2014. október 1., szerda

Sikerkalauz keresztényeknek 7/a. fejezet

Gazdasági siker
Vélhetnénk, hogy a jó keresztény nem foglalkozik a gazdasággal, mert az ellenkezik a Jézus tanította elvekkel. A Messiás azt mondta, hogy az Ő országa nem e világból való, hogy a követői ne gyűjtsenek kincseket a földön, hogy a hamis mammonból szerezzenek maguknak barátokat ahelyett, hogy a barátaikat kihasználva szereznének maguknak hamis mammont. Ha ez így van, miért kell mégis foglalkozni a gazdasággal?

Azért, mert nincs hatalmi vákuum: akár akarjuk, akár nem, valaki foglalkozni fog a gazdasággal, és a maga értékrendje szerint fogja azt irányítani. A keresztények egyetlen módon szerezhetnek érvényt Jézus tanításának a gazdaságban: úgy, hogy vállalkoznak.

Ez azt jelenti, hogy a keresztény ember nem a gazdagodás vagy profitszerzés céljából vállalkozik, hanem jobb híján, hogy ne a keresztényietlen értékek érvényesüljenek a világban.

Ez kicsit olyan, mint a “szabad-e Tóra-olvasás közben cigarettázni?” kontra “szabad-e cigarettázás közben Tórát olvasni?” logikai feladvány. Az első kérdésre inkább nem a válasz, a második kérdésre inkább igen, miközben a tartalom ugyanaz. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy szabad-e egy kereszténynek Jézus értékrendje helyett a gazdagodással foglalkozni, a válasz nem. Ha úgy azonban úgy tesszük fel, hogy szabad-e anyagi javakra szert tenni Jézus értékrendjének megvalósítása céljából, a válasz igen. Sőt ez esetben egyenesen kötelező anyagi javakra szert tenni, azaz megszerezni a gazdaság többsége feletti ellenőrzést.

Honnan tudhatjuk, hogy ez így van? Jézus sosem mondta, hogy a követőinek nem  lesz testi igényük, nem kell majd enniük, inniuk, aludniuk. Nem mondta, hogy pénzhez ne is nyúljanak, nehogy beszennyezzék a lelküket. Azt tanította, hogy minden szeretetteljes eszközzel igyekezzenek érvényt szerezni a messiási értékrendnek.

Ebből az következik, hogy a keresztényeknek nem hogy nem kell feladniuk a gazdasági tevékenységet, hanem egyenesen kötelező a gazdasággal foglalkozniuk, hogy a saját értékrendjük szerint működtessék azt, a többi keresztény javára. A “keresztény” alatt ezúttal nem a plébánosi ajánlással rendelkező, dokumentáltan a keresztény egyházhoz tartozó, hanem a szimmetrikus értékrendet valló, egységes mércével mérő embereket kell érteni.

Soha senkiből nem lesz formailag és tartalmilag teljesen rendben lévő keresztény, de mindenkiből lehet szimmetrikus etikát alkalmazó, egységes mércével mérő ember - ezt elősegíti, ha a társadalmat és a gazdaságot keresztény értékrendűek irányítják.
Folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése