Mi lenne, ha visszatérnék az ateizmushoz-materializmushoz?
Első lépésként eltöprengenék, vajon vallás-e. Az ateizmus-materializmus úgy vallás, ahogy a koffeinmentes kávé a kávé egy fajtája. Illatra, ízre, hangulatra kávé, csak a lényeget lúgozták ki belőle. Az ateizmusban nincs Isten, ám ezt pont annyira tudja bizonyítani, mint bármely monoteista vallás Isten létét: vannak rávezető érvek, de az utolsó kognitív szakadékot hitből kell átugrani.
Az ateizmust-materializmust jól ismerem, 19 éves koromig a vallásom volt. A Tan lényege 3 tételben foglalható össze.
1. Isten(ek) és transzcendens jelenségek nem léteznek, mindent az anyag határoz meg.
2. Tudományosan minden megmagyarázható -- többé-kevésbé és előbb-utóbb.
3. Az emberek a gyakorlatban is meggyőzhetők erről, istenhit nélkül is megélhetik az élet teljességét.
Az ateizmus-materializmus kezdete a francia enciklopédizmusra nyúlik vissza. Denis Diderot (1713-1784) átfogó Enciklopédiába akarta rendezni az emberiség tudását, meggyőződése volt, hogy minden belefér egy néhány kötetes sorozatba. A sorozat befejezetlen maradt, harmincöt kötetnél akadt el. Diderot hitt Istenben, csak az egyházi tekintélyt utasította el. Követői már Istent is elutasították, a tudományra bízták minden rejtély megfejtését. Az Enciklopédia következő, bővített kiadása már 166 kötetben jelent meg! A XIX. század a gépek, találmányok és iparosodás mellett óriási tudományos fejlődést hozott. Sokáig úgy tűnt, hamarosan megleljük minden jelenség anyagelvű tudományos magyarázatát. Sorra születtek az új eredmények, ám minden válasz helyébe azonnal két vagy több további kérdés állt. A XX. század végére világossá vált, hogy a belátható jövőben nem lesz összefüggő tudományos világképünk. A láthatatlanul kicsi részecskék (mikrovilág) és az ésszel felfoghatatlanul nagy konstellációk (makrovilág) nem a földi hétköznapokban megszokott szabályok szerint működnek, a leírásukra használt elméletek közvetettek, bizonytalanok, ellentmondásosak, horribile dictu, spekulatívak. Makacsul léteznek az anyagi léten túlmutató jelenségek: pl. a klinikai halál állapotában tapasztalt fényesség, alagút, lepergő életfilm és istenélmény leírása már Platónnál is szerepel egy sebesült katona elbeszélése alapján, ám kétezer-ötszáz év és több ezer klinikai halálból visszatért ember beszámolója nyomán sem kerültünk közelebb a titkához.
A tudás és nem tudás aránya nem mérhető objektíven, de minden korban kialakul erről egy intuitív érzet. A XIX. század közepétől a XX. század közepéig okkal és joggal érezhette úgy az emberiség, hogy a tudás pohara több mint félig telt, és rövid időn belül teljesen tele lesz. Az azóta eltelt idő pedig olyan érzést alakított ki, hogy miközben exponenciálisan nő a pohár tudástartalma, hiperexponenciálisan nő a pohár mérete. Minél többet tudunk, annál közelebb kerülünk az emberi lehetőségek kerítéséhez, amelyen átkukucskálva már látjuk, mennyivel több lehet az össztudás a valaha elérhetőnél, és hogy emberi korlátaink okán esélyünk sincs hozzáférni a végső ismeretekhez. (Ez persze egy pillanatig sem jelenti, hogy ne próbálkozzunk.)
A színek példáján elemezhetjük azt a képzeletbeli állapotot, amelyben mindent tudunk, mindent értünk, mégsem kívánjuk a gyakorlatban alkalmazni. A tudomány bebizonyította, hogy színek a külső objektív valóságban nem léteznek, csak az agyunk állítja elő őket. Amit pontatlanul színnek nevezünk, az a tárgyak felületéről visszavert fény hullámhossza. Megvan a tudományos ismeret, de mi következik belőle?
- Vitatkozunk azon, hogy van-e szín? Nem, úgy teszünk, mintha lenne.
- Felsőbbrendű-e a hullámhosszmodell a színmodellnél? Elvont, tudományos szempontból pontosabb, ám gyakorlati és érzelmi szempontból a színmodell írja le pontosabban a "számunkra való" világot; előbbi elvileg fejlettebb, utóbbi gyakorlatilag fejlettebb -- mire ezt végiggondoljuk, kiegyenesednek az agytekervényeink.
- Akarjuk-e államilag kötelezővé tenni a hullámhosszt vagy a színskálát? Igen, mégpedig az objektíven nem létező színskálát: aki nem látja a színeket, nem vezethet.
- Zavar bennünket ez a tudománytalan élet? Nem, sőt: lubickolunk benne.
- Miért nincs színizmus kontra hullámhosszizmus-aszínizmus? Mert elfogadjuk, hogy a látásra képes emberek döntő többsége így érzékeli a valóságot, és nincs jobb gyakorlati alternatívánk, nem is keresünk ilyet: elismerjük, hogy társas lényként számunkra az elvi-objektív valóságnál valósabb a kollektív-szubjektív valóság.
- Miért festjük szürkéről színesre a lakótelepi házak falát? A fénytudomány erre nem ad választ.
- Haszontalan, netán nemkívánatos a fényjelenségek és a látás tudományos vizsgálata? Ellenkezőleg, nagyon is hasznos: segíthet visszaadni a vakok, gyengénlátók látását, színlátóvá teheti a színvakokat -- feltéve, hogy vállalja ezt a fejlesztő szerepet, és nem a színlátókat akarja lebeszélni meglévő képességük használatáról.
- Ha létezne digitális szemüveg, amely fekete-fehérben mutatná a világot, és számmal kiírná a hullámhosszokat, sokan használnák? A színvakok minden bizonnyal; én is szívesen kémlelném vele távoli csillagképek láthatatlan sugárzásspektrumát, de nem szívesen nézném csak általa a tavaszi rétet, Csontváry festményeit, a naplementét.
- Van, aki egy szemet gyönyörködtető látványt csodálva elszégyelli magát, hogy ennyire tudománytalanul viselkedik? Nem kizárt, de még nem hallottam ilyen emberről.
- Mit gondolnánk arról, aki a színlátást nem emberségünk elválaszthatatlan részeként, nem csodálatos adottságként, nem életminőségként, hanem megoldandó problémaként fogja fel, és eltökélten hisz benne, hogy az emberiség a távoli jövőben meg is fogja oldani? Várom az olvasói véleményeket.
A transzcendensek emberiségen belüli aránya hasonlít a látókon belül a színlátókéra. Az emberek legkevesebb 99,9%-a spontán transzcendentális gondolkodású, és semmiképp sem beszélhető le róla. Spontán transzcendens gondolkodású többek között, aki a gyerekei születési adataival lottózik, mondván: ez különleges számsor; aki úgy érzi, nagymama néha lenéz rá az égből, és örül a sikerének, boldogságának; aki előjelnek tekinti a rossz álmát; akinek hatodik érzéke van; aki munkába rohanva fohászkodik a buszhoz: "gyere már!"; aki indulatában teológiailag nem létező testrészei pajzán használatára szólítja fel a szerinte nem létező Istent; aki büntetésként értelmezi, ha egy "rossz" cselekedete után látszólag véletlenül elesik az utcán; aki elalvás előtt megszámolja a szoba sarkait; aki a fognyűvő manóktól tartva mos fogat; aki felárat fizet a mosópor szennyeződést levadászó "intelligens" részecskéiért; aki "lekopogja"; aki tüsszentés után azt mondja: "így igaz"; aki megborzong, ha halottra gondol, vagy kísértetről, szellemekről hall; aki szerint nem mindegy, hogy délben vagy éjfélkor megyünk-e temetőbe; aki szerint életét befolyásolja a Vénusz és a Mars együttállása vagy az, hogy beköszöntött a Vízöntő kora/patkány éve; aki szerint a jáspis vagy a topáz "az ő köve"; aki szilveszterkor lencsét főz, hogy sok pénze legyen az új évben, és különleges fogadalmat tesz január elsején; aki szerint nem valósul meg, amit előre "elkiabál"; aki kíván valamit a hullócsillag láttán vagy vízbe aprópénzt dobva; és aki úgy gondolja, a világmindenség intuitív erőit megidézve bepillanthat a jövőjébe, vagy segítheti ügyei alakulását. Ha valaki ezek után nem tartja magát spontán transzcendens gondolkodásúnak, az vagy fehér holló, vagy nem nevezhető az önismeret bajnokának.
Az emberiséget a transzcendens dimenzióról lebeszélni olyan vállalkozás, mint leszoktatni a művészetről vagy az alkotásról: nem fog menni. Tudományos szempontból a Für Elise különböző időtartamú harmonikus frekvenciák sorozata. Emberi szempontból örökzöld zongoradarab. Tudományos szempontból a Mona Lisa gyakorlott mozdulatokkal vászonra kent ecsetvonások együttese kb. 0,4 négyzetméteren. Emberi szempontból örök talány és gyönyör a szemnek. Tudományos szempontból a szivárvány folyamatos átmenet a rezgő fotonok számunkra érzékelhető hullámhossz-tartományán belül. Emberi szempontból pedig... nos, meg kell nézni.
Nem térek vissza az ateizmushoz-materializmushoz, mert belső tapasztalattal rendelkezem Isten létezéséről, gondoskodásáról, és nem mondok le életem egyik legfontosabb dimenziójáról, emberségem anyagon túlmutató minőségéről.
Előző rész: http://verteslaszlo.blogspot.com/2012/06/atterjek-8-resz-sinto.html
Első lépésként eltöprengenék, vajon vallás-e. Az ateizmus-materializmus úgy vallás, ahogy a koffeinmentes kávé a kávé egy fajtája. Illatra, ízre, hangulatra kávé, csak a lényeget lúgozták ki belőle. Az ateizmusban nincs Isten, ám ezt pont annyira tudja bizonyítani, mint bármely monoteista vallás Isten létét: vannak rávezető érvek, de az utolsó kognitív szakadékot hitből kell átugrani.
Az ateizmust-materializmust jól ismerem, 19 éves koromig a vallásom volt. A Tan lényege 3 tételben foglalható össze.
1. Isten(ek) és transzcendens jelenségek nem léteznek, mindent az anyag határoz meg.
2. Tudományosan minden megmagyarázható -- többé-kevésbé és előbb-utóbb.
3. Az emberek a gyakorlatban is meggyőzhetők erről, istenhit nélkül is megélhetik az élet teljességét.
Az ateizmus-materializmus kezdete a francia enciklopédizmusra nyúlik vissza. Denis Diderot (1713-1784) átfogó Enciklopédiába akarta rendezni az emberiség tudását, meggyőződése volt, hogy minden belefér egy néhány kötetes sorozatba. A sorozat befejezetlen maradt, harmincöt kötetnél akadt el. Diderot hitt Istenben, csak az egyházi tekintélyt utasította el. Követői már Istent is elutasították, a tudományra bízták minden rejtély megfejtését. Az Enciklopédia következő, bővített kiadása már 166 kötetben jelent meg! A XIX. század a gépek, találmányok és iparosodás mellett óriási tudományos fejlődést hozott. Sokáig úgy tűnt, hamarosan megleljük minden jelenség anyagelvű tudományos magyarázatát. Sorra születtek az új eredmények, ám minden válasz helyébe azonnal két vagy több további kérdés állt. A XX. század végére világossá vált, hogy a belátható jövőben nem lesz összefüggő tudományos világképünk. A láthatatlanul kicsi részecskék (mikrovilág) és az ésszel felfoghatatlanul nagy konstellációk (makrovilág) nem a földi hétköznapokban megszokott szabályok szerint működnek, a leírásukra használt elméletek közvetettek, bizonytalanok, ellentmondásosak, horribile dictu, spekulatívak. Makacsul léteznek az anyagi léten túlmutató jelenségek: pl. a klinikai halál állapotában tapasztalt fényesség, alagút, lepergő életfilm és istenélmény leírása már Platónnál is szerepel egy sebesült katona elbeszélése alapján, ám kétezer-ötszáz év és több ezer klinikai halálból visszatért ember beszámolója nyomán sem kerültünk közelebb a titkához.
A tudás és nem tudás aránya nem mérhető objektíven, de minden korban kialakul erről egy intuitív érzet. A XIX. század közepétől a XX. század közepéig okkal és joggal érezhette úgy az emberiség, hogy a tudás pohara több mint félig telt, és rövid időn belül teljesen tele lesz. Az azóta eltelt idő pedig olyan érzést alakított ki, hogy miközben exponenciálisan nő a pohár tudástartalma, hiperexponenciálisan nő a pohár mérete. Minél többet tudunk, annál közelebb kerülünk az emberi lehetőségek kerítéséhez, amelyen átkukucskálva már látjuk, mennyivel több lehet az össztudás a valaha elérhetőnél, és hogy emberi korlátaink okán esélyünk sincs hozzáférni a végső ismeretekhez. (Ez persze egy pillanatig sem jelenti, hogy ne próbálkozzunk.)
A színek példáján elemezhetjük azt a képzeletbeli állapotot, amelyben mindent tudunk, mindent értünk, mégsem kívánjuk a gyakorlatban alkalmazni. A tudomány bebizonyította, hogy színek a külső objektív valóságban nem léteznek, csak az agyunk állítja elő őket. Amit pontatlanul színnek nevezünk, az a tárgyak felületéről visszavert fény hullámhossza. Megvan a tudományos ismeret, de mi következik belőle?
- Vitatkozunk azon, hogy van-e szín? Nem, úgy teszünk, mintha lenne.
- Felsőbbrendű-e a hullámhosszmodell a színmodellnél? Elvont, tudományos szempontból pontosabb, ám gyakorlati és érzelmi szempontból a színmodell írja le pontosabban a "számunkra való" világot; előbbi elvileg fejlettebb, utóbbi gyakorlatilag fejlettebb -- mire ezt végiggondoljuk, kiegyenesednek az agytekervényeink.
- Akarjuk-e államilag kötelezővé tenni a hullámhosszt vagy a színskálát? Igen, mégpedig az objektíven nem létező színskálát: aki nem látja a színeket, nem vezethet.
- Zavar bennünket ez a tudománytalan élet? Nem, sőt: lubickolunk benne.
- Miért nincs színizmus kontra hullámhosszizmus-aszínizmus? Mert elfogadjuk, hogy a látásra képes emberek döntő többsége így érzékeli a valóságot, és nincs jobb gyakorlati alternatívánk, nem is keresünk ilyet: elismerjük, hogy társas lényként számunkra az elvi-objektív valóságnál valósabb a kollektív-szubjektív valóság.
- Miért festjük szürkéről színesre a lakótelepi házak falát? A fénytudomány erre nem ad választ.
- Haszontalan, netán nemkívánatos a fényjelenségek és a látás tudományos vizsgálata? Ellenkezőleg, nagyon is hasznos: segíthet visszaadni a vakok, gyengénlátók látását, színlátóvá teheti a színvakokat -- feltéve, hogy vállalja ezt a fejlesztő szerepet, és nem a színlátókat akarja lebeszélni meglévő képességük használatáról.
- Ha létezne digitális szemüveg, amely fekete-fehérben mutatná a világot, és számmal kiírná a hullámhosszokat, sokan használnák? A színvakok minden bizonnyal; én is szívesen kémlelném vele távoli csillagképek láthatatlan sugárzásspektrumát, de nem szívesen nézném csak általa a tavaszi rétet, Csontváry festményeit, a naplementét.
- Van, aki egy szemet gyönyörködtető látványt csodálva elszégyelli magát, hogy ennyire tudománytalanul viselkedik? Nem kizárt, de még nem hallottam ilyen emberről.
- Mit gondolnánk arról, aki a színlátást nem emberségünk elválaszthatatlan részeként, nem csodálatos adottságként, nem életminőségként, hanem megoldandó problémaként fogja fel, és eltökélten hisz benne, hogy az emberiség a távoli jövőben meg is fogja oldani? Várom az olvasói véleményeket.
A transzcendensek emberiségen belüli aránya hasonlít a látókon belül a színlátókéra. Az emberek legkevesebb 99,9%-a spontán transzcendentális gondolkodású, és semmiképp sem beszélhető le róla. Spontán transzcendens gondolkodású többek között, aki a gyerekei születési adataival lottózik, mondván: ez különleges számsor; aki úgy érzi, nagymama néha lenéz rá az égből, és örül a sikerének, boldogságának; aki előjelnek tekinti a rossz álmát; akinek hatodik érzéke van; aki munkába rohanva fohászkodik a buszhoz: "gyere már!"; aki indulatában teológiailag nem létező testrészei pajzán használatára szólítja fel a szerinte nem létező Istent; aki büntetésként értelmezi, ha egy "rossz" cselekedete után látszólag véletlenül elesik az utcán; aki elalvás előtt megszámolja a szoba sarkait; aki a fognyűvő manóktól tartva mos fogat; aki felárat fizet a mosópor szennyeződést levadászó "intelligens" részecskéiért; aki "lekopogja"; aki tüsszentés után azt mondja: "így igaz"; aki megborzong, ha halottra gondol, vagy kísértetről, szellemekről hall; aki szerint nem mindegy, hogy délben vagy éjfélkor megyünk-e temetőbe; aki szerint életét befolyásolja a Vénusz és a Mars együttállása vagy az, hogy beköszöntött a Vízöntő kora/patkány éve; aki szerint a jáspis vagy a topáz "az ő köve"; aki szilveszterkor lencsét főz, hogy sok pénze legyen az új évben, és különleges fogadalmat tesz január elsején; aki szerint nem valósul meg, amit előre "elkiabál"; aki kíván valamit a hullócsillag láttán vagy vízbe aprópénzt dobva; és aki úgy gondolja, a világmindenség intuitív erőit megidézve bepillanthat a jövőjébe, vagy segítheti ügyei alakulását. Ha valaki ezek után nem tartja magát spontán transzcendens gondolkodásúnak, az vagy fehér holló, vagy nem nevezhető az önismeret bajnokának.
Az emberiséget a transzcendens dimenzióról lebeszélni olyan vállalkozás, mint leszoktatni a művészetről vagy az alkotásról: nem fog menni. Tudományos szempontból a Für Elise különböző időtartamú harmonikus frekvenciák sorozata. Emberi szempontból örökzöld zongoradarab. Tudományos szempontból a Mona Lisa gyakorlott mozdulatokkal vászonra kent ecsetvonások együttese kb. 0,4 négyzetméteren. Emberi szempontból örök talány és gyönyör a szemnek. Tudományos szempontból a szivárvány folyamatos átmenet a rezgő fotonok számunkra érzékelhető hullámhossz-tartományán belül. Emberi szempontból pedig... nos, meg kell nézni.
Nem térek vissza az ateizmushoz-materializmushoz, mert belső tapasztalattal rendelkezem Isten létezéséről, gondoskodásáról, és nem mondok le életem egyik legfontosabb dimenziójáról, emberségem anyagon túlmutató minőségéről.
Előző rész: http://verteslaszlo.blogspot.com/2012/06/atterjek-8-resz-sinto.html
Re/ "Nem térek vissza az ateizmushoz-materializmushoz, mert belső tapasztalattal rendelkezem Isten létezéséről, gondoskodásáról, és nem mondok le életem egyik legfontosabb dimenziójáról, emberségem anyagon túlmutató minőségéről."
VálaszTörlésEz vegre az, ami: hitvallas.
Erdekes, hogy mindeddig ugy allitottad be a vallasok/vilagnezetek folotti ironizalasnak szentelt sorozatodat, mint "racionalis elemzest".
Akkor most lemegyek az ebedlobe, racionalisan megvizsgalom, melyik fogas a legjobb az egeszsegemnek tapertek, mennyiseg, rosttartalom stb. szempontjabol, aztan megeszem azt, amelyiket legjobban szeretem.
Off topic: a ricottaval toltott canelloni paradicsom coulis-val es csipetnyi zoldsalataval sokkal fejlettebb, mint barmely mas etel, hiszen azt valasztottam ebedre.
VálaszTörlésLaci!
VálaszTörlésErdeklodessel varom, hogy miert nem tersz at a judaizmusra. Jon ilyen cikk, vagy ez kimarad?
De ha mar itt tartunk, egy, a Komoroczy-fele kotettel foglalkozo izraeli recenzio igy foglalja ossze a magyarorszagi zsidosag csoportjait (vagy a magyarorszagi zsido identitas vetuleteit), termeszetesen Komoroczy alapjan:
"Jewishness in contemporary Hungary has many different aspects. The strict halakhic definition, following the practice of Jewish law and the religious understanding of the word "Jewish," has to be enhanced by more secular or sociological definitions. Clearly, the largest of the Jewish groups living in contemporary Hungary are those who may perhaps be called secular or semi-secular Jews.
Degrees or levels of Jewish identity can be described, symbolically and in decreasing order, by the following key words:
(a) A full Jewish life (circumcision, kashrut, Community membership, tefillin, etc.).
(b) Different forms of semi-secular Jewish life (no circumcision, or no bar mitzva, perhaps a little Talmud Torah, attending services on High Holidays, reading only the Hungarian column in the prayerbook while looking at the Hebrew letters with a guilty conscience).
(c) A certain Jewish nostalgia, emotional self-identification grown in the soil of almost complete ignorance, but combined with interest and striving after knowledge (occasional appearances in synagogue, wearing a Magen David, Chai, or similar Jewish symbols on necklaces, learning some Hebrew, visiting relatives in Israel).
(d) Judaism as a weak reminder of one's origins (a great grandmother's Hanukkah candlestick, or a Magen David in the cabinet at home; preference for novels on Jewish topics or by Jewish writers like Singer, Malamud, Bellow and, recently, Wiesel; joining discussions on Jews with a certain passion).
(e) Life of a fully secularized Jew (no religion but otherwise many different elements of the social and cultural tradition, family ties, some living habits, urban life-style, cosmopolitan values, solidarity with or sympathy for Israel, sometimes motifs of political Zionism).
(f) Finally, there are people of Jewish descent who will not accept their Jewishness or reject any connection with Judaism, but are held as Jews by the society at large."
E csoportok kozul melyekre gondoltal akkor, amikor deklaraltad, hogy "a diaszporaban elo zsidok szamara ertelmezhetetlen fogalom az onmerseklet"?
"miert nem tersz at a judaizmusra"
TörlésMár készül.
:D Lesz benne ujabb relevacio? :D
VálaszTörlés