Az abortusz (művi terhességmegszakítás) elméleti megítélése nagyon egyszerű: a magzat a fogantatásától ember, emberi jogai vannak, tehát nem szabad megölni. Az ügyet a gyakorlat teszi bonyolulttá: az anyának is vannak jogai, ezek ütközhetnek a magzat jogaival; az anyák egy része bármilyen módon és áron kész szabadulni a benne fogant élettől - az egyszerű tiltás nem segít; ráadásul a nem kívánt gyermekek életesélyei lényegesen rosszabbak az átlagnál.
Miért állítom, hogy a magzat a fogantatásától kezdve ember? A petesejt és az ondósejt még nem ember, de ha egymásba olvadnak, és osztódni kezdenek, az már egy új emberi élet. Az embrió emberi DNS-sel rendelkezik, ez egészen a haláláig meghatározza a személyazonosságát. Az első sejtosztódástól kezdve csak mennyiségi, és nem minőségi változások történnek: az embrió beágyazódik a méhfalba; kialakulnak a szervei; megszületik; növekszik; felnőtté válik; gyerekei születnek; megöregszik; meghal. A fogantatás után már nincs egyetlen olyan mozzanat sem, amire azt mondhatnánk, hogy na! eddig sejtcsomó volt, de most már ember. Más élőlények esetében fel sem merül hasonló megfontolás. Nem mondjuk, hogy a tojásban lévő csirkeembrió nem csirke; nem mondjuk, hogy az ebihal nem a békalét fejlődési fázisa; nem mondjuk, hogy a hernyó nem a pillangólét előkészítő alakja. Az emberi magzat a fogantatásától kezdve örökölhet a születése előtt elhunyt apától, és a bíróság nem kötözködik, hogy "sorry, az örökös ötnapos korában még nem volt ember". Aki szerint ez értékválasztás kérdése, és a magzat döntésünk szerint vagy ember vagy nem, próbálja megmagyarázni, mitől lesz hirtelen emberré éppen 12 hetes korában, ha fogantatásakor még nem volt az.
Miért e felhajtás a magzat emberléte körül?
Az emberi élet sérthetetlen, (mivel a sajátjához mindenki ragaszkodik, és az egyéni életigény csoportszinten kizárólag a többi ember élethez való jogának tiszteletben tartásával biztosítható), ám egy baba érkezése nem minden helyzetben öröm (pl. ha a nőt megerőszakolták, ha válni készül, ha még csak kamasz, ha a baba talán örökletes betegséget hordoz, ha az anya egészségét/életét veszélyezteti). Természetes emberi törekvés, hogy az ilyen helyzetekre megoldást keresünk. Ha a magzat nem ember, akkor törvényesen kiiktatható, akkor a kivitelezés egészségügyi rutinfeladat (az "egészség" itt nyilván nem a babáéra vonatkozik). Ha ez minden szempontból stimmel, akkor - legalábbis a felnőttkor idejére - sikerült megoldanunk a görög filozófusok fő bánatát: az ember nem teljesen szabad, mert a cselekedeteit, életmegnyilvánulásait elkerülhetetlen következmények kísérik. (Azaz ha férfi és nő közösül, abból jó eséllyel gyermek születik; Platón többek között ezzel bizonygatja a férfiszerelem magasabbrendűségét - t.i. nem rejlik benne a gyermekszületés kockázata.) Mindez a múlté. Hurrá! Repülni már tudunk, csak az örök földi élet felfedezése van hátra, és a tudomány hamarosan nyilván ezt is megoldja.
Makulátlan elménk már-már örök ragyogását azonban beárnyékolja az a körülmény, hogy a magzat életének első percétől emberi DNS-sel, azaz személyazonossággal rendelkezik. Az anya döntési szabadsága mellett síkra szállók fő érvét - miszerint csak a megszületett embert illetik meg az emberi jogok - padlóra küldi az abortuszt legliberálisabban szabályozó amerikai államok joggyakorlata: a legmegengedőbb törvény is maximum 24 hetes korig engedélyezi az abortuszt, mondván, hogy akkortól a gyerek már a méhen kívül is életképes, koraszülöttként életben tartható, tehát az élete az övé.
Ugyancsak az abortusz ellen szól az a gondolatmenet, hogy a megszületett gyereknek közmegegyezés szerint joga van az élethez, ám e jog csak akkor biztosítható, ha hagyjuk megszületni. A magzat az emberi élet csírája, a fogantatás pillanatától benne van mindaz, ami a későbbi emberben kifejlődik. Semmi nem kerül bele utólag, amitől minőséget váltana, amitől hirtelen emberré válna. Technokratikus kiiktatása mind erkölcsileg, mind jogilag védhetetlen. A görög filozófia létdilemmái enyhíthetők (lásd fogamzásgátlás), de végérvényesen, sterilen nem küszöbölhetők ki az életünkből.
Jóllehet az abortusz az élethez való emberi jog megsértése, egyes kategóriáit - a kisebbik rossz választására hivatkozva - mégis megengedhetőnek tartom. Be kell látni, hogy sem joggal, sem erkölcsi előírásokkal nem tudunk egzakt rendet teremteni az emberiségben, például egyes fájdalmas helyzetekből nem tudunk semmiféle agymunkával fájdalmatlan és minden érintett számára egyformán igazságos helyzetet előállítani. Melyek ezek a kategóriák?
A magzat nemi erőszak eredménye
Az anya számára feloldhatatlan kettősség, hogy gyűlöli az erőszaktevőt, de a hormonháztartása arra készteti, hogy szeresse a gyerekét. 1945 után az orosz katonák által megerőszakolt magyar nők tömegesen vetették el a magzataikat, és én nem formálok jogot arra, hogy ezt helytelenítsem. Azt sem állítom, hogy helyesebb lett volna megtartani, felnevelni vagy állami gondozásba/örökbe adni őket. Ezt a döntést az anyára bízom. A nemi erőszak durva beavatkozás a pár- illetve apaválasztás folyamatába, és amint megtörtént, attól kezdve csak többféle rossz lehetőség közül lehet választani. Külön kutatást igényel, hogy milyen káros személyiségfejlődési hatásokkal jár az anya traumája és ambivalens viszonya a csecsemőhöz, továbbá hogyan dolgozza fel az örökbeadott gyerek a terhes múltat, ha értesül róla - vagy hogyan sejti meg, ha nem értesül. Nem mondom, hogy az abortusz feltétlenül a kisebbik rossz. Csak annyit mondok, hogy ezt egyedül az anya illetékes eldönteni.
A magzat súlyosan károsítja az anya egészségét vagy veszélyezteti az anya életét
Például két császármetszés után harmadszor is teherbe esik az anya, és a harmadik császármetszés már az életébe kerülhet, tehát élet áll élettel szemben. Az életadás evolúciós parancs, de nem kötelez az anya élete árán. Ebben az esetben az anya és a család döntsön, de a család akadályozza meg az anya indokolatlan önfeláldozását.
A magzat örökletes betegséget vagy súlyos születési rendellenességet hordoz
Ha nagy biztonsággal kimutatható, hogy a baba nyitott gerinccel vagy korai halálhoz vezető rendellenességgel születik, akkor ugyancsak az anyára bíznám a döntést. Sajnos mire az ilyesmi biztonsággal kiderül, addigra a magzat már a legtöbb országban túl van az abortuszra engedélyezett időn. A korai diagnosztikai vizsgálatok eredménye nem megbízható. Mit tegyen az anya, ha 30% esély van arra, hogy a gyerek nyitott gerinccel születik? Más szóval 70% esély van arra, hogy a magzat egészséges. Ez tragikus dilemma, nincs rá jó válaszom. Mivel a vitaminoknak köszönhetően szerencsére egyre ritkábban fordul elő (és az abortuszoknak csak kis százalékát végzik ilyen megfontolásból), az anyaé lehet a döntés.
Mit tegyen az anya, ha a baba várhatóan Down-kóros, súlyos mozgássérült, vak, siket, stb.? Egyfelől érvelhetünk így: a gyerek életminősége olyan komoly veszélyben van, hogy talán jobb neki meg sem születni. Másfelől azonban a Down-kórosok ma már teljes értékű életet élhetnek, a mozgássérültek csontrendszerét kiváló ortopéd sebészek műtik az átlagoshoz közelítő állapotúra, és az akadálymentesítés még a műthetetlenül mozgássérültek életét is sokkal könnyebbé, vidámabbá, emberibbé teszi. A vakság/siketség ugyan legfeljebb genetikai vizsgálatokkal mutatható ki előre, de hamarosan lesznek ilyen tesztek, így már ma gondoljunk bele, hogy a vakokat a többi érzékük és az értelmük szokatlan élességével kárpótolja a természet, a siketek kommunikációját pedig a jelbeszéd teszi nemcsak teljessé, hanem többé-kevésbé világszerte érthetővé. (Aki kételkedik a vakok életminőségében, nézze meg a budapesti "Láthatatlan" kiállítást.) Jobb lenne nekik meg sem születni? Előfordul, hogy az ember elkeseredetten azt kívánja, bárcsak ne született volna meg - azonban igen ritkán ragaszkodik e futó gondolat következményeihez. Ráadásul a Down-kór, mozgássérültség, vakság, siketség és más, veleszületett fogyatékosság egyszerűen nem szerepel az öngyilkosságok indítékai között. Ennek fényében javaslom, hogy a "szegénynek jobb meg sem születni" mottó hívei vizsgálják felül az álláspontjukat.
Emlékeztetek arra, hogy a fenti esetek összesen az abortuszok kevesebb, mint 10%-át teszik ki. Az alábbi kategóriákban (azaz az esetek legalább 90%-ában) helytelenítem az abortuszt.
Az anya kamasz
A leányanyák sorsa ma már nem sanyarú, nagyobb nehézség nélkül eltarthatják a gyermeket, nem lesz belőlük számkivetett, utcanő, stb., mint az előző évszázadokban. Ilyen esetekben a kisebbik rossz a baba kihordása és örökbe adása, különösen, ha megfontoljuk, hogy az örökbefogadók akár a nagyszülők is lehetnek.
A család nehéz körülmények között él
Régen a túlnépesedett család éhezésre ítélte magát, vagy akár éhen is halhatott. A fejlett világban ez ma már nem fordulhat elő. A család nem köteles újabb gyermeket vállalni, de simán örökbe adhatja a babát, és ezzel megoldódik a helyzet. A legtöbben évekig várnak örökbe fogadható gyerekre, számukra és a baba számára is az a jó, ha az anya vállalja a szülést. A fejlődő világban sok helyen éheznek, viszont mindenhol rendelkezésre áll a fogamzásgátlás. Az abortusz nem helyettesítheti a családtervezést. A fejlődő országok kormányai sokszor tiltják, sőt szigorúan büntetik a külföldre történő örökbeadást, pedig az sokkal jobb megoldás az abortusznál. Íme egy újabb terület, ahol az ENSZ/UNICEF/jogvédelem eredményesen dolgozhat.
Az anyának momentán nincs kedve gyereket szülni
A szex természetes kockázata (még védekezés mellett is) a gyermek születése, ezért aki nemi életet él, az nem játszhat orosz rulettet a gyermekével. Az anyát a későbbi szociális ellátások elvesztésének fenyegetésével kötelezném a baba egészsége szempontjából elvárható megfontolt életmódra és a szülésre. Olyan ez, mint ha autóba ül az ember, de valamilyen megfontolásból nincs kedve a jobboldalon vezetni. A rendőrség (nagyon helyesen) gondoskodik róla, hogy ne játszhasson mások életével. Megfontolandó, hogy a nemi életet is háttérismeretekhez kéne kötni. A nagy cél (t.i. a szex a legnagyobb örömforrás) érdekében valószínűleg mindenki hajlandó lenne elvégezni egy külön tanfolyamot, és letenni a szexuális érettségit.
---
Tiltás vagy pozitív reklám
Az ember opportunista lény abban az értelemben, hogy a saját kényelmét és szűk, rövid távú szempontjait többnyire fontosabbnak tartja az elveknél. Az angyalcsinálásnak évezredes (bár marginális) hagyománya van, és folyamatos rá az igény. Ezért törvényileg felesleges betiltani, az csak föld alá kényszerítené a tevékenységet. Inkább vonzóvá kéne tenni az anyaságot: a gyermek fontos érték a társadalom számára, az örökbefogadás rendezett hátteret biztosít az egészséges fejlődéshez. Ki ölné meg a gyerekét inkább, mint hogy jó körülményeket, életlehetőségeket biztosítson számára? Első lépésként utóbbiról kell nagy biztonsággal gondoskodnunk (a gyermekotthonok kiürítésével, a leendő szülők szakképzettségén + jólszituáltságán túlmutató személyiségvizsgálatokkal, felkészítéssel), azután meggyőzni az anyákat arról, hogy születendő gyermekük boldog, egészséges, kiegyensúlyozott lesz, ha örökbe adják.
Emancipáció és abortusz
A nők egyenjogúsága alig száz éve van napirenden, és kb. ötven éve vett csak komoly lendületet. Régen a nők nem szavazhattak, megélhetésük a férjük jövedelmétől és jóindulatától függött, a házasságból kilépve a gyerek a férjnél maradt, a nők pedig a párialétbe hullottak. Ebben a háttérben érthető, hogy az abortuszt fontos jognak, egyenesen a nőket körülvevő ketrec kulcsának tartották az egyenjogúság harcosai. Nagyot fordult a világ: a nők már szavazhatnak, el tudják magukat tartani, válás esetén a gyermek a nőnél marad, a nők gyermektartást (egyes országokban feleségtartást is) kapnak, gyermeküket egyedül nevelő szülőként további kedvezményekben részesülnek. Az abortusz ebben az összefüggésben már nem a szabadság záloga, hanem túlhaladott barbárság.
Rabszolgaság, apartheid, abortusz
A rabszolgaság és az apartheid megítélése hasonlít az abortuszéhoz: épeszű embertársaink közül nagyon kevesen tartották/tartják igazságosnak és méltányosnak, de mivel gazdasági/kényelmi megfontolásokból nem lehetett megszüntetni, elődeink igyekeztek valahogy megindokolni. Jobb híján úgy, hogy a feketék nem teljes értékű emberek. Vagy úgy, hogy a méhen belüli magzat a fejlődése első 12-24 hetében még nem ember. Botcsinálta állítás mindkettő. A rabszolgaság már megbukott, az apartheid véget ért, ideje véget vetni a kényelmi abortusznak is. Az emberiség jóléte elérte azt a fokot, hogy a javak igazságosabb elosztásával minden rászorulóról gondoskodhatunk, ráadásul a feleslegesnek érzett magzatot valahol nagy szeretettel várja egy örökbefogadó szülőpár.
Egyház és abortusz
Az egyház nem abortuszellenes, hanem életpárti. Jelentős különbség. A pápa nem az AIDS terjedését segíti Afrikában a gyermekek elfogadásának hirdetésével, hanem a monogám szeretetkapcsolatban fogant gyermekek vállalását propagálja. A keresztény üzenet így szól: monogámia + házasságon belüli szex. A világi üzenet: szex bárkivel + védekezés. Ha valaki a világi módszert védekezés nélkül alkalmazza, az könnyen AIDS-et kaphat, de ehhez a pápának semmi köze.
Halálbüntetés kontra abortusz
A kettő között vannak párhuzamok és ellentétek is. Párhuzam, hogy mindkét esetben emberi élet elvételéről van szó, és hogy sérül az emberi méltóság, valamint az élethez való jog. Ellentét, hogy a magzat a megfoganásán kívül semmit sem követett el, egy szép új élet lehetőségét ígéri, és ki van szolgáltatva az őt hordozó testnek; a halállal büntetni kívánt bűnöző ellenben kioltotta más ember életét (többnyire nem is egy emberét), és szabadulása esetén jó eséllyel újra ölni fog. A magzat igen ritkán veszélyezteti az anyja életét, míg a halálbüntetés dilemmáját felvető bűnöző minden esetben veszélyezteti embertársai életét. Ráadásul neki volt és van esélye bebizonyítani, hogy megváltozott, míg a magzat nem tud kiállni, hogy érveljen az életben maradása mellett. Sohasem könnyű a döntés, amikor élet ütközik élettel, de hogyha az anya és a gyerek között kell választani, akkor a szülészorvosok szerint nincs az a férj vagy családtag, aki ne az anyát választaná. Megkockáztatom, hogy ha egy visszaeső gyilkos és leendő áldozata(i) élete között kell választani, nincs az az ember, aki a bűnözőt hagyná életben. Viszont ahogy a gazdaság fejlődésével eljárt az abortusz felett az idő, úgy az emberiség további fejlődésével eljárhat a halálbüntetés felett is: ha az életveszélyes visszaesők nagy megbízhatósággal távol tarthatók a társadalomtól, akkor a továbbiakban már nem élet áll szemben az élettel, és a kényelmi abortusz után a szuperbiztos börtön költségein kívül mással nem igazán indokolható halálbüntetés is megszüntethető.
Miért állítom, hogy a magzat a fogantatásától kezdve ember? A petesejt és az ondósejt még nem ember, de ha egymásba olvadnak, és osztódni kezdenek, az már egy új emberi élet. Az embrió emberi DNS-sel rendelkezik, ez egészen a haláláig meghatározza a személyazonosságát. Az első sejtosztódástól kezdve csak mennyiségi, és nem minőségi változások történnek: az embrió beágyazódik a méhfalba; kialakulnak a szervei; megszületik; növekszik; felnőtté válik; gyerekei születnek; megöregszik; meghal. A fogantatás után már nincs egyetlen olyan mozzanat sem, amire azt mondhatnánk, hogy na! eddig sejtcsomó volt, de most már ember. Más élőlények esetében fel sem merül hasonló megfontolás. Nem mondjuk, hogy a tojásban lévő csirkeembrió nem csirke; nem mondjuk, hogy az ebihal nem a békalét fejlődési fázisa; nem mondjuk, hogy a hernyó nem a pillangólét előkészítő alakja. Az emberi magzat a fogantatásától kezdve örökölhet a születése előtt elhunyt apától, és a bíróság nem kötözködik, hogy "sorry, az örökös ötnapos korában még nem volt ember". Aki szerint ez értékválasztás kérdése, és a magzat döntésünk szerint vagy ember vagy nem, próbálja megmagyarázni, mitől lesz hirtelen emberré éppen 12 hetes korában, ha fogantatásakor még nem volt az.
Miért e felhajtás a magzat emberléte körül?
Az emberi élet sérthetetlen, (mivel a sajátjához mindenki ragaszkodik, és az egyéni életigény csoportszinten kizárólag a többi ember élethez való jogának tiszteletben tartásával biztosítható), ám egy baba érkezése nem minden helyzetben öröm (pl. ha a nőt megerőszakolták, ha válni készül, ha még csak kamasz, ha a baba talán örökletes betegséget hordoz, ha az anya egészségét/életét veszélyezteti). Természetes emberi törekvés, hogy az ilyen helyzetekre megoldást keresünk. Ha a magzat nem ember, akkor törvényesen kiiktatható, akkor a kivitelezés egészségügyi rutinfeladat (az "egészség" itt nyilván nem a babáéra vonatkozik). Ha ez minden szempontból stimmel, akkor - legalábbis a felnőttkor idejére - sikerült megoldanunk a görög filozófusok fő bánatát: az ember nem teljesen szabad, mert a cselekedeteit, életmegnyilvánulásait elkerülhetetlen következmények kísérik. (Azaz ha férfi és nő közösül, abból jó eséllyel gyermek születik; Platón többek között ezzel bizonygatja a férfiszerelem magasabbrendűségét - t.i. nem rejlik benne a gyermekszületés kockázata.) Mindez a múlté. Hurrá! Repülni már tudunk, csak az örök földi élet felfedezése van hátra, és a tudomány hamarosan nyilván ezt is megoldja.
Makulátlan elménk már-már örök ragyogását azonban beárnyékolja az a körülmény, hogy a magzat életének első percétől emberi DNS-sel, azaz személyazonossággal rendelkezik. Az anya döntési szabadsága mellett síkra szállók fő érvét - miszerint csak a megszületett embert illetik meg az emberi jogok - padlóra küldi az abortuszt legliberálisabban szabályozó amerikai államok joggyakorlata: a legmegengedőbb törvény is maximum 24 hetes korig engedélyezi az abortuszt, mondván, hogy akkortól a gyerek már a méhen kívül is életképes, koraszülöttként életben tartható, tehát az élete az övé.
Ugyancsak az abortusz ellen szól az a gondolatmenet, hogy a megszületett gyereknek közmegegyezés szerint joga van az élethez, ám e jog csak akkor biztosítható, ha hagyjuk megszületni. A magzat az emberi élet csírája, a fogantatás pillanatától benne van mindaz, ami a későbbi emberben kifejlődik. Semmi nem kerül bele utólag, amitől minőséget váltana, amitől hirtelen emberré válna. Technokratikus kiiktatása mind erkölcsileg, mind jogilag védhetetlen. A görög filozófia létdilemmái enyhíthetők (lásd fogamzásgátlás), de végérvényesen, sterilen nem küszöbölhetők ki az életünkből.
Jóllehet az abortusz az élethez való emberi jog megsértése, egyes kategóriáit - a kisebbik rossz választására hivatkozva - mégis megengedhetőnek tartom. Be kell látni, hogy sem joggal, sem erkölcsi előírásokkal nem tudunk egzakt rendet teremteni az emberiségben, például egyes fájdalmas helyzetekből nem tudunk semmiféle agymunkával fájdalmatlan és minden érintett számára egyformán igazságos helyzetet előállítani. Melyek ezek a kategóriák?
A magzat nemi erőszak eredménye
Az anya számára feloldhatatlan kettősség, hogy gyűlöli az erőszaktevőt, de a hormonháztartása arra készteti, hogy szeresse a gyerekét. 1945 után az orosz katonák által megerőszakolt magyar nők tömegesen vetették el a magzataikat, és én nem formálok jogot arra, hogy ezt helytelenítsem. Azt sem állítom, hogy helyesebb lett volna megtartani, felnevelni vagy állami gondozásba/örökbe adni őket. Ezt a döntést az anyára bízom. A nemi erőszak durva beavatkozás a pár- illetve apaválasztás folyamatába, és amint megtörtént, attól kezdve csak többféle rossz lehetőség közül lehet választani. Külön kutatást igényel, hogy milyen káros személyiségfejlődési hatásokkal jár az anya traumája és ambivalens viszonya a csecsemőhöz, továbbá hogyan dolgozza fel az örökbeadott gyerek a terhes múltat, ha értesül róla - vagy hogyan sejti meg, ha nem értesül. Nem mondom, hogy az abortusz feltétlenül a kisebbik rossz. Csak annyit mondok, hogy ezt egyedül az anya illetékes eldönteni.
A magzat súlyosan károsítja az anya egészségét vagy veszélyezteti az anya életét
Például két császármetszés után harmadszor is teherbe esik az anya, és a harmadik császármetszés már az életébe kerülhet, tehát élet áll élettel szemben. Az életadás evolúciós parancs, de nem kötelez az anya élete árán. Ebben az esetben az anya és a család döntsön, de a család akadályozza meg az anya indokolatlan önfeláldozását.
A magzat örökletes betegséget vagy súlyos születési rendellenességet hordoz
Ha nagy biztonsággal kimutatható, hogy a baba nyitott gerinccel vagy korai halálhoz vezető rendellenességgel születik, akkor ugyancsak az anyára bíznám a döntést. Sajnos mire az ilyesmi biztonsággal kiderül, addigra a magzat már a legtöbb országban túl van az abortuszra engedélyezett időn. A korai diagnosztikai vizsgálatok eredménye nem megbízható. Mit tegyen az anya, ha 30% esély van arra, hogy a gyerek nyitott gerinccel születik? Más szóval 70% esély van arra, hogy a magzat egészséges. Ez tragikus dilemma, nincs rá jó válaszom. Mivel a vitaminoknak köszönhetően szerencsére egyre ritkábban fordul elő (és az abortuszoknak csak kis százalékát végzik ilyen megfontolásból), az anyaé lehet a döntés.
Mit tegyen az anya, ha a baba várhatóan Down-kóros, súlyos mozgássérült, vak, siket, stb.? Egyfelől érvelhetünk így: a gyerek életminősége olyan komoly veszélyben van, hogy talán jobb neki meg sem születni. Másfelől azonban a Down-kórosok ma már teljes értékű életet élhetnek, a mozgássérültek csontrendszerét kiváló ortopéd sebészek műtik az átlagoshoz közelítő állapotúra, és az akadálymentesítés még a műthetetlenül mozgássérültek életét is sokkal könnyebbé, vidámabbá, emberibbé teszi. A vakság/siketség ugyan legfeljebb genetikai vizsgálatokkal mutatható ki előre, de hamarosan lesznek ilyen tesztek, így már ma gondoljunk bele, hogy a vakokat a többi érzékük és az értelmük szokatlan élességével kárpótolja a természet, a siketek kommunikációját pedig a jelbeszéd teszi nemcsak teljessé, hanem többé-kevésbé világszerte érthetővé. (Aki kételkedik a vakok életminőségében, nézze meg a budapesti "Láthatatlan" kiállítást.) Jobb lenne nekik meg sem születni? Előfordul, hogy az ember elkeseredetten azt kívánja, bárcsak ne született volna meg - azonban igen ritkán ragaszkodik e futó gondolat következményeihez. Ráadásul a Down-kór, mozgássérültség, vakság, siketség és más, veleszületett fogyatékosság egyszerűen nem szerepel az öngyilkosságok indítékai között. Ennek fényében javaslom, hogy a "szegénynek jobb meg sem születni" mottó hívei vizsgálják felül az álláspontjukat.
Emlékeztetek arra, hogy a fenti esetek összesen az abortuszok kevesebb, mint 10%-át teszik ki. Az alábbi kategóriákban (azaz az esetek legalább 90%-ában) helytelenítem az abortuszt.
Az anya kamasz
A leányanyák sorsa ma már nem sanyarú, nagyobb nehézség nélkül eltarthatják a gyermeket, nem lesz belőlük számkivetett, utcanő, stb., mint az előző évszázadokban. Ilyen esetekben a kisebbik rossz a baba kihordása és örökbe adása, különösen, ha megfontoljuk, hogy az örökbefogadók akár a nagyszülők is lehetnek.
A család nehéz körülmények között él
Régen a túlnépesedett család éhezésre ítélte magát, vagy akár éhen is halhatott. A fejlett világban ez ma már nem fordulhat elő. A család nem köteles újabb gyermeket vállalni, de simán örökbe adhatja a babát, és ezzel megoldódik a helyzet. A legtöbben évekig várnak örökbe fogadható gyerekre, számukra és a baba számára is az a jó, ha az anya vállalja a szülést. A fejlődő világban sok helyen éheznek, viszont mindenhol rendelkezésre áll a fogamzásgátlás. Az abortusz nem helyettesítheti a családtervezést. A fejlődő országok kormányai sokszor tiltják, sőt szigorúan büntetik a külföldre történő örökbeadást, pedig az sokkal jobb megoldás az abortusznál. Íme egy újabb terület, ahol az ENSZ/UNICEF/jogvédelem eredményesen dolgozhat.
Az anyának momentán nincs kedve gyereket szülni
A szex természetes kockázata (még védekezés mellett is) a gyermek születése, ezért aki nemi életet él, az nem játszhat orosz rulettet a gyermekével. Az anyát a későbbi szociális ellátások elvesztésének fenyegetésével kötelezném a baba egészsége szempontjából elvárható megfontolt életmódra és a szülésre. Olyan ez, mint ha autóba ül az ember, de valamilyen megfontolásból nincs kedve a jobboldalon vezetni. A rendőrség (nagyon helyesen) gondoskodik róla, hogy ne játszhasson mások életével. Megfontolandó, hogy a nemi életet is háttérismeretekhez kéne kötni. A nagy cél (t.i. a szex a legnagyobb örömforrás) érdekében valószínűleg mindenki hajlandó lenne elvégezni egy külön tanfolyamot, és letenni a szexuális érettségit.
---
Tiltás vagy pozitív reklám
Az ember opportunista lény abban az értelemben, hogy a saját kényelmét és szűk, rövid távú szempontjait többnyire fontosabbnak tartja az elveknél. Az angyalcsinálásnak évezredes (bár marginális) hagyománya van, és folyamatos rá az igény. Ezért törvényileg felesleges betiltani, az csak föld alá kényszerítené a tevékenységet. Inkább vonzóvá kéne tenni az anyaságot: a gyermek fontos érték a társadalom számára, az örökbefogadás rendezett hátteret biztosít az egészséges fejlődéshez. Ki ölné meg a gyerekét inkább, mint hogy jó körülményeket, életlehetőségeket biztosítson számára? Első lépésként utóbbiról kell nagy biztonsággal gondoskodnunk (a gyermekotthonok kiürítésével, a leendő szülők szakképzettségén + jólszituáltságán túlmutató személyiségvizsgálatokkal, felkészítéssel), azután meggyőzni az anyákat arról, hogy születendő gyermekük boldog, egészséges, kiegyensúlyozott lesz, ha örökbe adják.
Emancipáció és abortusz
A nők egyenjogúsága alig száz éve van napirenden, és kb. ötven éve vett csak komoly lendületet. Régen a nők nem szavazhattak, megélhetésük a férjük jövedelmétől és jóindulatától függött, a házasságból kilépve a gyerek a férjnél maradt, a nők pedig a párialétbe hullottak. Ebben a háttérben érthető, hogy az abortuszt fontos jognak, egyenesen a nőket körülvevő ketrec kulcsának tartották az egyenjogúság harcosai. Nagyot fordult a világ: a nők már szavazhatnak, el tudják magukat tartani, válás esetén a gyermek a nőnél marad, a nők gyermektartást (egyes országokban feleségtartást is) kapnak, gyermeküket egyedül nevelő szülőként további kedvezményekben részesülnek. Az abortusz ebben az összefüggésben már nem a szabadság záloga, hanem túlhaladott barbárság.
Rabszolgaság, apartheid, abortusz
A rabszolgaság és az apartheid megítélése hasonlít az abortuszéhoz: épeszű embertársaink közül nagyon kevesen tartották/tartják igazságosnak és méltányosnak, de mivel gazdasági/kényelmi megfontolásokból nem lehetett megszüntetni, elődeink igyekeztek valahogy megindokolni. Jobb híján úgy, hogy a feketék nem teljes értékű emberek. Vagy úgy, hogy a méhen belüli magzat a fejlődése első 12-24 hetében még nem ember. Botcsinálta állítás mindkettő. A rabszolgaság már megbukott, az apartheid véget ért, ideje véget vetni a kényelmi abortusznak is. Az emberiség jóléte elérte azt a fokot, hogy a javak igazságosabb elosztásával minden rászorulóról gondoskodhatunk, ráadásul a feleslegesnek érzett magzatot valahol nagy szeretettel várja egy örökbefogadó szülőpár.
Egyház és abortusz
Az egyház nem abortuszellenes, hanem életpárti. Jelentős különbség. A pápa nem az AIDS terjedését segíti Afrikában a gyermekek elfogadásának hirdetésével, hanem a monogám szeretetkapcsolatban fogant gyermekek vállalását propagálja. A keresztény üzenet így szól: monogámia + házasságon belüli szex. A világi üzenet: szex bárkivel + védekezés. Ha valaki a világi módszert védekezés nélkül alkalmazza, az könnyen AIDS-et kaphat, de ehhez a pápának semmi köze.
Halálbüntetés kontra abortusz
A kettő között vannak párhuzamok és ellentétek is. Párhuzam, hogy mindkét esetben emberi élet elvételéről van szó, és hogy sérül az emberi méltóság, valamint az élethez való jog. Ellentét, hogy a magzat a megfoganásán kívül semmit sem követett el, egy szép új élet lehetőségét ígéri, és ki van szolgáltatva az őt hordozó testnek; a halállal büntetni kívánt bűnöző ellenben kioltotta más ember életét (többnyire nem is egy emberét), és szabadulása esetén jó eséllyel újra ölni fog. A magzat igen ritkán veszélyezteti az anyja életét, míg a halálbüntetés dilemmáját felvető bűnöző minden esetben veszélyezteti embertársai életét. Ráadásul neki volt és van esélye bebizonyítani, hogy megváltozott, míg a magzat nem tud kiállni, hogy érveljen az életben maradása mellett. Sohasem könnyű a döntés, amikor élet ütközik élettel, de hogyha az anya és a gyerek között kell választani, akkor a szülészorvosok szerint nincs az a férj vagy családtag, aki ne az anyát választaná. Megkockáztatom, hogy ha egy visszaeső gyilkos és leendő áldozata(i) élete között kell választani, nincs az az ember, aki a bűnözőt hagyná életben. Viszont ahogy a gazdaság fejlődésével eljárt az abortusz felett az idő, úgy az emberiség további fejlődésével eljárhat a halálbüntetés felett is: ha az életveszélyes visszaesők nagy megbízhatósággal távol tarthatók a társadalomtól, akkor a továbbiakban már nem élet áll szemben az élettel, és a kényelmi abortusz után a szuperbiztos börtön költségein kívül mással nem igazán indokolható halálbüntetés is megszüntethető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése