Gyónás és képmutatás

A katolikus egyházban rendszeresített gyónást azzal kritizálják, hogy lehetővé teszi, netán egyenesen ösztönzi a bűn-feloldozás-bűn-feloldozás jellegű képmutató ciklus kialakulását. Vitatom ezt a nézetet.

A gyónás hatalmas találmány, a világ első erkölcsi TQM rendszere. A modern vállalatirányításban egyre több helyen alkalmazzák a japán teljeskörű minőségirányítási rendszert (angolul Total Quality Management, röviden TQM), amely a hagyományos minőségellenőrzésnél fejlettebb megoldás, és neki köszönhető többek között a japán autók legendás megbízhatósága, valamint a japán ipar világgazdasági sikere. A TQM rendszer ellenőrzi a gyártás minőségét, értékeli az alkalmazott eljárásokat, majd ajánlásokat fogalmaz meg a továbbfejlesztésükre, és azután megköveteli az ajánlások alkalmazását. A következő körben ismét értékeli a gyártás minőségét és az eljárásokat, ajánlásokat fogalmaz meg, és így tovább, körbe-körbe. A TQM rendszer végtelen ciklus, célja a minőség folyamatos javítása, a szüntelen fejlődés biztosítása. Nem véletlen, hogy csak a legnagyobb és leghatékonyabb cégek vezetik be: költséges, elkötelezettséget igényel, ráadásul kényelmetlen is, mert nem csak lehetővé teszi, hanem ösztönzi a kialakult gyakorlat akár legfelső vezetésig terjedő kritizálását. Kinek jó ez? Annak, aki minőséget akar, és komolyan gondolja. A legjobban teljesítő cégek között évente minőségdíjat osztanak.

A gyónás folyamata ugyanez kétezer évvel korábbi, személyes változatban. Célja az egyéni élet minőségének optimalizálása a szűkebb és tágabb közösség, az egész emberiség érdekében. Első lépésként a keresztény ember értékeli cselekedeteinek minőségét (lelki tükröt tart maga elé, vagyis lelkiismeret-vizsgálatot tart). Pontról pontra megvizsgálja, miben tért el gondolattal/szóval/cselekedettel/mulasztással a tízparancsolattól és/vagy a krisztusi szeretetparancstól. A minőségi problémákat leltározza, majd a gyónás keretében megbeszéli a minőségügyi tanácsadóval (lelki atyjával), aki ajánlásokat fogalmaz meg a jövőbeni optimális minőség érdekében. A keresztény ember vállalja az ajánlások alkalmazását, majd távozik. Néhány hét/hónap elteltével ismét értékeli viselkedésének minőségét, ismét konzultál a minőségügyi szakemberrel, ismét vállalja az ajánlások alkalmazását, és így tovább, egy egész életen át tartó tanulás keretében. Az eljárás a keresztények reménye szerint örök tagságot biztosít a Minőség Klubban.

Ezek után lássuk, milyen alapon kritizálják a keresztény minőségirányítási rendszert. 1. A leggyakoribb kritika szerint egyesek cinikusan visszaélnek a rendszerrel, nem tartják be az ajánlásokat, újra és újra ugyanazokat a minőségi hibákat követik el, miközben magukat szuper színvonalúnak titulálják, esetleg le is nézik minőségügyi rendszerben nem résztvevő embertársaikat. Nos, ahogy a vállalatok termékminőségét végső fokon a fogyasztók bírálják el, az egyén esetében a szűkebb és tágabb környezetre gyakorolt hatás dönt a minőségről. Hiába mondja az autógyár, hogy ő a legszuperebb, ha hetente lerobbannak a járgányai. Hasonlóképpen hiába állítja a keresztény, hogy ő a minőség etalonja, ha lerobban az élete (piál, bekattan, elválik, besavanyodik) és/vagy boldogtalanná teszi a körülötte élőket (intrikál, zsarnokoskodik, erkölcscsőszködik). A fogyasztók döntése megfellebbezhetetlen, viszont átgondolandó. Ha ugyanis a keresztény csak 10%-kal él erkölcsösebben a környezeténél, akkor egyik megközelítésben jelentősen elmarad a krisztusi ideáltól, tehát menjen a fenébe! más megközelítésben viszont 10%-kal mégiscsak jobb minőséget állít elő, tehát dicséretet érdemel. Tisztán gazdaságossági szempontból úgy is érvelhetünk, hogy ha az illető 10%-kal erkölcsösebb, de ehhez 20%-kal többet erőlködik, akkor nem éri meg kereszténynek lennie. Ebben az esetben a kritika úgy hangozhat, hogy a kereszténység sok munkával kevés erkölcsi javat állít elő, tehát nem hatékony. Ha a 24 karátos arany kétszer annyiba kerül, mint a 14 karátos, viszont négyszer akkora munka előállítani, akkor jogos a kritika, hogy a tiszta arany előállítása nem hatékony. Másfelől, ha egy kétszer finomabb vacsorát négyszer annyi munkával lehet előállítani, az nem ütős érv arra, senki se próbálkozzon vele.

Nyilvánvalóan a világon mindennel vissza lehet élni, így a TQM rendszerrel és a gyónással is. Ha egy vállalat csak falból vezeti be a TQM-et, folyamatosan selejtet termel, és nem alkalmazza az ajánlásokat, akkor az a vállalat értelmetlenül erőlködik a TQM háza táján, mert semmi előnyét nem látja az egésznek. Ehhez hasonlóan a gyónással való visszaélés is sok erőlködéssel jár, bármiféle haszon nélkül. Pontosabban, a látszatgyónó némi felszíni presztízsre tehet szert, de gazdaságtalanul éri el az eredményt, mert nem keresztényként kevesebb befektetéssel több presztízshez jutna. A TQM-mel való visszaélés nem érvényteleníti a minőségügyi rendszert, nem hitelteleníti a minőségügyi tanácsadót, és önmagában nem ad alapot a TQM rendszer kritikájára. A gyónással való esetleges visszaélések sem teszik jogossá a gyónás rendszerét érő kritikákat.