Köztudott, hogy az USA legnagyobb hitelezője Kína. Köztudott, hogy az IMF és a Világbank az USA meghosszabbított karja. Köztudott, hogy Magyarországot az amerikai hitelminősítők szorongatják, olyannyira, hogy kénytelen az IMF-fel egyezkedni. Köztudott, hogy az IMF a kereskedelminél alacsonyabb kamattal kínál hitelt, cserébe beleszól a gazdaságpolitikába, de facto átveszi az általa szponzorált ország irányítását.
Kevésbé köztudott, hogy amikor Magyarország Kínához fordul hitelért, akkor nem "csok kici szárga bankár" szálláscsinálója, hanem az üzleti élet alapszabályát alkalmazza: kiiktatja a közvetítőt. Az USA ugyanis nem saját pénzből szponzorál és igázgat, hanem a csok kici szárga ember kontójára, s ezzel a világtörténelem legnagyobb trükkjét adja elő. Mekkora regényt írt volna ebből Rejtő Jenő!
Ne legyünk büszkék rá, hogy Magyarország éppen a fordítottját, a világtörténelem legnagyobb balekságát adta elő a '70-es években, amikor szovjet utasításra Kubának passzolta tovább a Világbanktól felvett kölcsönök egy részét. A felszínen az amerikai nép kontójára finanszíroztuk a renegát Castro-rezsimet. A valóságban a saját jövőnk terhére igyekeztünk konzerválni egy fenntarthatatlan rendszert. Mekkora kabarészámot írt volna ebből Wodehouse! A világ a hős magyar bankárok erőlködésének dacára megváltozott, ám a kis ország gerincét roppantó adósságot nem a Fukuyama-modell terjesztésében érdekelt Amerika vagy a bennünket dollárpasszra utasító Szovjetunió nyelte be, hanem rajtunk verték le, az így-úgy még működgető gazdaságunkat lenyúlva ... a hős magyar bankárok (többek között Fekete János) szíves együttműködésével.
Az Orbán-kormány "nem ortodox" módon viselkedik, amikor kimondja a pénzügyi evidenciát: miért akar kínai pénzzel gazdaságpolitikát diktálni nekünk az USA? A hitelminősítők ortodox válaszát ismerjük, és nem örülünk neki. Az ellenzék szerint a kormány ezzel árt az országnak. Végül is, hogy jövünk éppen mi, bugaci bőgatyás pusztalakók ahhoz, hogy (igaz, csak némán, a szürke eminenciásához fordulva) meztelennek nevezzük a Királyt?
Kevésbé köztudott, hogy amikor Magyarország Kínához fordul hitelért, akkor nem "csok kici szárga bankár" szálláscsinálója, hanem az üzleti élet alapszabályát alkalmazza: kiiktatja a közvetítőt. Az USA ugyanis nem saját pénzből szponzorál és igázgat, hanem a csok kici szárga ember kontójára, s ezzel a világtörténelem legnagyobb trükkjét adja elő. Mekkora regényt írt volna ebből Rejtő Jenő!
Ne legyünk büszkék rá, hogy Magyarország éppen a fordítottját, a világtörténelem legnagyobb balekságát adta elő a '70-es években, amikor szovjet utasításra Kubának passzolta tovább a Világbanktól felvett kölcsönök egy részét. A felszínen az amerikai nép kontójára finanszíroztuk a renegát Castro-rezsimet. A valóságban a saját jövőnk terhére igyekeztünk konzerválni egy fenntarthatatlan rendszert. Mekkora kabarészámot írt volna ebből Wodehouse! A világ a hős magyar bankárok erőlködésének dacára megváltozott, ám a kis ország gerincét roppantó adósságot nem a Fukuyama-modell terjesztésében érdekelt Amerika vagy a bennünket dollárpasszra utasító Szovjetunió nyelte be, hanem rajtunk verték le, az így-úgy még működgető gazdaságunkat lenyúlva ... a hős magyar bankárok (többek között Fekete János) szíves együttműködésével.
Az Orbán-kormány "nem ortodox" módon viselkedik, amikor kimondja a pénzügyi evidenciát: miért akar kínai pénzzel gazdaságpolitikát diktálni nekünk az USA? A hitelminősítők ortodox válaszát ismerjük, és nem örülünk neki. Az ellenzék szerint a kormány ezzel árt az országnak. Végül is, hogy jövünk éppen mi, bugaci bőgatyás pusztalakók ahhoz, hogy (igaz, csak némán, a szürke eminenciásához fordulva) meztelennek nevezzük a Királyt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése