2011. december 2., péntek

A Magyar Hármas Fogat és a hajtók

Eddigi vizsgálódásaim szerint három ösztönös politikai zseni van ma Magyarországon: Gyurcsány Ferenc, Orbán Viktor és Schiffer András, nem szimpátia/fontossági, hanem igazságos abc-sorrendben. Ők együtt a Magyar Hármas Fogat.

Ők azok, akik győzelemre képesek vinni csapataikat a Politika nevű társasjátékban, mert a bonyolult játékszabály és a hozzá tartozó optimális győzelmi stratégia nem egyszerűen a laptopjukon vagy a fejükben van, hanem a vérükben pezseg. Ez akkora versenyelőny, mint az önálló 3D grafikai kártya egy számítógépben: egy-egy probléma esetén a született zseni nem terheli az agyát hosszas számításokkal, hanem ránéz a helyzetre, a hasára üt, és bemondja a helyes lépést.

Egy négy évig tartó politikai játszma olyan, mintha szimultán sakk-, ulti-, bridzs-, póker- és mikádómérkőzést vívnál négy-öt karizmában és agyban kigyúrt ellenfél ellen. Aki hosszan fontolgat, latolgat, az esélytelen. Így aztán a kontraszelekció törvényei szerint hamar az ösztönösök kerülnek az élre, mögöttük a csapat, azaz a pártjuk, támogatóik, szimpatizánsaik és választóik.

Ez magyarázza azt, hogy Orbán Viktor nem engedheti ki a kezéből az irányítást a Fideszben: a többiek nem rendelkeznek az ő játéklátásával, és hasra ütve fogalmuk sincs, mi lenne a következő optimális lépés. Ez magyarázza azt, hogy Gyurcsány Ferenc vezetése ellenére sikertelen lett az MSZP: nem hallgattak rá a lényegi lépésekben, és a maguk hasára ütögetve jutottak idáig. A Demokratikus Koalíció élén Gyurcsány úr hamarosan magára talál, és indul a látványos pankráció. Ugyanez magyarázza azt is, hogy Schiffer András vezetése alatt miért gyengélkedik az LMP: Schiffer úr erőlteti a demokratizmust, ahelyett, hogy befeszítené a karizmáját, és felvállalná, hogy a párton belül egyedül ő érzi a játék lényegét (na jó, mondjuk úgy, hogy a többieknél két nagyságrenddel jobban érzi, mi a következő optimális lépés). A mottó hamarosan mindhármuknál ez lesz: hallgassatok rám, és gyertek utánam a siker útján, vagy szédelegjetek a magatok feje után a szakadékba.

Eddigi vizsgálódásaim szerint három olyan elemző van ma Magyarországon, aki érdemben hozzá tud szólni a politikai játszmákhoz: Tölgyessy Péter, Török Gábor és szerénytelen személyem. Tölgyessy úr érti, de nem játssza a politikát, Török úr érti, és igyekszik semlegesként megélni belőle, én pedig értem, és a társadalom javára, általános iskolai szinten, szóképekkel illusztrálva magyarázom. Tulajdonképpen elég Tölgyessy és Török urak műveit olvasni, interjúikat hallgatni a valóság megismeréséhez. Aki őket olvassa, és ezek után sem érti a helyzetet, az látogassa a blogomat. Aki így sem érti, azon talán még alacsonyabb szintű magyarázatokkal lehet segíteni, egészen az einsteini határig: "mindent olyan egyszerűen, ahogyan lehetséges, de annál nem egyszerűbben".

Ha a magyar választó hallgat a hozzáértő elemzőkre, megérti a politikai játszma aktuális állását akkor a Magyar Hármas Fogat prüszkölve, nyerítve, magát hányva-vetve lassan egymás mellé áll, és elképesztő erővel lódítja előre az ország fogatát, a jólét felé. Akkora erővel, hogy a bakra felült hajtó (a választó) jobban teszi, ha kézzel-lábbal kapaszkodik, nehogy leessen.

Ha a magyar választó nem hallgat a hozzáértő elemzőkre, nem érti meg a politikai játszma aktuális állását, akkor a Magyar Hármas Fogat háromfelé húzza, tépi, szaggatja a szíjakat, és a bakra felült alkalmatlan hajtó ott marad a megrekedt, felborult fogattal, kezében a "lószerszámmal". Azt aztán foghatja, amíg el nem fárad.

Nagyon nem mindegy, honfitársak, mit kezdünk a Magyar Hármas Fogattal. Első lépésként javaslom, hogy ne problémának, hanem esélynek tekintsük született politikai zsenijeinket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése