Az frontvonalak bölcs megválasztásárúl

Az angol parlament előző ellenzéki (konzervatív, azaz Tory) szóvivője - számunkra idén még - szokatlan őszinteséggel nyilatkozott egy BBC-riportban. Elmondta, hogy stratégiájuk a Tony Blair vezette kormány elleni folyamatos támadásból állt: megtalálni a legkisebb rést a kormány PR-páncélján, belekötni az élő fába, Blairre tapadni mint a pióca - s közben úgy tenni, mint aki konstruktív ötletekkel segíteni szeretne a jobb kormányzás érdekében. A világ egyik legrégebbi demokráciájában ez a módszer nem keltett közfelháborodást, bár valószínűleg nem is vált be. A Blair-kormány csak nyolc év után került újra ellenzékbe, akkor is inkább a saját hibái (gondoljunk csak az iraki háborút előkészítő hazugságcsomag napvilágra kerülésére, a Blair-Brown cserére, valamint az univerzális kormánybuktató gazdasági válságra), mint az ellenzék következetes stratégiája miatt.

Az élő fába ott lehet eredményesen belekötni, ahol a választók a sorok között olvasnak, és vállrándítással elintézik az ilyet: ja, ezt csak azért mondja az ellenzék, mert az a "dolga", de ők se gondolhatják komolyan. Beválhat a módszer ott is, ahol a naiv választó kétnaponta elfelejti, miről volt addig szó, és habzó agyvízzel csak táborának legújabb napiparancsára emlékszik. Magyarországra az első még, a második szerencsére már nem jellemző, ezért fontos a frontvonalak helyes megválasztása, azaz okosan kell eldönteni, mibe kössön bele az ellenzék. A HVG 2010. júliusi 24-i száma korszakalkotó módon tudósít az MSZP önkritikájáról. A szocialisták rájöttek, hogy a kettős állampolgárság elleni kampányuk végzetes volt, mert "a világ éppen ellenkező irányba halad, mint amerre ők". (Megjegyzem, erre 2004-ben is rájöhettek volna, ha józan ésszel megfontolják mindkét oldal érveit.) A lényeg azonban, hogy dicséretes módon szembenéztek egy döntő stratégiai hibával. Ott nyitottak anno frontot, ahol esélyük sem volt a győzelemre. Még négy-öt hasonló szembesülés az eddigi szarvashibákkal, és akár újra választási esélyessé válhat a párt, ha...

...a jövőre nézve is levonja ezek tanulságait. Frontot olyan ügyekben érdemes nyitni, ahol a kétszerkettő logikája az ellenzék álláspontját támogatja. (Pl. nem okos támadni a gondolatot, hogy a kormány kisebb parlamentet akar, mert a választók úgyszintén; okos ötlet viszont a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának kitacepaózását támadni, mert ez a választók szerint is hülyeség; okos lenne támadni Sólyom leváltását az elnöki posztról, csak erre felkészülve nem kellett volna korábban annyit gyepálni őt - ez a frontvonal saját aknákkal van tele.) De miért akarok én ebbe beleszólni, mikor ott vannak a párt szakértői, stratégái, tanácsadói? Azért, mert az egymással versengő pártok színvonalán múlik a demokrácia színvonala, s e színvonalért aggódva fontosnak tartom felhívni a figyelmet az MSZP alapvető, potenciálisan sorsdöntő belső hatalmi dilemmájára. Arra, hogy a látszólagos erre-arra forgolódó következetlenség kétféle vezetési irányzat harcára utal. Most dől el, hogy a régi oligarchikus elit saját hatalmának és kiváltságainak fenntartása, vagy a baloldali választók érdekeinek képviselete-e a fontosabb. Ha az elit szempontjai érvényesülnek, akkor az ellenzékbe került MSZP a negyedik hadoszloppal támad ("média van nálam, és nem félek használni"). Oligarchikus elitjének véleménye szerint (lásd öszödi beszéd) a baloldali választók szavazathúzogató nyáj, bármit megesznek, amit a baloldali média feltálal nekik, ha az kellően negatív, gyűlöletkeltő, cinikus és destruktív.

Ha azonban a választók érdekképviseletének szempontjai érvényesülnek, akkor visszaáll a hétköznapi logika, s a szocialisták a jövőben nem támadják a nemzetet, a magyar érdekek elsőségét a diplomáciában és a gazdaságban, nem támadják a népességfogyás megállítására hivatott intézkedéseket, nem támadják a romák integrációjának az oktatás és munka segítségével való ösztönzését, nem támadják a közbiztonság erősítését, sem egy sor más, a közjót szolgáló kezdeményezést. Ellenben kidolgoznak egy árnyékkoncepciót arra, hogyan lehet a nemzetet, a közjót, a magyar érdekeket még hatékonyabban, szociálisan még érzékenyebben szolgálni, a roma integrációt még igazságosabban elősegíteni. A szövetséges média pedig az állítólag makacs tények (finoman szólva) hajlítgatása helyett arra helyezi a hangsúlyt, hogy az MSZP a választók által igényelt megoldás letéteményese.

Evidens, hogy alapvető irányváltást nem lehet ugyanazzal a régi-új MSZP-főnökséggel levezényelni, nem lehet a hagyományos, cinikus médiamanipuláció szőnyegbombázásával megtámogatni. A jövőbe vezető nagy hátraarchoz egyelőre nem látok kellő elszántságot az MSZP-ben, pedig nincs más út. Ha a baloldal fő pártja nem mozdul rá a választók millióinak jogos igényeire, akkor négy év múlva már az LMP és a Fidesz-KDNP között dől el a választás, az MSZP pedig megy a megérdemelt süllyesztőbe, követve az utóbbi körben kiesett két másik, választóinak a vakmerők balgaságával hátat fordító pártot.