"Cselédtörvény" avagy felháborító cselédgyakorlat a XXI. századi Magyarországon

Az MSZP és az LMP "cselédtörvényként" emlegeti a Fidesz törvényjavaslatát, amely hivatalosan is adó- és járulékmentessé teszi a háztartási alkalmazott foglalkoztatását. Vajon mi indokolja a "cselédtörvény" minősítést? Bevezeti a cselédség rossz hangzású, a II. világháború után nagyon helyesen eltörölt intézményét? Nem vezeti be. Több lesz a törvény hatására a háztartási alkalmazott? Aligha. A jogszabály pusztán legalizálja az eddigi kétes gyakorlatot, miszerint senki nem fizet adót/járulékot a ház körül foglalkoztatottak után. Egyszerű komfortnövelő ujjgyakorlat, amely ráadásul a jogalkotói becslések szerint évi 100 millió regisztrációs díjbevételt is hoz az államnak. Vajon az MSZP/LMP tagjai fizettek eddig adót a háztartási alkalmazottaik után? Ez rendkívül valószínűtlen. Vajon a jogszabályt e szarkasztikus minősítéssel kritizálók elutasítják a háztartási alkalmazott foglalkoztatását, vagy csökkenteni szeretnék az így végzett ház körüli munka mennyiségét, mondván, ki-ki nyírja maga a füvét, metssze maga a fáit, végezze saját maga a tavaszi nagytakarítást? Nem utasítják el, nem kívánják csökkenteni. Akkor mi indokolja, hogy "cselédtörvény"-ként emlegessék a háztartási alkalmazott adómentességét biztosító törvényt? Hétköznapi logika szerint abszolúte semmi.

Van azonban egy másik, a hétköznapi gondolkodás számára ezoterikus, ám a pártok számára annál fontosabb indok: a pártmarketing logikája. Ha nem különbözöm, nem létezem, azaz eltűnök a közvélemény radarképernyőjéről. Ezért minden héten, minden nap ellenkezni kell valamilyen kormányjavaslattal, különben rásütik a pártra a béna kacsa ellenzék bélyeget. Szerencsés esetben a kormány elég baklövést követ el, melyeket kipoentírozván az ellenzék reflektorfényben tarthatja magát. Kevésbé szerencsés helyzetben hosszasan, éjt nappallá téve kell kurkászni a kákán a csomók vagy akként eladható képződmények után. Nos, a cselédügy szerintem az utóbbi kategóriába tartozik: álprobléma álkákán, amely csak szarkazmussal tálalható csomóként. Vannak ugyanakkor valódi baklövések, azokat jogos és célszerű is kikarikírozni (pl. elnökválasztás, az alkotmánybírók jelölése, médiatörvény, hogy csak néhányat említsek), és a Fidesz közészbevonási hiányosságait ismerve lesz még elég ziccer, amit joggal és a véleményformálás szempontjából hatékonyan le lehet majd csapkodni. Megeshet, hogy kevesebb, ám látványosabb góllal jobb pozícióba manőverezi magát az ellenzék, mint azzal, hogy a pálya szélén a kerítésnek passzolgatja a labdát, és minden visszapattanáskor gólt kiált - a lelátóról úgy tűnhet, a hétköznapi logika ellen.

Ez utóbbi pampogás címzettje az MSZP, az LMP-vel egyelőre sokkal türelmesebb vagyok, hisz oly' fiatalok még, és sok ügyben egyetértek velük. Azzal a logikai bágyadtsággal viszont nem, hogy a "cselédtörvény" intézményesíti a cselédsorsot, továbbá nem kínál védelmet a háztartási alkalmazottaknak. Élénken emlékszem, hogy legalább egy arasznyit esett az állam 1981-ben, midőn egyik középiskolás kollégiumi társam közölte: "anyám Mezei Mária bejárónője". Hát ilyen van? Itt, a szocializmus közepén? - gondoltam elképedve. Bizony volt, bizony van, csak a "minden állat egyenlő, de egyes állatok még egyenlőbbek" gondolat jegyében nem verik nagydobra. (Márai megemlíti, hogy Lukáts György még az '50-es években, a szocialista esztétika korszakos opuszának alkotása idején is cselédet tartott; ez akkor az osztályidegenség és képmutatás non plus ultrájának számított - volna, ha kiderül.) Miféle intézményesülésről beszélhet ezek után az, aki nem tegnap született? Továbbá egy LMP kaliberű párt számára ismerhető/vizsgálandó tény, hogy Belgiumban pl. háztartási alkalmazotti jegyeket igényelnek a munkáltató családok, és a ledolgozott órák alapján átadják e nyugdíjat és legalitást biztosító szelvényeket a háztartási alkalmazottnak/bébiszitternek. Nem kell nagy fantázia az új jogszabály olyan értelmezéséhez, hogy a Fidesz javaslata egy lépéssel közelebb visz ehhez az EU tagállambeli jó gyakorlathoz. Első lépés a bejelentés (egy ezres/hó/fő), a következő lépés pedig a kupongyakorlat bevezetése lehet. Egyesek határtalan jóindulattal úgy okoskodnak, hogy az ezres/hó/fő nem igazságos, mert mi van, ha havonta egy órát dolgozott az illető egy családnál, és akkor .... és így tovább... E logika mentén a BKV havibérlet még sokkal igazságtalanabb, mert ott tízszer annyiért mindegy, hányszor utazunk a metrón, buszon, villamoson, nota bene hányszor szállunk át. Vajon az érintett családok anyagi helyzetét döntően megrendíti az ezres (más megközelítésben kb. négy kiló kenyér ára, optimista árfolyamon is kevesebb, mint négy euró)? Alkalmazottra futja, de egy plusz ezres csődbe viszi a háztartást? Szeretnénk, ha ehhez hasonló demagóg bornírtságokról szólnának az ország fontos ügyeiről zajló viták? Én nem szeretném. Igaza van viszont az LMP-s Kaufer Virágnak abban, hogy az így hivatalossá váló munkavégzés legalább papíron közelebb viszi a Fideszt az egymillió plusz munkahely megteremtéseként kitűzött célhoz - kivéve, ha levonjuk a statisztikákból ezt a számot, mondván, hogy a meglévő munkahelyek nem számítanak. Mellesleg eddig úgy tudtam, a gazdaság kifehérítése dicséretre méltó tevékenység. Mivel a jogszabály minden jel szerint ebbe az irányba hat, illene üdvözölni.

Egyszóval cselédtörvény kizárólag az MSZP és az LMP marketingeseinek fejében van, a Fidesz semmi ilyenre nem tett javaslatot. Másrészt létezik egy teljesen más témájú, üdvözlendő, de legalább korrekt elemzésre méltó jogszabály. Hogyan lehetséges akkor, hogy a HVG-t (2010.07.17., 52. old.) felütve mégis hosszas értelmezést olvashatunk a "cselédtörvényről"? A hetilap MSZP/LMP-nek képzeli magát, esetleg nem a hétköznapi olvasóknak, hanem a baloldali pártoknak írja a cikkeit? Még említés szintjén sem érdekli holmi belga megoldás, és még ki tudja, hány további európai ország jelenlegi gyakorlata! Ideje észrevenni, hogy nem vagyunk szigetország, ahogy régóta nincs ellentengernagyunk sem. Ja, a jogalkotót sem ártana megkérdezni, mire is gondolt a javaslatot megalkotva... A tények kisebbik felének manipulatív tematizálásával lehet ugyan közvéleményt befolyásolni, csakhogy ez szégyenletes pártosság, médiabeli cselédgyakorlat a XXI. századi Magyarországon. Remélem, a lap munkatársai mihamarabb visszaöltik önként levedlett emberi méltóságukat, és pártcselédből a korrekt köztájékoztatás munkatársaivá emelkedve teljesítik ki értelmiségi humánumukat.