az üzenet hasson.

A mondanivaló nem lehet túl didaktikus (lásd: comtesse de Ségur: Les petites filles modèls, kb.: A mintakislányok című szájbarágós történeteit), mert az unalmas. A művekben igazi kalandoknak kell szerepelniük, igazi izgalommal, hogy aztán a végén jóra forduljanak a dolgok. A jó nyerje el jutalmát, a rossz nyerje el büntetését, a történet végig maradjon átélhető és szórakoztató. Ha Shakespeare-nek sikerült, nekünk is sikerülni fog.
Folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése