Sikerkalauz keresztényeknek 8/a. fejezet

A keresztények viszonya a nem keresztényekkel

Érdemes néhány gondolatot szentelni ennek a témának. Elvben mind emberek vagyunk, ugyanúgy reagálunk az élet dolgaira, akár keresztények vagyunk, akár nem. Mi indokolja akkor, hogy igyekezzünk keresztényként láthatóvá válni? Az, hogy a kereszténység a gyakorlatban lényegesen sikeresebbé teszi a közösséget, és követendő mintául szolgál az egész emberiség számára.

Jézus nem azt tanította, hogy különüljünk el, hanem azt, hogy tegyünk a tanítványává minden népet. Ehhez el kell vegyülnünk, de közben nem szabad elveszítenünk a kereszténységünket. A só nem válhat ízetlenné, a hegyen épült várost nem lehet elrejteni.

Ahogy egy mintagazdaságban külön táblába vetik a kinemesített növényfajtát, hogy bemutathassák annak előnyeit, úgy a keresztényeknek is láthatónak kell maradniuk. A nemesített növényfajtát nem vetik a nemesítetlennel azonos táblába, mert visszakereszteződne, és nem lehetne szaporítani, holott az előnyös tulajdonságai miatt terjednie kellene. Ez a hasonlat nem a keresztény egyénre érvényes, hanem a kereszténységre mint világnézeti-etikai modellre: a keresztény egyén biológiailag ugyanaz marad, csak az etikája, társas viselkedése és a belső egyensúlya változik. Az sem angyali mértékben, hanem hosszú távon, össztársadalmi léptékben.

A keresztény ember nem tud fénnyel táplálkozni vagy vízen járni, nem tűri tíz évig mosolyogva, ha piszkálják. Nem sugároz megbocsátó szeretetet a nap 24 órájában. A keresztény társadalmak mégis határozott versenyelőnnyel rendelkeznek. A keresztény értékrend demokratikussá, toleránssá és jólétben élővé teszi a társadalmakat, ez a lényeg.

Számítógépes hasonlattal: egy kereszténynek nem gyorsabb a processzora, nem nagyobb az órajele, a memóriája vagy a winchestere, nincs hardverfölénye egy nem keresztényhez képest. Akár még hardverhátrányban is lehet. Mindössze az operációs rendszere fejlettebb, azaz gyorsabb, hatékonyabb, kiegyensúlyozottabb, hosszabb távú teljesítményre hangolt, és jobban támogatja a hálózati alkalmazásokat.

Ez a versenyelőny hosszú távon, évszázados léptékben mutatkozott meg, mégpedig a konkurens értékrendek jelenlétében. Ebből kiindulva a keresztény önellátás lényege nem az elkülönülés, hanem hogy létrejöjjön egy kereszténynek nevezhető közösség, amely mintává válik más közösségek számára.

Ez azért fontos, mert sokan igyekeznek a nyugati civilizáció keresztény voltát elvitatni, és olyan sikerrel, hogy a magukat kereszténynek tartó emberek is elhiszik, hogy amiben sok generáció óta sikerrel, jólétben élnek, az nem is keresztény civilizáció, nem is jézusi értékrend. A kereszténység hatása csak úgy érvényesülhet, ha egyes közösségekről tudni lehet, hogy keresztények, és hogy ezért sikeresek. A láthatóvá válás nem területi különélést jelent, hanem etikai alapú autonómiát.

Folyt. köv.