2014. október 15., szerda

Sikerkalauz keresztényeknek 10/b. fejezet

Alapigazság, hogy a tudomány nem a valóság lényegéről szól végső érvénnyel, hanem a valóság gyakorlati alakítását segíti átmeneti ügyeskedő modellekkel. A legtöbb középiskolás azzal a meggyőződéssel akad el a tudományok komplexitásában, hogy valami borzasztóan bonyolult és érdektelen valóságmodellről van szó, amely nélkül nyugodtan lehet élni. A helyzet épp fordított, nem a valóság modelljéről van szó, amely nélkül viszont nem lehet nyugodtan élni. Más kérdés, hogy ha a tudomány lényegét az izgalmas gyakorlati lehetőségek adják, akkor miért áll előtérben az unalmas elmélet. Álláspontom szerint azért, hogy az átlagember akadályozva legyen a tudománnyal való barátkozásban, és így helyzetben maradjon a szűk tudományos elit. A tudás hatalom, ha kevesek fejében összpontosul, könnyebb vele visszaélni.

Gondoljunk a harci gázokra, az atombombára, a géntechnikára, a mesterséges vírusokra, a klónozásra. Törvényszerű, hogy ezektől félnünk kelljen? Nem. Azért kell tőlük tartanunk, mert a tudományos körökben nem érvényesül erkölcsi fék és ellensúly. Ha a keresztények kellő mértékben jelen lennének, ellensúlyt képezhetnének, és nem kellene aggódnunk.

A legtöbb találmány katonai fejlesztésként jött létre, az újítás legnagyobb finanszírozója és menedzselője ma is a hadiipar (pl. sebészet, protézisfejlesztés, beszédfelismerés, arcfelismerés, navigáció, robottechnika). Törvényszerű, hogy a kést, a baltát, a lándzsát, az íjat, a kardot, a puskaport, az ágyút, a puskát, a pisztolyt hadi célra fejlesszék ki? Igen. Törvényszerű, hogy amit te nem találsz fel, azt a konkurencia fogja feltalálni, ezért nem teheted meg, hogy a veszélyes gondolatokat simán elfekteted? Igen. Törvényszerű, hogy minden újdonsággal – a kenyérvágó késsel is – azonnal gyilkolni kezdjünk? Nem, ha van erkölcsi ellensúly. Ezért kell a keresztényeknek folyamatosan és meghatározó mértékben jelen lenniük a tudományok minden területén – akkor is, ha kényelmetlen, akkor is, ha lenne még ötletünk a szabad idő hasznos eltöltésére.

Mi történik, ha a keresztény tudósok/kutatók/újítók véletlenül díjat nyernek? Nagyon jó, ezáltal erősítik a kereszténység jó hírét.

Milyen álláspontot alakítsunk ki a kreacionista és egyéb vadhajtásokkal kapcsolatban? Ezek butaságok, még ha egyébként jó szándékú és erkölcsös emberek képviselik is őket. A butaság nem csak az emberiségnek, hanem hosszú távon a kereszténységnek is árt. Ki akar keresztény lenni, ha az a butaság szinonimája? Ezért határozottan véleményt kell nyilvánítanunk a keresztény tudományellenességről: rendes, becsületes emberekről van szó, akik azonban jobban teszik, ha megtanulnak gondolkodni, és versenyképessé válnak a világnézeti alternatívákkal szemben.

A kereszténység és a tudomány összefüggése hasonló a kereszténység és a szórakoztatóipar/bankszakma összefüggéséhez. Nem az a kérdés, hogy miért kellene a keresztényeknek pénzügyekkel foglalkozniuk. (Erre nehéz lenne meggyőző választ adni.) Az a kérdés, hogy átengedhetik-e a keresztények másoknak a pénzügyi terület feletti ellenőrzést jelentős hosszú távú negatív hatások nélkül? Erre már könnyű rávágni, hogy NEM, mert hosszú távon katasztrofális hatásokhoz vezet. Így van ez a tudományokkal is.

Következésképp, a keresztények egyszerűen nem tehetik meg, hogy ne legyenek ott minden tudomány élvonalában. A talentumokat kötelező kamatoztatni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése