Kultúrák és világnézetek versenye

Úgy élnék Új Zélandon/Izlandon/Ausztráliában! - hallom sűrűn.
Az amerikai demokrácia az igazi, Bécsben a legjobb minden, Angliában fénysebességgel járnak a vonatok, Indiáé a legemberibb kultúra. A buddhizmus a legszelídebb "vallás", az iszlám a legtisztább hit, a kereszténység a szeretet legönzetlenebb tanítása - és még sorolhatnám az egyszerűsítő és túlzó állításokat. A valóság más és bonyolultabb, ahogy a fenti vélemények ellentáborától bármikor értesülhetünk.

Ha a világ valamely országa tutira a legszuperebb hely lenne, mindenki ott akarna lakni. Az, hogy nem lakik mindenki egy országban, annak bizonyítéka, hogy a vonzó tulajdonságok mellett mindig akad annyi negatívum, ami eltántorítja a jelentkezőket. Izland zord és gyönyörű, de több generáció kell hozzá, hogy befogadják a kívülről beköltözőt. India ugyancsak gyönyörű, de a szegénység, kígyók és bogarak elveszik a mindennapok szépségét. Kína egzotikus ételekkel és tudományokkal vonz, de elnyomja és értéktelennek tartja az egyént. Az arab világ szilaj és férfias, de elég egy rossz szó a prófétáról, hogy halállal fenyegessenek. Svájc rendezett és gazdag, viszont rideg és barátságtalan. Olaszország barátságos, pasztellszínű és festői, de nem a megbízható műszaki termékek hazája, hogy az ügyintézés nehézségeiről ne is beszéljünk.

A vallásokkal és világnézetekkel meg az a helyzet, hogy a jó ember nagy hülyeségekből is okosságot, nagy erőszakosságból is szeretetet teremt, a rossz ember kezében pedig fegyver lesz a kenyér, és visszájára fordul a legszebb gondolat. Lehet fejtegetni a vallások/világnézetek különbségeit, erényeit, veszélyeit, de a mindennapokban egyik sem valósul meg következetesen, tökéletesen, homogén módon. A nagy összevisszaságban mindenhol vannak szentek, vannak bölcsek, vannak ugyanakkor balgák, és vannak gazemberek is. Ezért nem vált egyeduralkodóvá egyik vallás/világnézet sem, holott az évszázadok során lett volna rá idő.

Senkit nem beszélek le a világlátásról, sőt. Tanuljunk nyelveket, ismerkedjünk meg a kultúrákkal, együk más konyhák ízeit. De ne gondoljuk, hogy a szomszéd rétje sokkal-sokkal zöldebb. Ki-ki a saját hazáját tudja igazán, őszintén, jólesően és generációkon át tartóan felvirágoztatni.