Miből fizessük a főállású szülőket?

Sok-sok párhuzamos és szinergikus előnnyel járna a főállású szülői állás bevezetése, de miből finanszírozzuk? Bár igyekszem rá választ adni, megjegyzem, hogy a helyesen feltett kérdés így hangzik: Meddig végeztetjük még rabszolgamunkaként a családon belüli gyermeknevelést és a saját háztartás vezetését? Könnyen belátható, hogy tarthatatlan, vállalhatatlan magatartás embereket ingyen dolgoztatni, s mivel a gyermeknevelés, a háztartási munka túlnyomórészt a nőkre hárul, e gyakorlat még disztriminatív is. Európában mozgalom indult az egyenlő órabérekért, és a főállású szülői munkakör egyszerű, gyors megoldást kínál. Bevezetésével egy röpke év alatt összhangba hozhatók a férfiak és nők jövedelmei.

Hallom az ellenvetéseket: a nemzetgazdaság romokban hever, nincs erre keret. Azaz, kedves asszonyok (és htb. férfiak), a fizetés jár ... csak nem jut. A gyereknevelés befektetés a jövőbe, így egyáltalán nem meglepő, hogy nincs rá pénz. Általában nehéz összekaparni a jövőben fialó vállalkozások elindításához szükséges pénzmagot. Előtakarékoskodni kell rá, de először tisztázzuk, mennyibe fájna?

Becslésem szerint a mai családtámogatások mintegy három-négyszeresét kellene hivatalos nettó fizetésként folyósítani (az összeg pontosan kiszámítható: a tavalyi férfi órabérek és a női órabérek különbségét kell a jogosult nők számával és a munkaórákkal beszorozni, hogy megkapjuk a bértömeget). A rendszer kiépítéséhez úgyis több év kell, tanfolyamokat kell kidolgozni, elindítani, kifuttatni, értékelni, stb., tehát a fizetést is be lehet fokozatosan vezetni: az első évben csak a családi támogatások összegét (plusz a gazdaságélénkítésre szánt pénzt) fordítani erre a célra, aztán 5-10 év alatt felfuttatni a méltányos összegre. A gazdaságélénkítésre szánt források a főállású szülők kezében lennének a legjobb helyen, mert nem csak szükségük van a pénzre, hanem garantáltan el is költik, és túlnyomórészt a gyerekek, a jövő generáció jólétére, fejlődésére fordítják. Ennél jobb képlet el sem képzelhető egy nemzetben gondolkodó kormány számára.

Persze komoly előtanulmányokat igényel egy ilyen ugrás a világosba: tudomásom szerint eddig egyedül Svédországban fontolgatták, aztán mégsem vezették be. Egy világelső megoldás mindig váratlan következményekkel és csapdahelyzetekkel jár. Első lépésként nemzetközi benchmarking keretében meg kellene vizsgálni, a világ mely tájain születtek eddig hasonló gondolatok, és mi lett belőlük.