Nyilvánosságra hozom, hogy teljes nyilvánosságot javasoltam a Jesz sikerstratégiája részeként. Az internet korában előbb-utóbb minden publikussá válik. Ha nem az érintett áldásával, akkor anélkül, és annál kellemetlenebb.
Milyen veszélyekre számíthat az a párt, amely minden lépését a közvélemény szeme előtt készíti elő és hajtja végre? Ha ügyeskedő, sötétben bujkáló taktikát folytat, akkor a nyilvánosság a tervek halála. Tegyük fel, a Fidesz adatokkal rendelkezik az MSZP viselt dolgairól, de ezeket majd a 2014-es választás előtt szeretné felhasználni. Tegyük fel, hogy pénzkivonásra készül az oktatásból, de ez ellentmond az aktuális kommunikációjának. Tegyük fel, az MSZP egyik anyaga szerint a zsidók egész jól érzik magukat Magyarországon, és nem félnek különösebben az antiszemitizmustól, ám ez ellentmond az aktuális pártkommunikációnak. Tegyük fel, hogy a Demokratikus Koalíció hasznos eszközül tervezi használni a Jobbikot a Fidesz ellen. Tegyük fel, a Jobbikot ez mindaddig nem zavarja, amíg népszerűséget hoz, mert az a titkos ellenterve, hogy az utolsó pillanatban mégis a Fidesz mellé áll. Tegyük fel, hogy az LMP átmenetileg a centrumtól jobbra tolja a kommunikációját, hogy szavazókat hódítson el a Fidesztől. (Ezek természetesen minden tényszerű alapot nélkülöző spekulációk, saját kútfőből.) Ha a Jesz közéjük állva ilyen taktikát folytatna, akkor a nyilvánossággal nagyon óvatosan kellene bánnia. Viszont ha ilyen taktikát folytatna, akkor esélye sem lenne a hazai politikai palettán. Ilyen párt van elég, a választók pedig erősen unják, sőt szívből utálják ezt a stílust.
Milyen veszélyekre számíthat a társadalomért dolgozó párt a nyilvánossággal kapcsolatban? Semmilyenre. Egyenesen előnyére válik, ha kiderül, hogy a köz javáért munkálkodik, miközben a többiek a háttérben saját kicsiny pecsenyéjüknek fúrnak-farigcsálnak mindenféle hegyes nyársakat. A nyilvánosságtól népszerűbb lesz a Jesz, keverő-kavaró vetélytársai pedig egyre népszerűtlenebbek. Természetesen nem önmagában a nyilvánosság tesz naggyá egy pártot. Az LMP fórumai mintaszerűen nyitottak, mégsem igazán látogatottak. A pártnak ugyanis még nincs igazi karaktere. Nincs olyan átfogó üzenete, amelyből minden további levezethető, mégpedig lelkesítő eredménnyel. A zseniális Schiffer úr azonban már dolgozik az ügyön, és reményeim szerint hamarosan minőségi ugrást hajt végre, egyszerre példa és kihívás elé állítva a Jesz-t.
Mivel a Jesz kellően világos elméleti háttérrel és friss gondolkodású vezetőkkel rendelkezik, nincs kétségem, hogy megugorja, majd egy-két fokozattal feljebb tolja a lécet, mindannyiunk előnyére. A nyilvánosságnak köszönhetően a hagyományos paradigma szerint működő dinoszauruszok nemsokára választás elé kerülnek: vagy behódolnak, és húzzák a köz igáját, vagy kipusztulnak. Lesz-e vad indulatú T-rexeinkből valaha jámbor Süsü a sárkány? Szerintem ne foglalkozzunk ezzel többet a kelleténél. Mondjunk Jesz-t a nyilvánosságra és a társadalom jólétére, a dínók ügyét pedig bízzuk az evolúcióra.
Milyen veszélyekre számíthat az a párt, amely minden lépését a közvélemény szeme előtt készíti elő és hajtja végre? Ha ügyeskedő, sötétben bujkáló taktikát folytat, akkor a nyilvánosság a tervek halála. Tegyük fel, a Fidesz adatokkal rendelkezik az MSZP viselt dolgairól, de ezeket majd a 2014-es választás előtt szeretné felhasználni. Tegyük fel, hogy pénzkivonásra készül az oktatásból, de ez ellentmond az aktuális kommunikációjának. Tegyük fel, az MSZP egyik anyaga szerint a zsidók egész jól érzik magukat Magyarországon, és nem félnek különösebben az antiszemitizmustól, ám ez ellentmond az aktuális pártkommunikációnak. Tegyük fel, hogy a Demokratikus Koalíció hasznos eszközül tervezi használni a Jobbikot a Fidesz ellen. Tegyük fel, a Jobbikot ez mindaddig nem zavarja, amíg népszerűséget hoz, mert az a titkos ellenterve, hogy az utolsó pillanatban mégis a Fidesz mellé áll. Tegyük fel, hogy az LMP átmenetileg a centrumtól jobbra tolja a kommunikációját, hogy szavazókat hódítson el a Fidesztől. (Ezek természetesen minden tényszerű alapot nélkülöző spekulációk, saját kútfőből.) Ha a Jesz közéjük állva ilyen taktikát folytatna, akkor a nyilvánossággal nagyon óvatosan kellene bánnia. Viszont ha ilyen taktikát folytatna, akkor esélye sem lenne a hazai politikai palettán. Ilyen párt van elég, a választók pedig erősen unják, sőt szívből utálják ezt a stílust.
Milyen veszélyekre számíthat a társadalomért dolgozó párt a nyilvánossággal kapcsolatban? Semmilyenre. Egyenesen előnyére válik, ha kiderül, hogy a köz javáért munkálkodik, miközben a többiek a háttérben saját kicsiny pecsenyéjüknek fúrnak-farigcsálnak mindenféle hegyes nyársakat. A nyilvánosságtól népszerűbb lesz a Jesz, keverő-kavaró vetélytársai pedig egyre népszerűtlenebbek. Természetesen nem önmagában a nyilvánosság tesz naggyá egy pártot. Az LMP fórumai mintaszerűen nyitottak, mégsem igazán látogatottak. A pártnak ugyanis még nincs igazi karaktere. Nincs olyan átfogó üzenete, amelyből minden további levezethető, mégpedig lelkesítő eredménnyel. A zseniális Schiffer úr azonban már dolgozik az ügyön, és reményeim szerint hamarosan minőségi ugrást hajt végre, egyszerre példa és kihívás elé állítva a Jesz-t.
Mivel a Jesz kellően világos elméleti háttérrel és friss gondolkodású vezetőkkel rendelkezik, nincs kétségem, hogy megugorja, majd egy-két fokozattal feljebb tolja a lécet, mindannyiunk előnyére. A nyilvánosságnak köszönhetően a hagyományos paradigma szerint működő dinoszauruszok nemsokára választás elé kerülnek: vagy behódolnak, és húzzák a köz igáját, vagy kipusztulnak. Lesz-e vad indulatú T-rexeinkből valaha jámbor Süsü a sárkány? Szerintem ne foglalkozzunk ezzel többet a kelleténél. Mondjunk Jesz-t a nyilvánosságra és a társadalom jólétére, a dínók ügyét pedig bízzuk az evolúcióra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése