Véget nem érő téma ez, talán még a 22. században is vitatkozni fogunk az ügy matematikáján.
1998-ig minden munkavállaló 15% nyugdíjjárulékot fizetett, állami kasszába. A kötelező magánnyugdíjpénztárak (manyupok) létrehozásával a fiatalabbak egy része ugyanezt a 15%-ot két részletben fizette be, az egyik rész az állami kasszába, a másik rész a manyupba ment.
Mivel az összességében befizetett járulék (15%) nem emelkedett, teljesen alaptalan gondolat, hogy ez a pénz "magántulajdon" lett volna. Az állami járulék kétfelé bontása nem eredményez magántulajdont.
A 15% feletti befizetés valóban magán, önkéntes magánnyugdíjpénztári megtakarítás -- ezzel elenyésző számban rendelkeztek honfitársaink. A manyupok állami kezelésbe való visszavétele nem jelentett más, mint az állam által átcsoportosított pénzek visszacsoportosítását.
Ez megfelelt annak a logikának, hogy kevesebb járulékbevétel folyt be, mint amennyit ki kellett fizetni a nyugdíjasoknak, és értelmetlen hitelből fedezni azt, amire a célszerűtlenül különválasztott számlákon megvan a fedezet.
Olyan ez, mintha a Manyup család havi 20eFt-ot kényszertakarékoskodna. Az Államy család szintén. Amíg a havi rezsit ki tudják fizetni, ez szép, nemes és hasznos dolog.
Eljön a nap, amikor a havi rezsijük éppen 20eFt-tal megemelkedik, és választás elé kerülnek: vagy abbahagyják a takarékoskodást, vagy folytatják, és hitelből fedezik a megemelkedett rezsit. A Manyup család a takarék/hitel kombináció mellett dönt, az Államy család pedig abbahagyja a kényszertakarékoskodást. Nézzük, melyikük jár jobban.
1. Az Államy család feléli a jövedelmét, így sem bevétele, sem tartozása nincs 10-20-30 év elteltével. Amikor kiegészítő jövedelmet szeretne igénybe venni, ehhez havi 20eFt + kamatos kamatú hitelt kell felvennie. Ez bizony rosszul hangzik.
2. A Manyup család megtakarít havi 20eFt-ot, ennek hozama évi 5% kamat. Ugyanakkor fel is vesz havi 20eFt hitelt, ennek kamata évi 10%. Tőkemegtakarítása 10 év alatt 2,4, 20 év alatt 4,8, 30 év alatt 7,2mFt, természetesen tetemes kamathozammal. Ugyanakkor hitelt is felhalmoz, és 30 év elteltével nem hogy megtakarítása nincs, hanem jelentős adóssággal rendelkezik. Ezt a kapott és fizetett kamat különbségeként számíthatjuk ki a legegyszerűbben. A Manyup család ugyanis minden évben elveszíti a két kamat közötti különbséget (5%), mégpedig kamatos kamattal. Ez 10 év alatt kb. 100eFt, 20 év alatt kb. 300eFt, 30 év alatt kb. 700eFt mínuszt jelent. Tehát 30 év leteltével a Manyup család 700eFt tartozással indul, és tartozása ettől kezdve havi 20eFt+ kamatos kamattal nő. Ez még rosszabbul hangzik.
A fenti két forgatókönyv tanulsága, hogy megtakarítás/hitel kombinációval rosszabbul jár az ember, mintha egyáltalán nem takarékoskodik. A lehetőségeket reálisan végiggondolva egyik család sem tud megtakarítani, tehát nagyobb jövedelemhez kell jutniuk, és abból a rezsire nem szükséges részt tudják önként megtakarítani, vagy a következő generáció kényére-kedvére kell bízniuk magukat.
Van itt még egy fogós kérdés: mi legyen a korábbi idők megtakarításával, azaz konkrétan a 3000 milliárdos manyup állománnyal. Játékelméletileg egyértelmű, hogy a Fidesz akkor jár jól, ha a saját népszerűségének növelésére költi, azaz 2013-14-ben eltapsolja az utolsó fillérig. Ha hagy belőle egy következő esetleges baloldali kormánynak, akkor az ugyancsak eltapsolja a saját népszerűsége érdekében, és ráfogja a Fideszre, hogy ő volt az. Ilyen a technokrata demokrácia.
1998-ig minden munkavállaló 15% nyugdíjjárulékot fizetett, állami kasszába. A kötelező magánnyugdíjpénztárak (manyupok) létrehozásával a fiatalabbak egy része ugyanezt a 15%-ot két részletben fizette be, az egyik rész az állami kasszába, a másik rész a manyupba ment.
Mivel az összességében befizetett járulék (15%) nem emelkedett, teljesen alaptalan gondolat, hogy ez a pénz "magántulajdon" lett volna. Az állami járulék kétfelé bontása nem eredményez magántulajdont.
A 15% feletti befizetés valóban magán, önkéntes magánnyugdíjpénztári megtakarítás -- ezzel elenyésző számban rendelkeztek honfitársaink. A manyupok állami kezelésbe való visszavétele nem jelentett más, mint az állam által átcsoportosított pénzek visszacsoportosítását.
Ez megfelelt annak a logikának, hogy kevesebb járulékbevétel folyt be, mint amennyit ki kellett fizetni a nyugdíjasoknak, és értelmetlen hitelből fedezni azt, amire a célszerűtlenül különválasztott számlákon megvan a fedezet.
Olyan ez, mintha a Manyup család havi 20eFt-ot kényszertakarékoskodna. Az Államy család szintén. Amíg a havi rezsit ki tudják fizetni, ez szép, nemes és hasznos dolog.
Eljön a nap, amikor a havi rezsijük éppen 20eFt-tal megemelkedik, és választás elé kerülnek: vagy abbahagyják a takarékoskodást, vagy folytatják, és hitelből fedezik a megemelkedett rezsit. A Manyup család a takarék/hitel kombináció mellett dönt, az Államy család pedig abbahagyja a kényszertakarékoskodást. Nézzük, melyikük jár jobban.
1. Az Államy család feléli a jövedelmét, így sem bevétele, sem tartozása nincs 10-20-30 év elteltével. Amikor kiegészítő jövedelmet szeretne igénybe venni, ehhez havi 20eFt + kamatos kamatú hitelt kell felvennie. Ez bizony rosszul hangzik.
2. A Manyup család megtakarít havi 20eFt-ot, ennek hozama évi 5% kamat. Ugyanakkor fel is vesz havi 20eFt hitelt, ennek kamata évi 10%. Tőkemegtakarítása 10 év alatt 2,4, 20 év alatt 4,8, 30 év alatt 7,2mFt, természetesen tetemes kamathozammal. Ugyanakkor hitelt is felhalmoz, és 30 év elteltével nem hogy megtakarítása nincs, hanem jelentős adóssággal rendelkezik. Ezt a kapott és fizetett kamat különbségeként számíthatjuk ki a legegyszerűbben. A Manyup család ugyanis minden évben elveszíti a két kamat közötti különbséget (5%), mégpedig kamatos kamattal. Ez 10 év alatt kb. 100eFt, 20 év alatt kb. 300eFt, 30 év alatt kb. 700eFt mínuszt jelent. Tehát 30 év leteltével a Manyup család 700eFt tartozással indul, és tartozása ettől kezdve havi 20eFt+ kamatos kamattal nő. Ez még rosszabbul hangzik.
A fenti két forgatókönyv tanulsága, hogy megtakarítás/hitel kombinációval rosszabbul jár az ember, mintha egyáltalán nem takarékoskodik. A lehetőségeket reálisan végiggondolva egyik család sem tud megtakarítani, tehát nagyobb jövedelemhez kell jutniuk, és abból a rezsire nem szükséges részt tudják önként megtakarítani, vagy a következő generáció kényére-kedvére kell bízniuk magukat.
Van itt még egy fogós kérdés: mi legyen a korábbi idők megtakarításával, azaz konkrétan a 3000 milliárdos manyup állománnyal. Játékelméletileg egyértelmű, hogy a Fidesz akkor jár jól, ha a saját népszerűségének növelésére költi, azaz 2013-14-ben eltapsolja az utolsó fillérig. Ha hagy belőle egy következő esetleges baloldali kormánynak, akkor az ugyancsak eltapsolja a saját népszerűsége érdekében, és ráfogja a Fideszre, hogy ő volt az. Ilyen a technokrata demokrácia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése