A kérdés megválaszolásához vissza kell nyúlnunk a nyugati civilizáció kezdeteihez: a kereszténység térhódításához. Európa és az Egyesült Államok sokáig nagy vonalakban az őskeresztény jövőkép alapján működött, előbbi a XVIII. századi felvilágosodásig, utóbbi egészen az 1950-es évekig.
Mi az őskeresztény, pontosabb nevén messiáskövető, még pontosabb nevén judaizmus 2.0 szerinti jövőkép? Az, amit a zsidó Messiás, Jehosua átadott a zsidó apostoloknak, a négy Evangélumban írtak szerint.
A judaizmus 2.0 küldetése szóban egyáltalán nem különbözik a judaizmus 1.0 küldetésétől: a zsidók a világ világossága, a föld sója, céljuk az emberiség egyesítése és bűntől való megváltása. A gyakorlatban azonban van egy nagy különbség. A judaizmus 1.0 hívei szerint a zsidó nép kiválasztottsága csak az övé, a gójok (nemzetek) szerepe pedig a kiválasztottak előtti hódolat és szolgálat mindaddig, amíg a folyamatosan várt messiás földi királysága meg nem valósul, majd utána is, az idők végezetéig.
A judaizmus 2.0 ezzel szemben mindenkire kiterjeszti a kiválasztottság lehetőségét, aki azt magára veszi. Jézus messiási tanítása új megvilágításba helyezi az ószövetségi parancsot (Szeresd szomszédodat, mint önmagadat.), és kiterjeszti az emberiségre. A judaizmus 1.0 felfogása szerint az embertárs akkor szomszéd, ha maga is a judaizmus 1.0 érdekkörébe tartozik. A judaizmus 2.0 szerint minden embertárs szomszéd, és egyenlő bánásmódot érdemel, feltéve, hogy azt ad. Az emberek egyenlőek lehetnek, ha elfogadják a feladattal és teherrel járó kiválasztottságot, a messiáskövetés küldetését, röviden, a keresztséget. A feladat egy egyenlőségen és igazságosságon alapuló világrend kialakítása, szakítva a kevés kiválasztott - sok szolga koncepcióval.
Ez a különbség már Jézus korában is sokkoló volt, és azóta is megbotránkozást szül, mivel érdekeket, előjogokat, kiváltságokat sért. Ugyanakkor futótűzként terjesztette az őskereszténységet a rabszolgák körében, így lett a messiáskövetés szinte pillanatok alatt nagy vallás, míg a judaizmus 1.0 megmaradt a gójok elől elzárkózó keveseknek. Eleinte az óhitűek akadályozták az újhitűek működését, majd az arányok megváltozásával fordult a kocka.
Európa egészen a felvilágosodásig kizárta a judaizmus 1.0 érdekkörébe tartozókat, azon az alapon, hogy születés alapján kiválasztott úr-szolga világképük nem kompatibilis a judaizmus 2.0 egyenlőségmodelljével. A felvilágosodás eleinte a katolikus egyház ellen lépett fel, később az istenhit minden formáját elutasította, így teljesen logikus módon mellékes badarságnak minősítette a különböző vallásos világképek közötti vitákat, konfliktusokat. A felvilágosodás terjedésével lehetőséget kaptak a judaizmus 1.0 érdekkörébe tartozók az érvényesülésre, a társadalomba való betagozódásra. (Más szóval, végbement a zsidók emancipációja.)
A judaizmus 2.0 térvesztését ellenzők természetesen aktívan reagáltak, ezen a ponton lépett színre a teológiától elváló antiszemitizmus. A Jézustól kapott küldetés zsidó voltát, ennélfogva saját zsidóságukat is figyelmen kívül hagyva, illetve félreértve az antiszemiták nagy hangon a "zsidók" ellen kezdtek beszélni, egy kalap alá véve az emancipáció különböző fokán tartó vagy akár megkeresztelkedett zsidókat, de öntudatlanul a judaizmus 2.0 érdekkörébe tartozókat (saját magukat!) is. Ez teljes szellemi káoszt hozott, elfedte a judaizmus 1.0 és 2.0 közötti modellbeli-etikai különbséget, és vérségi hangsúlyt adott az eredetileg ideológiai vitának.
A későbbi antiszemiták "zsidókra" szórt válogatott szidalmaiban kibogozhatatlanul összekeveredik a másság, a faj, a vérség, a zsidó vallás és a zsidó nép, az emancipáltak, a megkeresztelkedettek, és zsidóbérenccé korcsosulnak a "zsidók" mellett szót emelők. Az antiszemiták eredetileg a judaizmus 2.0 térvesztése ellen szálltak síkra, ám primitív, artikulátlan nyelvi-gondolati megnyilvánulásaikkal csak ártottak, még nagyobb térvesztést értek el. Az ártók közé tartozott többek között az egyébként jó szándékú Prohászka Ottokár püspök is. E primitív zűrzavar és egyre erőszakosabban megnyilvánuló szellemi sötétség mélypontján következett be a Holokauszt.
A Holokauszt után lehetetlen volt más tanulságot levonni, mint hogy az antiszemitizmus irtandó betegség, szellemi járvány, minden tisztességesen és igazságosan gondolkodó ember közös ellensége. Az antiszemiták maroknyi serege fanatikusan harcolt tovább, de reménytelenül, mert több évtizedre perifériára szorult.
A kommunizmus bukásával és a kapitalizmus győzelmével azután megszűnt a világ nagy erőit átmeneti egyensúlyban tartó szembenállás. Az egypólusú világrend régi-új problémákat hozott: a kommunizmus elleni harc egy időre legitimálta a kapzsiságot, a környezetszennyezést, a fenntarthatatlan növekedést, másfelől azonban féken tartotta a kizsákmányolást, és félelemből egészen tisztességes jogokat biztosított a munkavállalóknak. Az egypólusú világrendben delegitimálódott a fenntarthatatlanság, ám legitimálódott a kizsákmányolás, csorbultak a munkavállalói jogok. Ez tömeges frusztráltsághoz, és kiút híján bűnbakkereséshez vezetett. Az antiszemitizmus ott porosodott a polcon, csak le kellett emelni. A Holokauszt után viszont az anti-antiszemitizmus is bekerült a közegészségügyi arzenálba, csak be kellett vetni. Így alakult ki a mai helyzet, amelyben antiszemiták és anti-antiszemiták küzdenek egymással abban a meggyőződésben, hogy ez a harc lesz a végső, miközben egyik csoport sem tud érdemben mit kezdeni a világot sújtó valódi problémákkal, sőt egyenesen hátráltatja azok kezelését.
Álláspontom szerint a világ problémáit ugyanis a judaizmus 1.0 által fémjelzett kirekesztően aszimmetrikus modell okozza, a megoldást pedig a judaizmus 2.0 által fémjelzett befogadóan demokratikus és szimmetrikus modell hordozza. Mindkét modell zsidó, ezért az antiszemitizmus nem alkalmas a kettő között különbség felmutatására, más szóval, úgy baromság, ahogy van. Ráadásul a baromság fokozottan kártékony fajtája, mivel legitimálja az anti-antiszemiták tevékenységét, és eltereli a figyelmet a fent említett két modell tényleges törésvonalairól, megoldáskeresés helyett pótcselekvésre késztetve a frusztrált emberiséget.
Az 1.0 modell egy zárt csoport született felsőbbrendűsége mellé mindenki más szolgaságát vizionálja. Ebben a modellben a felsőbbrendűeknek a szolgákat becsapva és agymosva gyakorlatilag mindent szabad. Az 1.0 modell kedvezményezettjei és támogatói a legfejlettebb eszközökkel hátráltatják a demokratikus, igazságos világrend kialakulását, egyebek mellett módszeresen lejáratják a 2.0 modell híveit. Mindkét csoport tagjai tág értelemben véve zsidók (bár ebben sosem fognak megegyezni, hiszen kölcsönösen igyekeznek ellehetetleníteni egymás tevékenységét), nézeteltérésük nem faji, hanem szemléletbeli. Téved, aki kívülállónak érzi magát ebben a vitában, mert egyetlen bolygónk van, szinte teljesen betöltöttük, és tetteink, sőt gondolataink is alapvetően befolyásolják a jövőjét.
Ha a valódi problémákról akarunk beszélni, célszerű olyan választ adnunk a címben szereplő kérdésre, hogy az antiszemiták és az anti-antiszemiták egyaránt indulatkezelési-logikai tanfolyamra valók, és csak miután sikerrel elvégezték, lehet őket is bevonva megvitatni, hogy vajon a születési alapon működő úr-szolga modellel járó aszimmetrikus etika vagy a demokratikusan nyitott, szimmetrikus etika kívánatosabb-e a jövő generációinak jóléte és boldogsága szempontjából.
Mi az őskeresztény, pontosabb nevén messiáskövető, még pontosabb nevén judaizmus 2.0 szerinti jövőkép? Az, amit a zsidó Messiás, Jehosua átadott a zsidó apostoloknak, a négy Evangélumban írtak szerint.
A judaizmus 2.0 küldetése szóban egyáltalán nem különbözik a judaizmus 1.0 küldetésétől: a zsidók a világ világossága, a föld sója, céljuk az emberiség egyesítése és bűntől való megváltása. A gyakorlatban azonban van egy nagy különbség. A judaizmus 1.0 hívei szerint a zsidó nép kiválasztottsága csak az övé, a gójok (nemzetek) szerepe pedig a kiválasztottak előtti hódolat és szolgálat mindaddig, amíg a folyamatosan várt messiás földi királysága meg nem valósul, majd utána is, az idők végezetéig.
A judaizmus 2.0 ezzel szemben mindenkire kiterjeszti a kiválasztottság lehetőségét, aki azt magára veszi. Jézus messiási tanítása új megvilágításba helyezi az ószövetségi parancsot (Szeresd szomszédodat, mint önmagadat.), és kiterjeszti az emberiségre. A judaizmus 1.0 felfogása szerint az embertárs akkor szomszéd, ha maga is a judaizmus 1.0 érdekkörébe tartozik. A judaizmus 2.0 szerint minden embertárs szomszéd, és egyenlő bánásmódot érdemel, feltéve, hogy azt ad. Az emberek egyenlőek lehetnek, ha elfogadják a feladattal és teherrel járó kiválasztottságot, a messiáskövetés küldetését, röviden, a keresztséget. A feladat egy egyenlőségen és igazságosságon alapuló világrend kialakítása, szakítva a kevés kiválasztott - sok szolga koncepcióval.
Ez a különbség már Jézus korában is sokkoló volt, és azóta is megbotránkozást szül, mivel érdekeket, előjogokat, kiváltságokat sért. Ugyanakkor futótűzként terjesztette az őskereszténységet a rabszolgák körében, így lett a messiáskövetés szinte pillanatok alatt nagy vallás, míg a judaizmus 1.0 megmaradt a gójok elől elzárkózó keveseknek. Eleinte az óhitűek akadályozták az újhitűek működését, majd az arányok megváltozásával fordult a kocka.
Európa egészen a felvilágosodásig kizárta a judaizmus 1.0 érdekkörébe tartozókat, azon az alapon, hogy születés alapján kiválasztott úr-szolga világképük nem kompatibilis a judaizmus 2.0 egyenlőségmodelljével. A felvilágosodás eleinte a katolikus egyház ellen lépett fel, később az istenhit minden formáját elutasította, így teljesen logikus módon mellékes badarságnak minősítette a különböző vallásos világképek közötti vitákat, konfliktusokat. A felvilágosodás terjedésével lehetőséget kaptak a judaizmus 1.0 érdekkörébe tartozók az érvényesülésre, a társadalomba való betagozódásra. (Más szóval, végbement a zsidók emancipációja.)
A judaizmus 2.0 térvesztését ellenzők természetesen aktívan reagáltak, ezen a ponton lépett színre a teológiától elváló antiszemitizmus. A Jézustól kapott küldetés zsidó voltát, ennélfogva saját zsidóságukat is figyelmen kívül hagyva, illetve félreértve az antiszemiták nagy hangon a "zsidók" ellen kezdtek beszélni, egy kalap alá véve az emancipáció különböző fokán tartó vagy akár megkeresztelkedett zsidókat, de öntudatlanul a judaizmus 2.0 érdekkörébe tartozókat (saját magukat!) is. Ez teljes szellemi káoszt hozott, elfedte a judaizmus 1.0 és 2.0 közötti modellbeli-etikai különbséget, és vérségi hangsúlyt adott az eredetileg ideológiai vitának.
A későbbi antiszemiták "zsidókra" szórt válogatott szidalmaiban kibogozhatatlanul összekeveredik a másság, a faj, a vérség, a zsidó vallás és a zsidó nép, az emancipáltak, a megkeresztelkedettek, és zsidóbérenccé korcsosulnak a "zsidók" mellett szót emelők. Az antiszemiták eredetileg a judaizmus 2.0 térvesztése ellen szálltak síkra, ám primitív, artikulátlan nyelvi-gondolati megnyilvánulásaikkal csak ártottak, még nagyobb térvesztést értek el. Az ártók közé tartozott többek között az egyébként jó szándékú Prohászka Ottokár püspök is. E primitív zűrzavar és egyre erőszakosabban megnyilvánuló szellemi sötétség mélypontján következett be a Holokauszt.
A Holokauszt után lehetetlen volt más tanulságot levonni, mint hogy az antiszemitizmus irtandó betegség, szellemi járvány, minden tisztességesen és igazságosan gondolkodó ember közös ellensége. Az antiszemiták maroknyi serege fanatikusan harcolt tovább, de reménytelenül, mert több évtizedre perifériára szorult.
A kommunizmus bukásával és a kapitalizmus győzelmével azután megszűnt a világ nagy erőit átmeneti egyensúlyban tartó szembenállás. Az egypólusú világrend régi-új problémákat hozott: a kommunizmus elleni harc egy időre legitimálta a kapzsiságot, a környezetszennyezést, a fenntarthatatlan növekedést, másfelől azonban féken tartotta a kizsákmányolást, és félelemből egészen tisztességes jogokat biztosított a munkavállalóknak. Az egypólusú világrendben delegitimálódott a fenntarthatatlanság, ám legitimálódott a kizsákmányolás, csorbultak a munkavállalói jogok. Ez tömeges frusztráltsághoz, és kiút híján bűnbakkereséshez vezetett. Az antiszemitizmus ott porosodott a polcon, csak le kellett emelni. A Holokauszt után viszont az anti-antiszemitizmus is bekerült a közegészségügyi arzenálba, csak be kellett vetni. Így alakult ki a mai helyzet, amelyben antiszemiták és anti-antiszemiták küzdenek egymással abban a meggyőződésben, hogy ez a harc lesz a végső, miközben egyik csoport sem tud érdemben mit kezdeni a világot sújtó valódi problémákkal, sőt egyenesen hátráltatja azok kezelését.
Álláspontom szerint a világ problémáit ugyanis a judaizmus 1.0 által fémjelzett kirekesztően aszimmetrikus modell okozza, a megoldást pedig a judaizmus 2.0 által fémjelzett befogadóan demokratikus és szimmetrikus modell hordozza. Mindkét modell zsidó, ezért az antiszemitizmus nem alkalmas a kettő között különbség felmutatására, más szóval, úgy baromság, ahogy van. Ráadásul a baromság fokozottan kártékony fajtája, mivel legitimálja az anti-antiszemiták tevékenységét, és eltereli a figyelmet a fent említett két modell tényleges törésvonalairól, megoldáskeresés helyett pótcselekvésre késztetve a frusztrált emberiséget.
Az 1.0 modell egy zárt csoport született felsőbbrendűsége mellé mindenki más szolgaságát vizionálja. Ebben a modellben a felsőbbrendűeknek a szolgákat becsapva és agymosva gyakorlatilag mindent szabad. Az 1.0 modell kedvezményezettjei és támogatói a legfejlettebb eszközökkel hátráltatják a demokratikus, igazságos világrend kialakulását, egyebek mellett módszeresen lejáratják a 2.0 modell híveit. Mindkét csoport tagjai tág értelemben véve zsidók (bár ebben sosem fognak megegyezni, hiszen kölcsönösen igyekeznek ellehetetleníteni egymás tevékenységét), nézeteltérésük nem faji, hanem szemléletbeli. Téved, aki kívülállónak érzi magát ebben a vitában, mert egyetlen bolygónk van, szinte teljesen betöltöttük, és tetteink, sőt gondolataink is alapvetően befolyásolják a jövőjét.
Ha a valódi problémákról akarunk beszélni, célszerű olyan választ adnunk a címben szereplő kérdésre, hogy az antiszemiták és az anti-antiszemiták egyaránt indulatkezelési-logikai tanfolyamra valók, és csak miután sikerrel elvégezték, lehet őket is bevonva megvitatni, hogy vajon a születési alapon működő úr-szolga modellel járó aszimmetrikus etika vagy a demokratikusan nyitott, szimmetrikus etika kívánatosabb-e a jövő generációinak jóléte és boldogsága szempontjából.
"Tetőm színe minden nap azúrabb a vártnál
VálaszTörlésEgy vendég se kérdőjelez, ki az úr a háznál
Hisz minden istent szívkamrára varrt a karma
Kezembe Tórát adtak, és mégis hallak, Allah
Három igaz lányom -- mindnek kezét kérték már
Igaz, három fiam mindig dobálta a féltéglát"
(http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/54308/akkezdet-phiai/egy-haz-zeneszoveg.html)
"... Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék, s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna." (Ady Endre)
VálaszTörlésAdy az úri osztályhoz szól, a maga idejében és szemszögéből nagyjából helyesen, hozzátéve, hogy kisnemesként önmaga ellen is beszél, továbbá Trianon előtt vagyunk. Önostorozás közben ritkán fogalmaz az ember körültekintő ésszerűséggel, Adynak sem sikerült.
TörlésEzek a szavak nem terjeszthetők ki a magyar köznépre, és ma jelentősen más a helyzet: erkölcseink nem szamojédek, a zsidót ma senki sem üti, legfeljebb frusztrált és célszerűtlen hőzöngéssel égeti a nemzetét, nem vagyunk itt felejtett középkor, sem üresek és könnyűk, nem vagyunk semmittevők és mihasznák, a parlamentet sem járatjuk le (nem jobban, mint más országok). Én azt sem állítanám, hogy a zsidó magyarok és nem zsidó magyarok közül az egyik csoport különb lenne a másiknál. Más a kor (1910), más a célcsoport (a magyar nemesség), tévedés lenne ezt az inget magunkra vennünk. Ady egy másik írásában képletesen arról írt, hogy a magyar vőlegény oltárhoz vezeti a zsidó menyasszonyt, és így lesz belőlük boldog pár. Azaz békésen együttműködnek a közös jólét érdekében. Máraihoz hasonlóan Adyt is lehet a saját szavaival hamisan idézni. Lásd: http://verteslaszlo.blogspot.com/2012/06/marairol-hazudni.html