Európa ifjúságának jelentős része lézeng, tengődik, vetyeng, búsong, bulikba és médiaszórakozásba temeti bánatát afelett, hogy nincs a munkaerőpiacon ütőképes végzettsége. Ha van, akkor ennek dacára nincs munkája. Ha van, akkor nem keres annyit, amennyiből megengedhetné magának az elképzelt wellness életmódot. Wer hat die Wahl, hat die Qual. E nehezen fordítható német bölcsesség arra int: a választási lehetőségek bősége lelki teher is egyben. Junior spleenünket enyhítendő, időnként érdemes lenne beszűkíteni a választató pályákat - itt nem a karrierlehetőségekre, hanem arra gondolok, hogy több tucat elméleti lehetőség helyett, mondjuk, kettőből-háromból kelljen kikapni egyet, de azt gyorsan-frissen, tetterősen. Szembesüljünk azzal, hogy a világ más tájain szűkebb választék mellett is van élet, van boldogság.
Arra gondoltam, meg kéne keresni az észak-koreai kormányt egy csereprogram ötletével. Fél évre kiküldenénk a magatartászavaros európai ifjakat dolgozni ebbe a nem éppen fejlett demokráciája okán elhíresült ázsiai országba, cserébe koreaiak jöhetnének Európába dolgozni, tanulni, tapasztalatot szerezni. Fiataljaink valószínűleg örömmel és kiegyensúlyozottan térnének haza, abban a boldog tudatban, hogy Európa sokkal jobb hely, mint gondolták.
Kérdés azonban, mit gondolnának a koreai fiatalok hazájukról, miután megízlelték Európa szabadságát, bepillantást nyertek a lehetőségek széles skálájába. Gyanítom, hogy az észak-koreai kormány/titkosszolgálat is jelentős kockázatot látna ebben, s talán eleve elutasítaná az ötletet. Azért megérne e gondolat egy próbálkozást.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése