A Holokauszt és a nyomában támadt poszttraumás érzelmi zűrzavar közéleti problémáink alfája és ómegája, szinte minden anomáliánk kiváltó oka, működtetője és fenntartója. A szembenézés megtörtént, a számonkérés megtörtént, a bocsánatkérés megtörtént, a jóvátétel megtörtént -- egyedül a megbocsátás késlekedik. Már csak ennyi akadálya van annak, hogy a Holokauszt eleven sérelemből számos sötét történelmi epizód egyikévé váljon, és ne mérgezze tovább zsidók és nem zsidók együttélését Magyarországon.
Vitatható egyéni álláspontom, hogy -- amennyiben a diszkós-rocker ellentéten túlmutató jelentőséget tulajdonítunk neki, akkor -- a sommásan antiszemitizmusnak nevezett jelenségcsoport 1. legnagyobb részben a zsidó identitás belső ellentmondásainak kivetülése a külvilágba és visszatükröződése onnan, illetve feloldhatatlan konfliktusa Jézus szimmetriára épülő tanításával, 2. kisebb részben zsidó identitású egyének közérdeksértésének frusztrált tudatosulása a nem zsidó társadalomban, 3. hasonló részben a csoportos érdekérvényesítés perverz ideológiája, 4. legkisebb részben pedig egy maroknyi gyűlölködő kedélybeteg öncélú szabadidős tevékenysége. Számítok rá, hogy mind a négy összetevőt hevesen vitatják majd az ellenérdekeltek -- jöjjenek, szeretettel várom őket. Mindenkinek jót tesz, ha végre kibeszélheti a problémáit.
A II. világháború alatt történt Holokauszt alaposan feltárt történelmi tény. Az előtte és az azóta történt holokausztokat azonban többnyire hivatalos tagadás és magánérdektelenség övezi. Szintén vitatható egyéni álláspontom szerint ennek oka, hogy a sértettek nincsenek pozícióban, így nem jutnak fórumhoz, nem lesz belőlük a politikai korrektséget meghatározó véleményvezér. A Holokauszt áldozatai és érdekvédői zavaró konkurenciának tekintik, hogy több nép is igény tart az emberiség részvétére, a bocsánatkérésre és a jóvátételre.
A népirtások elbagatellizálása során alkalmazott kettős mérce feltárása és egységessé tétele újabb tabut sért, ám elősegíti a traumából való felépülést, a megbékélést. Nincs annál tanulságosabb, mint amikor a vád vérügyésze öt percre a védelem sztárügyvédje lesz, ugyanabban az ügyben! Figyeljük meg, milyen érvekkel támasztja alá a Holokauszt egyediségét vitán felül állónak tartó érdekkör egy frissebb holokauszt hétköznapiságát. Tanuljunk ebből, és tegyük szimmetrikussá a holokausztok megítélését.
Az alábbi potenciálisan katartikus szövegrészt egy brit hetilapból idézem (The Week, május 26., 27. oldal).
"Meghalt a háború, éljen a háború! -- Bosznia: számvetés
Ed Vulliamy könyve
"Egy maroknyi újságíró röviddel a boszniai konfliktus kezdete után, még 1992-ben feltárta, hogy a helyi szerbek koncentrációs táborok láncolatát építették ki muszlim fogvatartottak számára. Ed Vulliamy az újságírók egyike volt, írja David Blair a The Daily Telegraph-ban. E táborokról és "lelket felőrlő örökségükről" szól "döbbenetes" tényfeltáró könyve -- immár a második, amelyet a konfliktusról írt. Ezen örökség zavaró vonatkozása, hogy sok szerb még mindig nem hajlandó elfogadni a "gulág" valódi jellegét, sem elismerni, "amit a szerbek nevében elkövettek", annak ellenére, hogy a túlélők "kétséget kizáróan megerősítették", hogy a táborok "gyilkolás, erőszaktevés és kínzás helyszínei" voltak. Ahogy Vulliamy látja, ez az "elhibázott békeszerződéssel" körülbástyázott "tagadási hajlam" akadályozza a valódi megbékélést Boszniában. Az egyik tábor, Omarska helyén "most vasércbánya működik, tulajdonosa Lakshmi Mittal, Nagy-Britannia leggazdagabb lakosa". Mittal -- "úgy tűnik, tiszteletben tartva a helyi szerbek ellenkezését" -- végül semmiféle emlékművet nem épített a helyszínen. Vulliamy szerint továbbra is nagy szükség lenne a zárszámadásra Boszniában."
"Vulliamy kiritikusai úgy érvelnek, hogy "elvesztette az objektivitását", mikor a bosnyák muszlimok ügyének élére állt -- írja Alec Russel a Financial Times-ban. Bár ahogy könyve "a napnál is világosabbá teszi", ennek "egyszerű oka" van: a boszniai szerbek felelősek a háború atrocitásainak "döntő többségéért". Vulliamy "rendkívül intelligens tudósító", aki "nagy szenvedélytől fűtött" könyvet produkált -- írja John Simpson az Observerben, de túloz, amikor azzal kritizálja Nagy-Britanniát, hogy nem konfrontált a "szerb szörnyetegekkel". Az igazság az, hogy "egy számukra is nyilvánvalóan gonosz törekvéssel szemtől szembe kerülve az átlagosan decens emberek tehetetlenné válnak, és ritkán reagálnak a szükséges keménységgel"."
Az összehasonlíthatóság végett egy-két napig itt hagyom az angol eredetit, amíg az újság internetes változatán elérhetővé nem teszik.
"The War is Dead, Long Live the War - Bosnia: the Reckoning
by Ed Vulliamy
Bodley Head 400 pp L20
Source: The Week, May 26th 2012, p. 26
Soon after the start of the Bosnian conflict in 1992, a handful of journalists revealed that local Serbs had set up a chain of concentration camps to hold Muslim refugees. Ed Vulliamy was one of them, said David Blair in The Daily Telegraph. And it is these camps and "their corrosive legacy" that are the focus of this "searing" book - the second he has written on the conflict. A disturbing aspect of that legacy is that there are still many Serbs who refuse to accept the true nature of the "gulag", or admit "what was done in their name", even though survivors have "reconfirmed beyond doubt" that the camps were "settings for murder, rape and torture". As Vulliamy sees it, such "denialism" buttressed by "a flawed peace settlement" has thwarted genuine reconciliation in Bosnia. For example, one former camp, Omarska, "is now an iron ore mine owned by Lakshmi Mittal, Britain's richest resident". But Mittal - "apparently in deference to the objections of local Serbs" - has failed to build any memorial on the site. For Vulliamy, a final reckoning in Bosnia is still much needed.
Vulliamy's critics argue he has "lost objectivity" in championing the cause of the Bosnian Muslims, said Alec Russel in the FT. But as his book makes "abundantly clear", there is a "simple reason" for that: it was the Bosnian Serbs who were responsible for the "overwhelming majority" of the war's atrocities. Vulliamy is a "highly intelligent correspondent" who has produced a book of "great passion" said John Simpson in the Observer, but his criticism of Britain's failure to confront the "Serbian monsters" is overstated. The truth is that "moderately decent people are out of their depth when they come face to face with the unquestionably wicked, and rarely react with the necessary toughness"."
(Note: this text is quoted from the printed source as it is essential for the above post but will be replaced by a link as soon as it becomes available on the Web.)
Vitatható egyéni álláspontom, hogy -- amennyiben a diszkós-rocker ellentéten túlmutató jelentőséget tulajdonítunk neki, akkor -- a sommásan antiszemitizmusnak nevezett jelenségcsoport 1. legnagyobb részben a zsidó identitás belső ellentmondásainak kivetülése a külvilágba és visszatükröződése onnan, illetve feloldhatatlan konfliktusa Jézus szimmetriára épülő tanításával, 2. kisebb részben zsidó identitású egyének közérdeksértésének frusztrált tudatosulása a nem zsidó társadalomban, 3. hasonló részben a csoportos érdekérvényesítés perverz ideológiája, 4. legkisebb részben pedig egy maroknyi gyűlölködő kedélybeteg öncélú szabadidős tevékenysége. Számítok rá, hogy mind a négy összetevőt hevesen vitatják majd az ellenérdekeltek -- jöjjenek, szeretettel várom őket. Mindenkinek jót tesz, ha végre kibeszélheti a problémáit.
A II. világháború alatt történt Holokauszt alaposan feltárt történelmi tény. Az előtte és az azóta történt holokausztokat azonban többnyire hivatalos tagadás és magánérdektelenség övezi. Szintén vitatható egyéni álláspontom szerint ennek oka, hogy a sértettek nincsenek pozícióban, így nem jutnak fórumhoz, nem lesz belőlük a politikai korrektséget meghatározó véleményvezér. A Holokauszt áldozatai és érdekvédői zavaró konkurenciának tekintik, hogy több nép is igény tart az emberiség részvétére, a bocsánatkérésre és a jóvátételre.
A népirtások elbagatellizálása során alkalmazott kettős mérce feltárása és egységessé tétele újabb tabut sért, ám elősegíti a traumából való felépülést, a megbékélést. Nincs annál tanulságosabb, mint amikor a vád vérügyésze öt percre a védelem sztárügyvédje lesz, ugyanabban az ügyben! Figyeljük meg, milyen érvekkel támasztja alá a Holokauszt egyediségét vitán felül állónak tartó érdekkör egy frissebb holokauszt hétköznapiságát. Tanuljunk ebből, és tegyük szimmetrikussá a holokausztok megítélését.
Az alábbi potenciálisan katartikus szövegrészt egy brit hetilapból idézem (The Week, május 26., 27. oldal).
"Meghalt a háború, éljen a háború! -- Bosznia: számvetés
Ed Vulliamy könyve
"Egy maroknyi újságíró röviddel a boszniai konfliktus kezdete után, még 1992-ben feltárta, hogy a helyi szerbek koncentrációs táborok láncolatát építették ki muszlim fogvatartottak számára. Ed Vulliamy az újságírók egyike volt, írja David Blair a The Daily Telegraph-ban. E táborokról és "lelket felőrlő örökségükről" szól "döbbenetes" tényfeltáró könyve -- immár a második, amelyet a konfliktusról írt. Ezen örökség zavaró vonatkozása, hogy sok szerb még mindig nem hajlandó elfogadni a "gulág" valódi jellegét, sem elismerni, "amit a szerbek nevében elkövettek", annak ellenére, hogy a túlélők "kétséget kizáróan megerősítették", hogy a táborok "gyilkolás, erőszaktevés és kínzás helyszínei" voltak. Ahogy Vulliamy látja, ez az "elhibázott békeszerződéssel" körülbástyázott "tagadási hajlam" akadályozza a valódi megbékélést Boszniában. Az egyik tábor, Omarska helyén "most vasércbánya működik, tulajdonosa Lakshmi Mittal, Nagy-Britannia leggazdagabb lakosa". Mittal -- "úgy tűnik, tiszteletben tartva a helyi szerbek ellenkezését" -- végül semmiféle emlékművet nem épített a helyszínen. Vulliamy szerint továbbra is nagy szükség lenne a zárszámadásra Boszniában."
"Vulliamy kiritikusai úgy érvelnek, hogy "elvesztette az objektivitását", mikor a bosnyák muszlimok ügyének élére állt -- írja Alec Russel a Financial Times-ban. Bár ahogy könyve "a napnál is világosabbá teszi", ennek "egyszerű oka" van: a boszniai szerbek felelősek a háború atrocitásainak "döntő többségéért". Vulliamy "rendkívül intelligens tudósító", aki "nagy szenvedélytől fűtött" könyvet produkált -- írja John Simpson az Observerben, de túloz, amikor azzal kritizálja Nagy-Britanniát, hogy nem konfrontált a "szerb szörnyetegekkel". Az igazság az, hogy "egy számukra is nyilvánvalóan gonosz törekvéssel szemtől szembe kerülve az átlagosan decens emberek tehetetlenné válnak, és ritkán reagálnak a szükséges keménységgel"."
---
Az összehasonlíthatóság végett egy-két napig itt hagyom az angol eredetit, amíg az újság internetes változatán elérhetővé nem teszik.
"The War is Dead, Long Live the War - Bosnia: the Reckoning
by Ed Vulliamy
Bodley Head 400 pp L20
Source: The Week, May 26th 2012, p. 26
Soon after the start of the Bosnian conflict in 1992, a handful of journalists revealed that local Serbs had set up a chain of concentration camps to hold Muslim refugees. Ed Vulliamy was one of them, said David Blair in The Daily Telegraph. And it is these camps and "their corrosive legacy" that are the focus of this "searing" book - the second he has written on the conflict. A disturbing aspect of that legacy is that there are still many Serbs who refuse to accept the true nature of the "gulag", or admit "what was done in their name", even though survivors have "reconfirmed beyond doubt" that the camps were "settings for murder, rape and torture". As Vulliamy sees it, such "denialism" buttressed by "a flawed peace settlement" has thwarted genuine reconciliation in Bosnia. For example, one former camp, Omarska, "is now an iron ore mine owned by Lakshmi Mittal, Britain's richest resident". But Mittal - "apparently in deference to the objections of local Serbs" - has failed to build any memorial on the site. For Vulliamy, a final reckoning in Bosnia is still much needed.
Vulliamy's critics argue he has "lost objectivity" in championing the cause of the Bosnian Muslims, said Alec Russel in the FT. But as his book makes "abundantly clear", there is a "simple reason" for that: it was the Bosnian Serbs who were responsible for the "overwhelming majority" of the war's atrocities. Vulliamy is a "highly intelligent correspondent" who has produced a book of "great passion" said John Simpson in the Observer, but his criticism of Britain's failure to confront the "Serbian monsters" is overstated. The truth is that "moderately decent people are out of their depth when they come face to face with the unquestionably wicked, and rarely react with the necessary toughness"."
(Note: this text is quoted from the printed source as it is essential for the above post but will be replaced by a link as soon as it becomes available on the Web.)
Akkor egy kis friss történelmi forrásanyag arról, hogy merre hány méter:
VálaszTörléshttp://www.hetek.hu/interju/201205/a_zsido_arpad_fejedelem_es_a_melymagyarok